Dávid Ferenc az elhíresült operatőr, bizonyos Lázár Petra „alattomos” rúgásáról beszél, miután elfogadja védekezését a rúgást kiváltó pánikrohamról. Nos, pánikrohamban az ember nemigen lehet alattomos. Vagy ez, vagy az. Ha az illető hölgy őszintén bánná tettét, aligha hivatkozna egy orvosi indokra, s nem csomagolná mentőkörülményekbe bocsánatkérését. Dávid Ferenc a bírósági eljárástól is megkímélné az elkövetőt, az állásvesztés és lelkifurdalás már-már elegendőnek rémlik. „A rendkívül súlyos főbüntetést már megkapta, hiszen tettéről elmarasztaló ítéletet hozott a magyar közvélemény és a fejlett világ nagyobbik része.”
A jog azonban nem így működik. Az erkölcsi ítélet még kevésbé. Ez utóbbi axiomatikus. Embereket, kiskorúakat nem rugdosunk, kivált alattomban soha. Ezzel igazságot szolgáltatunk az áldozatoknak. A többi a jogszolgálat, mely a társadalomnak szól, s a cselekvés elfogadható mértékét szabja meg. Dávid Ferenc azonban csak az elkövető szemszögéből szólalt meg. Az áldozatoknak jóvátétel jár, anyagilag is. Az ügyészségi és bírósági eljárás a magyar jogállamiság próbája lesz. Ez egy olyan ország, ahol még a pánik-betegnek sem szabadulhat el az alattomos rúgása.