Thaiföld történetének legvéresebb merénylete volt az augusztusi, amely nyilvánvalóan az ország egyik legfontosabb bevételi forrását, a turizmust célozta. Prajut Csan-ocsa miniszterelnök, a katonai junta vezetője is az eddigi „legszörnyűbb támadásról” tett említést. „Tönkre akarják tenni a gazdaságunkat” – hangoztatta.
A helyi hatóságok a merénylet gyors felgöngyölítését ígérték, s először arra utaltak, hogy az ország északi felében különösen népszerű vörösingesek, vagyis Takszin Sinavatra volt miniszterelnök hívei állhattak az akció mögött. Ezt az elméletet már sokan kezdettől fogva megkérdőjelezték arra hivatkozva, hogy ilyen kiterjedt terrorakciót sosem hajtottak végre, s az sem rájuk vallana, hogy turistaközpont kerül célkeresztjükbe. A thaiföldi katonai vezetés érdekében nyilvánvalóan az állt volna, hogy rájuk tudják bizonyítani a merényletet, hiszen így még keményebben léphettek volna fel a vörösingesekkel szemben.
Ezt a vonalat azonban később semmi sem igazolta. A hatóságok sem erőltették ezt a verziót, talán azért nem, mert nem akartak polgárháborús helyzetet előidézni az országban, amely az eltelt években már nem egyszer sodródott hasonló helyzetbe a királypártiak és a Takszin-pártiak szembenállása miatt.
A rendőrség tehát továbbra is sötétben botorkált, munkáját az sem segítette, hogy egyetlen szervezet sem vállalta a felelősséget a merényletért. A rendőrség augusztus 29-én letartóztatott egy 28 éves férfit a terrorakció kapcsán. A hatóságok szerint nem ő hajtotta végre a merényletet, de a gyanú szerint neki is köze volt a vérfürdőhöz. A thaiföldi rendőrség azt gyanította, hogy a valódi kitervelő egy török nemzetiségű férfiról lehetett, akinek a lakásán több útlevelet, illetve bomba készítésére alkalmas alapanyagot találtak. A bangkoki török nagykövetség ugyanakkor cáfolta, hogy a szóban forgó férfi valóban török nemzetiségű lenne.
A thaiföldi hatóságok elmélete szerint a gyanúsított ugyanannak a Szürke Farkasok nevű szervezetnek a tagja, amelyben egykor a Szent II. János Pál elleni merényletet végrehajtó Ali Agca is elkövette rémtetteit. Az elmélet szerint az elkövető kínai útlevéllel rendelkezett, s neve Abudureheman Abuduszataer. Pravut Tavornsziri, a thaiföldi rendőrség szóvivője azt közölte, hogy információik szerint a férfi a merénylet után Bangladesbe menekült, majd innen Indiába ment át, ezt követően Törökországból az Arab Emírségekbe repült. „Nyilvánvaló, hogy ez az ország volt az úticélja” – hangoztatta a szóvivő.
Ankara nem ért egyet ezzel az állítással. Egy török illetékes szerint semmi jel sem igazolja, hogy helytállóak lennének a thaiföldi közlések. Ankara utalt arra, azért sem hisz ebben az elméletben, mert a thaiföldi hatóságoktól semmiféle tájékoztatást sem kaptak arra vonatkozóan, hogy egy terrorgyanús személy menekült volna az ország területére.
A nyomozásnak talán új lendületet adhat, hogy a maláj rendőrség múlt héten bejelentette, letartóztattak egy pakisztáni és két maláj férfit, akiket esetleg összefüggésbe lehet hozni a támadással. A Daily Telegraph úgy tudja, ki is hallgatták őket, s azon gyanús „sárgapólós” személyek közé tartoztak, akiket a térfigyelő kamerák rögzítettek a terrorakció idején. Egyelőre azonban nem lehet biztosat tudni az ügyben. Azért is meglepő ez a fordulat, mert előzőleg semmi sem utalt a maláj szálra. Legfeljebb annyi, hogy a thaiföldiek szerint a merénylet egyik kitervelője, a kínai ujgur nemzetiségű Yuszufu Mieraili Kuala Lumpurban szerezte be a thaiföldi vízumot.
Magyarázhatja-e bármi azt, hogy valóban ujgurok álltak a háttérben? Tudni kell, hogy a Kínában élő ujgurok éveken át Thaiföldön és Malajzián keresztül menekültek Törökországba, az „anyaállamba”. A bangkoki hatóságok szemet hunytak efelett. Ám a katonai junta hatalomra kerülése óta kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekszik Kínával, s hogy jó szándékait igazolja, júliusban Peking kérésére 100 ujgur férfit küldött vissza Kínába. Ezért független szakértők sem zárják ki, hogy ujgurok hajtották végre a terrorakciót.
