Nincsenek biztonságban a birkózókapitányok

Hét év után először érem nélkül tért haza a magyar birkózó-válogatott a világbajnokságról. Hazánk Lőrincz Viktor révén mindössze egy riói kvótát szerzett Las Vegasban. Kovács István, a Magyar Birkózószövetség alelnöke úgy véli, a csalódást keltő torna után változtatásokra lesz szükség. Magyarország egyetlen szabadfogású világbajnokával kerestük az okokat a gyengébb teljesítményre.

- Nagyon csalódott?

- Többet vártam a magyar csapattól. Elemezni kell a történteket: a gyengébb teljesítménynek szerintem az volt az oka, hogy az edzők túlságosan elkényelmesedtek, mintha biztosak lettek volna a sikerben. Az élsport azonban olyan, hogy hiába szereztünk 2009 óta minden világbajnokságon érmet, nem lehet biztosra menni. A százszázalékos teljesítmény kevés, a versenyzőknek minimum 110 százalékon kell pörögniük, hogy a világ élvonalában legyenek.

- Struhács György, a kötöttfogásúak szövetségi kapitánya azt nyilatkozta, hogy tanítványai túlpörögték a vb-t. Ennek mi lehet az oka, hiszen valamennyien rendelkeznek már éremmel nagy világversenyen?

- Én pont az ellenkezőjét gondolom: nem égtek maximális hőfokon. A versenyzők azért nem voltak nyugodtak, mert nem érezték, hogy mindent megtettek a felkészülés alatt. Ez pedig edzői hiba. De azért nem beszélnék világvégéről. Ha csak a vb-t vesszük alapul, akkor természetesen jogos a csalódottság, ám az olimpia szempontjából nem olyan vészes a helyzet. Jövőre három kvalifikációs versenyen lesz esélye a magyar csapatnak kiharcolnia a riói részvételt.

- Struhács az értékelésében külön kitért arra, hogy Lőrincz Tamás biztosan 66 kilóban indul a kvalifikációs versenyen, a 75 kilós Bácsi Péter esetében viszont már nem fogalmazott ilyen egyértelműen, itt ugyanis - a most 80 kilóban szerepelt - Szabó László személyében akad helyettes. Előfordulhat, hogy Bácsi nem indul az olimpián?

- Nem hiszem. Túl frissek még az indulatok. A Las Vegasban történtekre még aludni kell párat, helyre kell tenni a gondolatokat.

- A szabadfogásban fizikális hiányosságokat emelt ki Gulyás István kapitány…

- Álljunk meg egy szóra. Tizenkilenc éve Gulyás István a szabadfogásúak kapitánya. Kinek kellene tudnia, ha nem neki, hogyan készítse fel a tanítványait a világbajnokságra. Folyamatosan külföldi edzőtáborban készülhet a csapat, láthatták, hogy a többi nemzet hogyan edz. Fizikálisan a legkönnyebb felkészíteni a versenyzőt, bármelyik sportágról is beszélünk. Úgy érzem, Gulyás magyarázza a saját hiányosságát. A kérdés az: helyére tudnak-e kerülni a dolgok, vagy csak saját magunkat próbáljuk menteni?

- Előfordulhat, hogy az olimpiára már új szövetségi kapitányok készítik fel a válogatottat?

- Igen. A januári elnökválasztás után azt mondtuk, hogy mindenki marad a helyén, de ilyen eredménytelen világbajnokság után, lehet, hogy változtatnunk kell a szakmai stábon.

- Melyik szakággal volt a legkevésbé megelégedve?

- A legnagyobb csalódás számomra a kötöttfogásúak teljesítménye volt.

- A nőknél pedig az okozta a problémát, hogy a csapat két igazán ütőképes birkózója, Sastin Marianna és Barka Emese között jelentős feszültség van. A helyzetet pedig bonyolítja, hogy Sastin férje, Wöller Ákos a szövetségi kapitány. Hogyan orvosolják ezt a konfliktust?

- A nőknél súlyos morális problémák vannak. Amikor két versenyző egy súlycsoportért küzd, s az egyik sportolónak a férje a kapitány, ráadásul a riválisával nem is állunk szóba, akkor ezen sürgősen változtatni kell. Egyébként csak a világbajnokságra alakult ki ez a sorrend, hogy Sastin indult az 58 kilós olimpiai kategóriában, Barka pedig a 60 kilogrammos, nem ötkarikás súlycsoportban. Rióba a nemzet és a súlycsoport szerez kvótát, nem a versenyző. Most pedig további válogatókra van szükség, hogy eldöntsük, ki indul a következő kvalifikációs versenyen.