Nem szokatlan a népek vándorlása

Nem szokásom egyetérteni Orbán Viktorral, mégis igazat adok neki akkor, amikor azt az egyre növekvő népmozgást, ami a Földközi-tenger keleti medencéjében, Afrika, Ázsia, Európa találkozásában és annak környékén folyamatban van, népvándorlásnak nevezi. Az emberiség történetében nem ez az első népvándorlás, hiszen többször is előfordult nem csak Kr. u 400 és 1000 között, korábban is. Jelenlegi ismereteink szerint Európában eleinte a kelták éltek. Később feltűntek Itáliában az etruszkok, majd a latinok, a Balkánon a görögök. Az Egyiptomot elhagyó zsidók letelepedtek a mai Izrael területén. Az arabok a mai Szaud-Arábia területéről kitörve meghódították egész Észak-Afrikát és az Ibériai félszigetet.

A történelem jelentős részét a népek hosszabb-rövidebb ideig tartó helyváltoztatása határozza meg, aminek oka többnyire az volt, hogy a nép akár megélhetése, akár üldöztetése miatt ott nem érezte magát jól. Ma sincs ez másképp. Európában a Római Birodalmat átalakító és végül megdöntő népvándorlás pár száz évig tartott. Nem volt békés folyamat. Mi csak tudjuk, hiszen a honfoglalásra csak 896-ban került sor. A térkép átrajzolása háborúkba nem kevés véráldozatba került és kerül ma is. Nagyon jó lenne, ha a most kezdődő népvándorlás békésen mehetne végbe. De volt-e már, lesz-e valaha olyan nép, nemzet, ország vagy más emberi közösség, amely képes arra, hogy addig megszerzett hatalmát és javait simán átadja, vagy legalábbis megossza a jövevényekkel? Hacsak nem úgy, hogy egyesül vagy egybeolvad velük.