Szabadság, tolerancia, szerelem

Publikálás dátuma
2015.09.21. 07:45
Díjesővel térhetett haza Shih-Ching Tsou, a Tangerine című merész fi lm producere FORRÁS: CINEFEST
Színésznőből lett török filmrendezőnő Mustang című társadalmi témákat feszegető nagyjátékfilmje kapta a miskolci filmfesztivál fődíját, a transznemű prostituáltakról szóló, részben improvizáción alapuló Tangerine című amerikai független film pedig két díjat érdemelt. A közönség megtapsolta az Oscar-esélyes román film rendezőjének a magyar kormányfőt kritizáló gondolatait, később a nyílt szexualitást felmutató Szerelem című botrányfilm kapott eszméletlenül nagy tapsot.

Deniz Gamze Ergüven török rendezőnő Mustang című komoly társadalmi témákat feszegető drámájának ítélték a 12. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, amelyet az alkotó nem tudott átvenni személyesen a szombat esti záróceremónián. A színésznőként is dolgozó filmes köszönőlevelében úgy fogalmazott, hálás a magyarok érdeklődéséért és nyitottságáért, amiért más gondolkodásmódokat is elfogadnak. A többek között az ezévi cannes-i filmfesztiválon is elismert alkotás egy észak-törökországi településen játszódik, ahol a begyöpösödött tradíciók nyomására öt lánytestvérnek kell szembesülnie a nővé válás kegyetlenségével.

A Zukor Adolfról elnevezett nagydíjat és a közönségdíjat is a Los Angelesben játszódó Tangerine című amerikai film kapta. Sean Baker amerikai független filmes nevében producere, Shih-Ching Tsou vette át az elismeréseket, aki örömét fejezte ki, amiért a közönség értékelte missziójukat, amelynek elsődleges célja a tőlünk eltérő emberek elfogadása. A komoly technika helyett iPhone 5-ös okostelefonokkal forgatott másfél órás alkotás főszereplői transznemű prostituáltak, akik az "Angyalok Városában" bolyonganak karácsony napján.

A nemzetközi filmkritikusok díját, a FIPRESCI-díjat a román Radu Jude western műfajhoz közeli Aferim! című filmje kapta, amely a 19. század közepén játszódik. A fekete-fehérben forgatott film egyszerre megrázó és humoros, a produkció értékeit legutóbb a berlini filmfesztiválon ismerték el a legjobb rendezésnek járó Ezüst Medve-díjjal. Az Oscar-esélyes film alkotója videóüzenetben köszönte meg a kitüntetést, úgy fogalmazott, nagyon szereti Magyarországot és felnéz hazánkra, csupán "Orbán Viktor veszélyes politikájával" nem ért egyet.

Ezen a ponton a miskolci közönség illetlenül beletapsolt a köszönőbeszédbe, a hosszan tartó ujjongás miatt sajnos a következő két mondatot nem is lehetett érteni. A Médiatanács által felajánlott Dargay Attila-díjat a Vuk alkotójának özvegye, Henrik Irén operatőr adta át a Limbo-Limbo Travel című magyar animációs kisfilm készítőinek. A fesztivál zárófilmje a Mélyütés (Southpaw) című amerikai filmdráma volt, amely a népszerű amerikai rapper, Eminem főszereplésével készült 8 mérföld (8 Mile) című 2002-es alkotás egyfajta szabadon kezelt folytatása. Eredetileg a Grammy-díjas szövegelő alakította volna a főszerepet, végül azonban a többszörös Oscar-jelölt Jake Gyllenhaal amerikai színész váltotta őt a sikeres élet csúcspontjáról a legsötétebb mélységekbe zuhanó bokszoló szerepében.

A film nem különösebben erős alkotás (mondhatni sportorientáltsága miatt nem tud mindenkit lázba hozni két órán keresztül), azonban Gyllenhaal és az edzőjét alakító Oscar-díjas Forest Whitakernek köszönhetően a kevésbé gördülékenyebb részek felett is szemet hunyhatunk. Jake Gyllenhaal előző filmje, a kiváló Éjjeli féreg (Nightcrawler) forgatásához 12 kg-ot fogyott, a Mélyütéshez viszont kőkemény izmú legitim félnehézsúlyú bokszolóvá gyúrta magát. Persze, ettől még a produkció távolról sem lesz olyan emblematikus alkotás, mint amilyen a Robert DeNiro főszereplésével készült Dühöngő bika (Raging Bull) vagy Stallone klasszikusa, a Rocky.

A CineFest igazi meglepetéssel is előrukkolt, az utolsó pillanatban bejelentette, hogy a versenyen kívüli filmek között szereplő Szerelem (Love) című botrányfilmet a rendező, az argentin Gaspar Noé jelenlétében mutatják be. A tavaszi cannes-i filmfesztiválon történt zajos fogadtatású bemutató után két és egy negyed órásra vágott produkció mondhatni nem más, mint a filmtörténelem eddigi legszemérmetlenebb és legvalósághűbb szexfilmje, a szó nemes értelmében. Története tulajdonképpen nincs is, adott egy fiatal srác, aki filmrendezőnek tanul a francia fővárosban, ahol megismerkedik élete szerelmével, akivel majdhogynem napi huszonnégy órában olyan szorgosan ügyködnek az ágyban, mint a nyulak, végül pedig egy harmadik fél - egy másik lány - is bekerül a képbe.

A film első fele kifejezetten érzéki, szépen megkoreografált, Benoit Debie operatőr pedig csodálatos munkát végzett. Csakhogy a Szerelem játékidejének jelentős hányada nem több egy botrányfilmes merész húzásánál, amely nem röstelli premier plánban megmutatni egy vagina belsejét, de köszönhetően a 3D-s filmélménynek még ondó is lövell az arcunkba. Mindent egybevetve azonban kifejezetten érdekes vállalkozásnak tartom a Szerelmet, amelynek kétségkívül előnye, hogy kilép a megszokott mederből, s valami mást, valami újszerűnek hatót mutat.

Az 51 éves alkotó eddigi legnagyobb botránya a 2003-as Visszafordíthatatlan című film volt, amelynek cannes-i vetítésén a közönség egy része hisztériás rohamot kapott, amikor tizenhárom percen keresztül csak azt mutatták, hogyan erőszakolják meg a Monica Bellucci által alakított főhőst. A vetítés után a Párizsban élő alkotó elmondta a teltházas közönségnek, hogy az 1970-es, '80-as évek erotikus filmjei előtt tisztelgő műve nem pornó, hanem tömény szentimentalizmus, amellyel nem akart megbotránkoztatni. "Amikor az ember pornót néz, akkor a kielégülés a lényeg, itt azonban másról van szó" - fogalmazott Gaspar Noé, aki hozzátette, a Szerelem története önéletrajzi ihletettségű. "A legjobb emlékeink az életben erotikus emlékek, amelyekre lehet, hogy nem emlékezünk pontosan, de érzelmi szinten örökre megmaradnak" - közölte a filmes, aki éjfélig válaszolt a közönség kérdéseire.

Frissítve: 2015.09.20. 22:00

Magyarország szégyenfolt lett

Publikálás dátuma
2015.09.21. 07:03
Amit Orbán liberális blablának nevez, az tette naggyá és sikeressé a Nyugatot FOTÓ: NÉPSZAVA
A külügyekért felelős tárca vezetője szerint nincs helye a diplomáciai finomkodásnak, amikor mindenki magára hagyja a magyarokat a menekültválság megoldásában. Lassan nincs olyan emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi szervezet és olyan menekültügyben megszólaló európai vezető sem, akit a jólfésült magyar külügyminiszter nem osztott ki az utóbbi hetekben a maga sajátos stílusában. Szent-Iványi István liberális külpolitikai szakértő szerint ez a kocsmai stílus elfogadhatatlan a diplomáciában, hazánk megítélése mélyponton van, amit ez a kormány már soha nem lesz képes javítani.

- Szijjártó Péter a hétvégén ismét lehazugozott román és horvát állami vezetőket, a román nagykövet ma reggel megint raportra hivatalos hozzá, csakúgy, mint francia és svéd kollégája. Hogyan jutottunk el idáig, hogy mostanra mindenkit magunkra haragítottunk?

- Nem újkeletű ez a folyamat, de mostanra nagyon mélyre jutottunk. 2010 óta a kormány megítélése folyamatosan romlik. A változás az, hogy korábban magyar belpolitikai ügyek adtak okot a bírálatokra: alkotmány, médiatörvény, választójogi törvény, vagy olyan gazdasági kérdések, mint a különadók bevezetése. A magyar kormánynak a keleti nyitáshoz kapcsolódó ideológiája, vagyis az illiberális demokráciáról kifejtett orbáni nézetek már általános megdöbbenést váltottak ki, azóta a külpolitikai irányt is veszélyesnek és elhibázottnak értékelik a nemzetközi porondon. Amikor a miniszterelnök egyértelműen kijelölte az irányt, hogy a hanyatló és csak beszélni, tárgyalgatni képes Nyugattal szemben a jövő a cselekvő és felfelé ívelő Keleté, vagyis Oroszország, Kína vagy mondjuk Törökország a minta, azóta erősödött a gyanakvás a magyar vezetőkkel szemben. Így jutottunk el a menekültválságig, amikor a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni január eleji támadás másnapján Orbán összekapcsolta az Európába igyekvő menekülteket a terrorizmussal és kijelentette, hogy ezért veszélyes a migráció, ezért kell leállítani. Ezzel egy olyan problémát emelt be az uniós közgondolkodásba, ami akkor nem volt gond még Magyarországon sem, hiszen a migrációs adatok alapján egyértelmű, hogy addig nagyobbrészt koszovóiak jöttek át hozzánk és csak februárban erősödött meg a szír vonal, ami azután szinte kizárólagossá vált.

- Azt állítják, titkosszolgálati csatornákon olyan információkat kaptak, hogy erősödni fog ebből a térségből a mozgás. Tudták, csak nem jót léptek?

- Persze, kaphattak olyan háttér információt, hogy az embercsempészek megváltoztatják a fő útvonalat és a Szíriából menekülőket a biztonságosabb balkáni útvonalon hozzák Európába. Erre reagálva beindították a kommunikációs kampányt az említett Charlie Hebdóval, jött a rosszízű plakátkampány, ami előtt külföldön teljesen értetlenül álltak, mert látták a tömény idegenellenességet és azt is, hogy Magyarország nagyon gyorsan külön útra tért ebben az ügyben, élharcosává vált a kvóta elleni fellépésnek. Így jutottunk el oda, hogy az utóbbi hetekben már csak a sajtóban üzengetnek a szomszédos államoknak.

- Lassan önbeteljesítő jóslatként megvalósul a plakátüzenet, hogy magyar munkahelyek szűnnek meg a menekültválság hatására? Hiszen kevesebb a turista, alig jön az országba működő tőke és néhányan már uniós pénzek elvesztésétől is tartanak.

- Igen, eljuthatunk idáig. Nincs igazuk azoknak az elemzőknek, akik szerint a többi európai vezető is belátja a migrációs nyomás hatására, hogy Orbánnak igaza volt és megdicsőül. Az utóbbi hónapok hibáinak nagyon súlyos következményei lesznek hosszú távon. Tény: jelenleg uniós jogalap nincs, hogy a menekültpolitikára hivatkozva visszatartsanak pénzeket, azt nem mondhatják, hogy nem fizetünk, mert nem működtök együtt a menekültkérdésben a többiekkel. Az EU ezt akkor teheti meg, ha az ország megszeg uniós jogszabályokat, vagy ha súlyos visszaélések vannak a pénzek elköltésében, de ezek hosszú folyamatok. Vagyis először inkább politikai szankció képzelhető el. Nem először történne meg, hogy az Európai Unió Alapszerződésének 7-es cikkelye alapján Magyarországgal kapcsolatban azt vizsgálják, vajon az ország szembefordult-e alapvető európai értékekkel. Ha a bonyolult eljárás végén azt mondanák ki, hogy igen, akkor az akár a magyar szavazati jog felfüggesztését is eredményezhetné.

- Közel állunk ehhez?

- Azt gondolom, hogy nem, de nem is zárom ki a lehetőséget, ha tovább feszíti a húrt a magyar kormány. Erre azt szokták mondani, ez a nukleáris megoldás, ez az, amivel sokszor fenyegettek, de valójában még nem éltek vele, mert mindenki fél a hatásától, ugyanakkor azt kell mondanom, az asztalon van, mint opció. Ami viszont biztos: Magyarország teljesen egyedül maradt, elvesztette a barátait, eljutottunk oda, hogy ma már sikk belerúgni a magyarokba, ezért méltatlan bírálatok is elhangzanak, mert a kormány teljesen védtelenné tette magát.

- Keresve a magyarázatot: az a rosszabb, hogy egy tapasztalatlan embert tett meg Orbán a külügyek vezetőjévé, aki kirúgott minden hozzáértőt vagy az, hogy csak a saját belpolitikai érdekeit nézi akkor is, amikor nemzetközi döntéseket kell meghozni?

- Nemcsak az a baj, hogy Szijjártó nem diplomata és nagyon rosszul teszi a dolgát, hanem még rá is tesz egy lapáttal. Döbbenetes, amilyen kocsmai színvonalon kommunikál. Hozza azt a szintet, amit Fidesz szóvivőként kifejlesztett, de a nemzetközi diplomácia világában ez hajmeresztő. Ott nem lehet olyan szövegeket mondani a másiknak, hogy nettó hazudozás, amit mond, és hagyja abba.

- Kimaradt még valaki a nemzetközi porondon, akinek nem ment neki a kormány?

- A környező országok, más európai vezetők, az ENSZ főtitkár, nemzetközi szervezetek vezetői… Szijjártó mindenkinek nekimegy ebben a pocskondiázó stílusban, ahogy egy pártszóvivő alázza a politikai ellenfeleit. Az európai szalonokban azonban ilyen nincs. Tovább ront a helyzeten, hogy össze-vissza beszélnek. A miniszter bejelenti, hogy a szerbekkel kitűnő a kapcsolatunk és tökéletes az együttműködés, majd Orbán arról beszél, hogy senkire nem lehet számítani, a szerbekre különösen nem. A különbség annyi, hogy Orbán ebbe a személyeskedő stílusba nem száll be, nem mond olyanokat, hogy hagyják abba a hazudozást, „csak” olyanokat, hogy álomvilágban élnek az európai vezetők.

- Szlovákia egyetért.

- Fico Orbánt használja faltörő kosnak, hogy el tudja hárítani a kvótákat, de ez érthető, mert Szlovákiának a kvóta plusz teher lenne, hisz ma alig van náluk menekült, ha bevezetik a kvótákat, akkor rosszabb helyzetbe kerülnek. De a magyar magatartást nem lehet megérteni, hiszen hozzánk nem hoznának, hanem innen vinnének el menekülteket. Elképesztő, hogy most már mindenkit magunk ellen fordítottunk, nem látok szövetségest.

- Miért nem fogad el Orbán semmilyen felajánlást az uniótól?

- Mert pénzt akar.

- Ígérnek is. Csak keveset?

- Igen, a hot spotok felállítása, szakértők küldése nem sok pénzt jelent, de az Unióban attól tartanak, ha többet adnak, azt kerítésekre, meg határvadász századokra költené. Amit adnak, azt csak ellátásra lehet felhasználni, csak olyan számlát adhatunk be, hogy hány takarót, matracot, hány adag ebédet fizettünk. A kerítésre és a fegyveres határőrizetre azt mondják, ők ezt nem kérték, sőt kifejezetten lebeszélték róla Orbánt. Most azt hallani, hogy a miniszterelnök abban hisz, egy új, nagy európai terv születik, aminek ő majd az élére tud állni, a jelenlegi európai politikai elit pedig megfeneklik, a tömeghangulat majd elsöpri őket, és az új politikának majd ő lesz a hőse. Vannak ilyen hangok hazai elemzők között is, de ennek én nulla esélyét látom.

- Mert nem lehet visszajönni a mélypontról?

- Nem tartom kizártnak, hogy változik a közhangulat, megjelenhet sok olyan elem, amit Orbán is mond, de mégsem őt fogják hősnek tekinteni, mert már lejáratta magát. Tehát nem az történik, hogy a történelem igazolja az ő elképzeléseit, hanem az, hogy az uniós vezetők majdnem azt csinálják majd, amit ő mond, de mégsem teljesen és biztosan nem vele. Valóban kezd a közhangulat abba az irányba tolódni, hogy tegyünk különbséget menekült és gazdasági bevándorló között, bár Németországban ez még sokkal kevésbé igaz, mint máshol. De a válságból kivezető úton nem ő lesz a vezető, hanem csak egy potyautas, aki maga akarta megoldani a helyzetet másokra áthárítva a feladatot. Valaki, aki nem akar részt venni a közös megoldásokban, de a pénzt elvárja.

Magyarország szégyenfolt lett

Publikálás dátuma
2015.09.21. 07:03
Amit Orbán liberális blablának nevez, az tette naggyá és sikeressé a Nyugatot FOTÓ: NÉPSZAVA
A külügyekért felelős tárca vezetője szerint nincs helye a diplomáciai finomkodásnak, amikor mindenki magára hagyja a magyarokat a menekültválság megoldásában. Lassan nincs olyan emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi szervezet és olyan menekültügyben megszólaló európai vezető sem, akit a jólfésült magyar külügyminiszter nem osztott ki az utóbbi hetekben a maga sajátos stílusában. Szent-Iványi István liberális külpolitikai szakértő szerint ez a kocsmai stílus elfogadhatatlan a diplomáciában, hazánk megítélése mélyponton van, amit ez a kormány már soha nem lesz képes javítani.

- Szijjártó Péter a hétvégén ismét lehazugozott román és horvát állami vezetőket, a román nagykövet ma reggel megint raportra hivatalos hozzá, csakúgy, mint francia és svéd kollégája. Hogyan jutottunk el idáig, hogy mostanra mindenkit magunkra haragítottunk?

- Nem újkeletű ez a folyamat, de mostanra nagyon mélyre jutottunk. 2010 óta a kormány megítélése folyamatosan romlik. A változás az, hogy korábban magyar belpolitikai ügyek adtak okot a bírálatokra: alkotmány, médiatörvény, választójogi törvény, vagy olyan gazdasági kérdések, mint a különadók bevezetése. A magyar kormánynak a keleti nyitáshoz kapcsolódó ideológiája, vagyis az illiberális demokráciáról kifejtett orbáni nézetek már általános megdöbbenést váltottak ki, azóta a külpolitikai irányt is veszélyesnek és elhibázottnak értékelik a nemzetközi porondon. Amikor a miniszterelnök egyértelműen kijelölte az irányt, hogy a hanyatló és csak beszélni, tárgyalgatni képes Nyugattal szemben a jövő a cselekvő és felfelé ívelő Keleté, vagyis Oroszország, Kína vagy mondjuk Törökország a minta, azóta erősödött a gyanakvás a magyar vezetőkkel szemben. Így jutottunk el a menekültválságig, amikor a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni január eleji támadás másnapján Orbán összekapcsolta az Európába igyekvő menekülteket a terrorizmussal és kijelentette, hogy ezért veszélyes a migráció, ezért kell leállítani. Ezzel egy olyan problémát emelt be az uniós közgondolkodásba, ami akkor nem volt gond még Magyarországon sem, hiszen a migrációs adatok alapján egyértelmű, hogy addig nagyobbrészt koszovóiak jöttek át hozzánk és csak februárban erősödött meg a szír vonal, ami azután szinte kizárólagossá vált.

- Azt állítják, titkosszolgálati csatornákon olyan információkat kaptak, hogy erősödni fog ebből a térségből a mozgás. Tudták, csak nem jót léptek?

- Persze, kaphattak olyan háttér információt, hogy az embercsempészek megváltoztatják a fő útvonalat és a Szíriából menekülőket a biztonságosabb balkáni útvonalon hozzák Európába. Erre reagálva beindították a kommunikációs kampányt az említett Charlie Hebdóval, jött a rosszízű plakátkampány, ami előtt külföldön teljesen értetlenül álltak, mert látták a tömény idegenellenességet és azt is, hogy Magyarország nagyon gyorsan külön útra tért ebben az ügyben, élharcosává vált a kvóta elleni fellépésnek. Így jutottunk el oda, hogy az utóbbi hetekben már csak a sajtóban üzengetnek a szomszédos államoknak.

- Lassan önbeteljesítő jóslatként megvalósul a plakátüzenet, hogy magyar munkahelyek szűnnek meg a menekültválság hatására? Hiszen kevesebb a turista, alig jön az országba működő tőke és néhányan már uniós pénzek elvesztésétől is tartanak.

- Igen, eljuthatunk idáig. Nincs igazuk azoknak az elemzőknek, akik szerint a többi európai vezető is belátja a migrációs nyomás hatására, hogy Orbánnak igaza volt és megdicsőül. Az utóbbi hónapok hibáinak nagyon súlyos következményei lesznek hosszú távon. Tény: jelenleg uniós jogalap nincs, hogy a menekültpolitikára hivatkozva visszatartsanak pénzeket, azt nem mondhatják, hogy nem fizetünk, mert nem működtök együtt a menekültkérdésben a többiekkel. Az EU ezt akkor teheti meg, ha az ország megszeg uniós jogszabályokat, vagy ha súlyos visszaélések vannak a pénzek elköltésében, de ezek hosszú folyamatok. Vagyis először inkább politikai szankció képzelhető el. Nem először történne meg, hogy az Európai Unió Alapszerződésének 7-es cikkelye alapján Magyarországgal kapcsolatban azt vizsgálják, vajon az ország szembefordult-e alapvető európai értékekkel. Ha a bonyolult eljárás végén azt mondanák ki, hogy igen, akkor az akár a magyar szavazati jog felfüggesztését is eredményezhetné.

- Közel állunk ehhez?

- Azt gondolom, hogy nem, de nem is zárom ki a lehetőséget, ha tovább feszíti a húrt a magyar kormány. Erre azt szokták mondani, ez a nukleáris megoldás, ez az, amivel sokszor fenyegettek, de valójában még nem éltek vele, mert mindenki fél a hatásától, ugyanakkor azt kell mondanom, az asztalon van, mint opció. Ami viszont biztos: Magyarország teljesen egyedül maradt, elvesztette a barátait, eljutottunk oda, hogy ma már sikk belerúgni a magyarokba, ezért méltatlan bírálatok is elhangzanak, mert a kormány teljesen védtelenné tette magát.

- Keresve a magyarázatot: az a rosszabb, hogy egy tapasztalatlan embert tett meg Orbán a külügyek vezetőjévé, aki kirúgott minden hozzáértőt vagy az, hogy csak a saját belpolitikai érdekeit nézi akkor is, amikor nemzetközi döntéseket kell meghozni?

- Nemcsak az a baj, hogy Szijjártó nem diplomata és nagyon rosszul teszi a dolgát, hanem még rá is tesz egy lapáttal. Döbbenetes, amilyen kocsmai színvonalon kommunikál. Hozza azt a szintet, amit Fidesz szóvivőként kifejlesztett, de a nemzetközi diplomácia világában ez hajmeresztő. Ott nem lehet olyan szövegeket mondani a másiknak, hogy nettó hazudozás, amit mond, és hagyja abba.

- Kimaradt még valaki a nemzetközi porondon, akinek nem ment neki a kormány?

- A környező országok, más európai vezetők, az ENSZ főtitkár, nemzetközi szervezetek vezetői… Szijjártó mindenkinek nekimegy ebben a pocskondiázó stílusban, ahogy egy pártszóvivő alázza a politikai ellenfeleit. Az európai szalonokban azonban ilyen nincs. Tovább ront a helyzeten, hogy össze-vissza beszélnek. A miniszter bejelenti, hogy a szerbekkel kitűnő a kapcsolatunk és tökéletes az együttműködés, majd Orbán arról beszél, hogy senkire nem lehet számítani, a szerbekre különösen nem. A különbség annyi, hogy Orbán ebbe a személyeskedő stílusba nem száll be, nem mond olyanokat, hogy hagyják abba a hazudozást, „csak” olyanokat, hogy álomvilágban élnek az európai vezetők.

- Szlovákia egyetért.

- Fico Orbánt használja faltörő kosnak, hogy el tudja hárítani a kvótákat, de ez érthető, mert Szlovákiának a kvóta plusz teher lenne, hisz ma alig van náluk menekült, ha bevezetik a kvótákat, akkor rosszabb helyzetbe kerülnek. De a magyar magatartást nem lehet megérteni, hiszen hozzánk nem hoznának, hanem innen vinnének el menekülteket. Elképesztő, hogy most már mindenkit magunk ellen fordítottunk, nem látok szövetségest.

- Miért nem fogad el Orbán semmilyen felajánlást az uniótól?

- Mert pénzt akar.

- Ígérnek is. Csak keveset?

- Igen, a hot spotok felállítása, szakértők küldése nem sok pénzt jelent, de az Unióban attól tartanak, ha többet adnak, azt kerítésekre, meg határvadász századokra költené. Amit adnak, azt csak ellátásra lehet felhasználni, csak olyan számlát adhatunk be, hogy hány takarót, matracot, hány adag ebédet fizettünk. A kerítésre és a fegyveres határőrizetre azt mondják, ők ezt nem kérték, sőt kifejezetten lebeszélték róla Orbánt. Most azt hallani, hogy a miniszterelnök abban hisz, egy új, nagy európai terv születik, aminek ő majd az élére tud állni, a jelenlegi európai politikai elit pedig megfeneklik, a tömeghangulat majd elsöpri őket, és az új politikának majd ő lesz a hőse. Vannak ilyen hangok hazai elemzők között is, de ennek én nulla esélyét látom.

- Mert nem lehet visszajönni a mélypontról?

- Nem tartom kizártnak, hogy változik a közhangulat, megjelenhet sok olyan elem, amit Orbán is mond, de mégsem őt fogják hősnek tekinteni, mert már lejáratta magát. Tehát nem az történik, hogy a történelem igazolja az ő elképzeléseit, hanem az, hogy az uniós vezetők majdnem azt csinálják majd, amit ő mond, de mégsem teljesen és biztosan nem vele. Valóban kezd a közhangulat abba az irányba tolódni, hogy tegyünk különbséget menekült és gazdasági bevándorló között, bár Németországban ez még sokkal kevésbé igaz, mint máshol. De a válságból kivezető úton nem ő lesz a vezető, hanem csak egy potyautas, aki maga akarta megoldani a helyzetet másokra áthárítva a feladatot. Valaki, aki nem akar részt venni a közös megoldásokban, de a pénzt elvárja.