Vass Teréz: visszatérés a vászonra

Publikálás dátuma
2015.09.20 11:24

Egy nagyszerű, különleges fiatal színésznő lépett ismét nyilvánosság elé az új magyar filmben. Vass Teréz hat évnyi kihagyás után a Víkend című thriller egy titokzatos lányalakjának megformálásával tért vissza most a vászonra, Mátyássy Áron rendezésében. Ő az a színésznő, akiről korábban azt mondta Törőcsik Mari a színház. hu közlése szerint, hogy ha újra filmre vennék a Körhintát, Vass Teréz léphetne az ő szerepébe.

Ahogy hat éve az Utolsó idők című filmben az autista, megerőszakolt lány szerepében elénk állt, az a bámulatos belső drámai erő, ami a törékeny figurából sugárzott, ámulatba ejtette a közönséget és a kritikusokat egyaránt. Mátyássy Áron filmje akkor, 2009-ben a Filmszemle fődíját nyerte el, s igazság szerint Vass Teréznek kijárt volna egy legjobb színésznői díj. Egy ilyen áttetsző, érzékeny, meggyőző, finom alakítás után mindenütt a világon elhalmoznák az ifjú felfedezettet érdekesebbnél érdekesebb szerepajánlatokkal, gondolná a jámbor néző. Csakhogy 2010-ben összeomlott a magyar filmgyártás, évekig nem forgott magyar film, nemhogy egy pályakezdő színésznőt nem vártak izgalmas forgatókönyvek, de az egész filmszakmára a tetszhalál állapota borult. 

Másrészt: Vass Teréz első filmjének bemutatójakor már közös gyermeküket várta férjével, Mátyássy Áronnal. Az utóbbi hat évről azt mondja, két fia született és a fiúknak szükségük volt rá. Lázár már hat éves, Jakab pedig négy, ma már ismét foglalkoztatja a folytatás lehetősége filmen is, színpadon is. (A Vígszínházban lép színpadra Heather Raffo Fátyol nélkül című darabjában.)

A sok gyilkossággal járó Víkend című krimiben nincs nagy szerepe, de nagyon fontos figurája. Ahogy mondja: ő az ügyek továbbmozdítója. „Alina annak a kis hegyi közösségnek a tagja, ahová a főszereplők Pestről megérkeznek egy kis vadászatra. Az erdélyi hegyek között élő a közösség zárt, archaikus kis társadalom, szigorú erkölcsi szabályokkal Alinának nagyon keményen kell megállnia a helyét közöttük..”

Szőke haját a filmen kis kontyban fogja össze a tarkóján. Kevéset beszél, és az események fősodrát figyelve igyekszik belenyúlni a dolgok alakulásába. Szigorú, konokul zárt figuráját egészen különös atmoszféra veszi körül. Nem jövünk rá teljesen a titkára, de mindvégig, érezni, hogy ez a kemény, megalkuvást nem ismerő lány sokkal több titkot hordoz, mint amit megtudni enged magáról. (Mondhatni, súlyosabb az egyénisége, mint a szerepe.) „Alina sorsa nincs kibontva, a történet nem róla szól, de én nagyon fontosnak érzem a párhuzamot a bűnügyi bonyodalmak középpontjában álló ügyvédnő és a szállodában felszolgáló Alina között. A nemek egyenlőtlensége mindkét karakter esetében fontos szerepet játszik. Ahogy az ügyvédnő sikeres karrierjét a férfiak nem nézik jó szemmel, úgy Alinának az érzelmi választása miatt kell vezekelnie. Az a férfi, akit az új szerelméért otthagyott, nem hajlandó elfogadni, hogy ő már nem kell. De az új szerelme sem az igazi szerelem. Én úgy képzeltem el, mint egy falusi csehovi történetet, ahol alapjáratban nem jó élni, annyira nyomasztó, fojtogató a közeg, ahonnan csak elvágyódni lehet.”

Rengeteg gondot okozott a jelmeztervezőnek, meséli, semmiben sem érezte jól magát, amit rápróbáltak. Végül a legegyszerűbb mellett döntött, kis szoknya, bekecs, csizma. A forgatás idején gyakran vacogott is a vékony öltözékben, a hegyek között, 1300 méternél is magasabban olykor mínusz 5 fokban kellett kamera elé állni. „Baromi hidegben, térdig érő sárban is csinálni kellett, volt, hogy nem is 12, hanem 17 órán át, nem egyszer természetvédelmi területen, ahová kocsi sem mehetett be, se víz, se komfort nem volt. Össze kellett szednünk az erőinket.”, mondja. Amikor férjével, a Víkendet is rendező Mátyássy Áronnal való közös munka kerül szóba, Vass Teréz azt mondja: „Áronban azt szeretem, hogy nem diktátor. Mindig felkészült, határozott, fegyelmezett, de közben maximálisan tiszteli a színészt, szereti és empatikus, jól lehet vele dolgozni.”

Szerző

Elhunyt Kautzky József színművész

Publikálás dátuma
2019.02.20 18:56

Shutterstock
Szerdán, 92 éves korában elhunyt Kautzky József Jászai Mari-díjas színművész - közölte a család az MTI-vel.
Kautzky József 1927. január 15-én született Soroksáron, 1946 és 1948 között végezte el a Színművészeti Akadémiát. 1949-ben a debreceni Csokonai Színház, 1949-től a pécsi Nemzeti Színház, 1952-től a Magyar Néphadsereg Színháza, 1958 és 1996 között a Jókai Színház, a Petőfi, a Thália, az Arizona, a Művész, valamint a Thália Színház tagja volt, ahonnan végül elköszönt a színpadtól. Akkor is hű volt az épülethez, amikor az nevet és direktort váltott többször is. Láthattuk őt főszerepekben, és jellegzetes orgánumát, humorát, iróniáját karakter szerepekben is kamatoztatta. Sokat filmezett is az ötvenes évektől évtizedeken keresztül, de szerepelt tévéjátékokban és népszerű sorozatban is, például a Szomszédokban. Művészetének elismeréseként 1983-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki. Főbb szerepei: Ágh Miklós (Molnár: A hattyú); Szigligeti: Liliomfi; Vak jós (Euripidész: Bacchánsnők); Kacsóh Pongrácz (Kellér: Bal négyes páholy); Biberach (Katona: Bánk bán); Rozsos Henrik (Karinthy: Házszentelő); Arkagyij Afranius (Bulgakov: A Mester és Margarita); Omar Gaffney (Chase: Barátom, Harvey); Pap (Vian: Mindenkit megnyúzunk); Sir Colenso Ridgeon (Shaw: Segítség! Orvos!); Candy (Steinbeck: Egerek és emberek); Weller Martin (Coburn: Kopogós römi); Számos filmben is játszott, szerepelt egyebek mellett az Egy pikoló világos (1955); Két vallomás (1957); Fekete szem éjszakája (1958); Alba Regia (1961); Legenda a vonaton (1962); Meztelen diplomata (1963); Törékeny boldogság (1965 tv); A tizedes meg a többiek (1965); A veréb is madár (1968); Az örökös (1969); A kormányzó (1969 tv); Érik a fény (1970); Az utolsó ítélet (1970 tv); Ártatlan gyilkosok (1973); Hét tonna dollár (1973); A cárné összeesküvése (1976 tv); Bűnügy lélekelemzéssel (1978 tv); Égigérő fű (1979); A sóder (1980 tv); Két férfi az ágy alatt (1983 tv); Halál (1983 tv); Kaviár és lencse (1984 tv); Szomszédok (1987-1999 teleregény); A templom egere (1998 tv); Hóesés a Vízivárosban (2004 tv). 
Frissítve: 2019.02.20 20:26

Van Dyck olcsóbb volt Munkácsynál

Publikálás dátuma
2019.02.20 11:00
Kásler Miklós, a nemzeti erőforrások minisztere (j2) és Baán László főigazgató (j) nézi a múzeum birtokába került Van Dyck-festm
Fotó: MTI/ Balogh Zoltán
Az utóbbi száz év legdrágább műtárgy vásárlásának örülhet a Szépművészeti Múzeum: a kormány támogatásával a flamand Anthonis Van Dyck képével bővült a gyűjteménye.
Kedd délelőtt az emberi erőforrások minisztere, Kásler Miklós királyi gyermekek portréiból álló kamaratárlatot nyitott a Szépművészetiben annak alkalmából, hogy a magyar kormány a múzeum részére megvásárolta az élvonalbeli flamand barokk festő, Anthonis Van Dyck egyik utolsó, befejezett művét, Stuart Mária Henrietta esküvői portréját. A Szépművészeti Múzeum elmúlt száz évében ez eddig a legnagyobb értékű műtárgy vásárlás. A festményt a Christie’s december 6-i árverésén Londonban vették meg 5,85 millió angol fontért, mintegy 2,1 milliárd forintért – azaz a mű jelentősen olcsóbb volt, mint Munkácsy Mihály Golgotája, amelyért a Miniszterelnökség idén januárban 10 millió dollárt, mintegy 2,8 milliárd forintot fizetett. (Korábban a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja 6 millió dollárt ajánlott a képért akkori tulajdonosának, Pákh Imre műgyűjtőnek, de ő 9 milliót kért. Azóta is rejtély, a Miniszterelnökség hogyan jutott kilencről tízre.) A Van Dyck-képnek – így tárlatnak is – némi bizarr színezetet ad, hogy I. Károly angol király legidősebb lánya, Stuart Mária Henrietta éppen kilencéves volt, mikor házasságot kötött az akkor tizennégy éves II. Orániai Vilmos herceggel, a független Hollandia későbbi kormányzójával. Igaz, a szövetségkötéseket megpecsételő gyermekházasságok akkoriban nem voltak szokatlanok, és minden bizonnyal a művet nem a tematikája miatt méltatta a világ festészetének egyik kiemelkedő alkotásaként az emberminiszter. A Szépművészeti kamaratárlatán tíz gyermekportré látható, többek között Baltazár Károly infáns − Stuart Mária Henrietta unokatestvére – portréja Diego Velázqueztől. Az ötéves trónörökös vadászként, puskával a kezében állt modellt a spanyol udvar festőjének. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került műtárgy a 2004-ben megjelent Van Dyck-monográfiában és a holland művészettörténeti kutatóintézet nyilvántartásában is egyértelműen a művész saját kezű, kimagasló színvonalú alkotásaként szerepel. A szakirodalom a portré három ismert változata közül a szóban forgó képet tekinti az először készült, legkvalitásosabb példánynak – emlékeztet a magyar múzeum közleménye. A portré egyik ismert változata egyébként a Christie’s árverése előtt egy nappal, a Sotheby’s árverésén tűnt fel Londonban, és 790 ezer angol fontért, mintegy 284,4 millió forintért kelt el. Igaz, a festmény szerzőjeként Van Dyck műhelyét, nem pedig magát a festőt tüntették fel – a reprodukciók alapján utóbbi kép sötétebb tónusú, ám a kompozíció ugyanaz, a méret is majdnem azonos. „Nagyjából ez a különbség árban, hogy egy művész saját kezű alkotásáról van-e szó, vagy csupán a műhelyéből került ki” – nyilatkozta lapunknak Martos Gábor művészettörténész, aki a Papageno portálon épp kedden indított blogjában arról írt: Van Dyck képei iránt komoly érdeklődés mutatkozik az aukciós piacon. „Minden annyit ér, amennyit adnak érte: a két festmény között – mindkettőt láttam – jelentős a minőségbeli különbség mind a kidolgozottságát, mind a színeit tekintve” – mondta lapunknak Martos Gábor. A Christie’s árverésén egyébként 5-8 millió angol fontra tették a Szépművészetinek megvásárolt festmény becsértékét, az 5,85 millió fontos vételár reálisnak mondható.  

Győrből a Szépművészetibe

Mint arról korábban többször beszámoltunk, egy decemberi döntés nyomán 250 ezer euróért, mintegy 80 millió forintért vásárolta meg Sébastien Bourdon Nagy Szent család mosónővel című festményének tulajdonjogát Váczy Péter történész, művészettörténész örökösétől, Röszler Balázs Károlytól a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár programja Bourdon festménye 1994-től 2017-ig a győri Városi Művészeti Múzeumban – a Váczy Péter-gyűjtemény részeként – volt látható, a kollekció egyik legbecsesebb darabjaként. A kép most nem a győri múzeumba, hanem a Szépművészeti Régi Képtárába került tartós letétbe. Az MNB-től kérdeztük, miért. − Az Értéktár program Tanácsadó Testületének ajánlása nyomán az MNB Igazgatóságának döntése értelmében − a festmény minősége és annak ritkasága indokolta, hogy a kép a budapesti múzeumba került – válaszolták megkeresésünkre. A témát egyébként a francia barokk művész többször megfestette, e képet pedig 1999-ben kiállították Montpellierben, a művész szülővárosának múzeumában is, a művész első teljes életmű-kiállításán.

Frissítve: 2019.02.20 11:00