Felbolydult néhány idős ember Berettyóújfaluban, és ezzel elindítottak egy lavinát, aminek a végét ma még senki nem látja. Nem értik ugyanis, hogy miért kellett másfél millió forintot befizetniük évekkel ezelőtt ahhoz, hogy beköltözhessenek egy 36 négyzetméteres önkormányzati bérlakásba, az utóbbi hónapokban érkezőknek pedig miért nem, és miért kapta vissza az összeget néhány család, miután elhunyt a nagymama vagy nagypapa, mások miért nem.
A kusza történet 2003-ban kezdődött, amikor jelentős részben pályázati forrásból az akkori városvezetés elhatározta egy 8 lakásos, egyemeletes bérház felépítését, amelybe olyan idős egyedülállók vagy házaspárok költözhettek be, akik előtte eladták, vagy a gyerekeikre íratták az ingatlant, amelyben korábban éltek. Ilyenformán tehát nyugdíjasház született, de nem abban a klasszikus értelemben, amikor a beköltöző idősek szociális és egészségügyi ellátást is kapnak, ha arra rászorulnak.
Az egyik évek óta ott élő idő asszony szerint még a lépcsőházat is ők mosták, amíg tudták, ha pedig valaki meghalt, a helyére költöző festette ki a lakást. Sima bérlakások ezek – szögezte le, hozzátéve, hogy majdnem tízezer forintos bérleti díjat fizetnek és maguk rendezik a közüzemi számlákat is. Ha a helyi köztudatba nyugdíjas házként vonult be, akkor persze maradjon is az, nem az elnevezés számít.
Az azonban ennél sokkal furcsább, hogy minden beköltöző idős embertől a kulcsok átadása előtt másfél millió forintos befizetést kértek a városvezetők vagy a nevükben eljáró önkormányzati munkatársak. A kötelező befizetésnek a lakásbérleti szerződésben semmi nyoma nincs és a nyugdíjasok egybehangzóan úgy emlékeznek, hogy a felszólítás minden esetben csak szóban hangzott el. Egy 2005. november 4-én keltezett értesítés az egyetlen, ahol nyoma van annak, hogy nem önkéntes felajánlásokról, hanem az önkormányzat által elvárt pénzről van szó.
„Az egyszeri befizetés a szerződés megkötésekor esedékes... A fentiekben leírtak lebonyolítása után a Herpály-Team Kft. átadja a lakás kulcsait.” Ezt az értesítést Szeifert Ferenc akkori polgármester írta alá, máskor az ő és a jegyző névjegye is ott szerepel a papíron, ennek alapján az idős emberek azt hitték, az önkormányzatnak fizetnek a lakás bérleti jogának megszerzéséért.
Csakhogy valójában egy akkoriban létrehozott magánalapítvány számláját gazdagították. „Szociális bérlakáshoz egyszeri fejlesztési hozzájárulás” – olvasható az egyik befizetést igazoló szelvény pénzintézetben készült fénymásolatán, ahol rátették az összeget a Berettyóújfalu Lakosaiért Alapítvány számlájára. Semmi nyoma nincs viszont annak, hogy az alapítvány hogyan, milyen célra és mikor adta át a pénzeket az önkormányzatnak, az ügy valamennyi szereplője úgy fogalmazott lapunknak, hogy erről semmilyen szerződés nem született sem 2003-ban, sem később.
A történtek további pikantériája, hogy a magánalapítványt az akkori alpolgármester nevén és az önkormányzat címén jegyezték be, a Debreceni Törvényszék mostani dokumentumaiban pedig az akkori városvezető, Szeifert Ferenc neve szerepel a szervezet képviselőjeként. Amióta fellázadtak az idős bérlők, azóta az terjed a bihari kisvárosban, hogy az alapítvány évek óta nem csinál semmit és megkezdődött a megszüntetése, de a bírósági papírokban ennek nincs nyoma.
Arra is nehéz rájönni, mivel szolgálta a város lakosságát, de az biztos, hogy 2010 novemberében már Muraközi István, az azóta második ciklusát töltő új polgármester írta alá azt az előterjesztést, hogy a város kötvénykibocsátásából származó bevételeket milyen fejlesztési célokra kell felhasználni. Ebben a dokumentumban a Berettyóújfalu Város Lakosaiért Alapítvány néven szereplő szervezet (ilyen néven bejegyzett alapítványt nem találtunk a bírósági nyilvántartásban, így feltételezzük, hogy a „Város” közbeszúrás ellenére ugyanarról az alapítványról van szó) majdnem 22 millió forintot kapott alapítványi támogatásként.
A határozat szerint ezt „ a támogatást az önkormányzat azon személyek után adja, akik a szennyvízhálózat beruházás közműfejlesztési hozzájárulásának megfizetésére lakástakarék-pénztári szerződést kötöttek, a lakosság terheinek csökkentése érdekében.” Feltételezhető tehát, hogy tudta, mi történik a civil szervezet háza táján.
Az alapítvány a város közműberuházásainak támogatására volt hivatott – így fogalmazott Ökrös Zoltán jegyző, amikor az önkormányzat és a szervezet közötti kapcsolatról faggattuk, de ennél több részletet ő sem árult el az elmúlt évek történéseiről, bár 1991 óta ő felel a város működésének jogszerűségéért. A Berettyóújfalut két évtizeden át irányító Szeifert Ferenc a jegyzőhöz hasonlóan telefonon azt mondta, nem tudja, mi lett a pénzzel, mint ahogy azt sem, van-e az alapítványi számlájukon elegendő összeg, hogy vissza tudják adni a hozzájárulást mindenkinek. Hozzátette ugyanakkor, hogy az erről szóló papírokat vele már aláíratta a település mostani vezetése.
Közben ugyanis a jelenlegi fideszes polgármester - aki egyáltalán nem mellékesen 2006 után alpolgármesterként, 2010-től pedig már első számú vezetőként dolgozott a hivatalban - szeptember 24-re rendkívüli képviselő-testületi ülést hívott össze, ahol javaslata szerint megszavazzák, hogy a bérleményben régóta bentlakó néhány idős ember és azok az örökösök, akik eddig nem kapták vissza a másfél milliót, most hozzájuthassanak a pénzükhöz.
Muraközi István a Népszavának úgy fogalmazott: megbíztak egy ügyvédi irodát a jogi helyzet tisztázására, mert szerinte elképzelhető, hogy az utóbbi 13 évben történteknek büntetőjogi következményei is lehetnek. Hozzátette, erkölcsi kötelességük olyan helyzetet teremteni, amelyben a nyugdíjas házban élő idős embereket nem éri kár. Egy kisvárosban gyorsan terjednek a hírek, a lakók is tudják már, hogy visszakapják a pénzüket, csak a bizalom már odavan. Visszaszerezni épp annyi időre lehet szükség, mint amióta ez a történet elkezdődött.
