Az Európai Uniót rendszerint mint értékközösséget állítják elénk. Ez már korábban is inkább szlogennek tűnt, mint tényleges tartalomnak, a menekültválság azonban nyilvánvalóvá tette, hogy sokkal inkább kollektív szabályrendszernek tekinthető, mint bármi másnak. A tényleges értékek ebben a történetben csak esetenként bukkantak fel, váltakozva a rideg érdekek lépviseletével, illetve a szabályok betartására törekvéssel. A menekültkérdés évek óta feszítő téma, mégsem sikerült közös álláspontot, programot, módszertant kidolgozni a kezelésére. Meg se nagyon próbálták. Csak tűzoltás folyt, s ma sem történik más, holott már a négy sarkán ég a ház. Az EU tevékenységében ezen a téren most is leginkább a bizonytalanság, a határozatlanság, a széthúzás tűnik fel, ami nem éppen a szigorú elvek érvényesülését támogatja. Azt hiszem, a mai az Unió eddigi legnagyobb válsága, amely akár bukását is okozhatja. Ezt senki sem kívánja, mégis bekövetkezhet, ha a vezetők – európaiak és tagállamiak – az eddigiekhez hasonlóan viselkednek, ha az érdeke és értékek konfliktusában hol ide, hol oda húznak. Nem lep meg senkit, hogy a széthúzásban ismét a mi Orbán Viktorunk jár az élen. Gyönyörű lenne egy igazi, egységes, együttműködő Európa. Lehet, hogy ez a mi életünkben csak álom marad?
