A koldus

Ha tehetem, kimegyek a használt cikk piacra, még akkor is, ha nincs vásárlási szándékom.Találhatók itt alig használt tárgyaktól agyonhasznált cikkekig minden. A minap a nézelődők áradatából egy koldus nyújtotta felém a tenyerét. Gyorsan kezébe nyomtam némi aprót, az ember rövid köszönetet rebegve továbbindult. Sokan szótlanul elmentek mellette. Eközben megjegyzések is elhangzottak: "Én adnék neki, de tudom, hogy a kocsmába vinné". Egy másik férfi megjegyzése: "Ha tudnám, hogy kenyérre kell neki, én adnék, de tudom, hogy italt vesz belőle". Igen, gondoltam, ezt mondják azok, akik magukat próbálják menteni, de az ilyen ember akkor se adna, ha valóban kenyérre kérné, és hát honnan tudná, hogy nem éhségét akarja-e csillapítani? Ránéztem a szerencsétlenre. Ruházatán látszott, hogy az éjszakát a szabad ég alatt töltötte. Nem szállást kért, csak pár forintot. Tenyerét az árusok felé tartotta, egy szőke, középkorú hölgy kipirult arccal, boldogan nézegette az éppen akkor vásárolt pohárkészletét. Bosszankodva szólt a kéregetőhöz: Menjen innen, tata! E percben csörrenés. Kiejtette kezéből a poharak egyikét, ami bizonyára többet ért a kért alamizsnánál. A koldus továbbment kinyújtott tenyérrel, kezében szaporodott az aprópénz.