Eufória nélküli Sziriza-győzelem

Villámgyorsan zajlanak az események azután, hogy a Sziriza megnyerte a vasárnapi előrehozott parlamenti választást. Tegnap máris beiktatták Alekszisz Cipraszt Görögország miniszterelnökének. Az új kabinet tagjai pedig ma tehetik le a hivatali esküt. Ciprasznak nincs sok ideje az ünneplésre, tisztában van azzal, hogy országa és kormánya nagyon nehéz időszak elé néz.

Évek, de talán évtizedek óta a legcsendesebb választást rendezték vasárnap Görögországban. A kampány rövid, háromhetes volt, s az egyes pártok programja között sem volt éles különbség. Ezt a rendkívül alacsony, 54,7 százalékos részvétel is visszatükrözte. A válságig, illetve a hitelcsomagok elfogadásáig az ország nagyon megosztott volt a bal- és jobboldali ideológia alapján, ezek a törésvonalak elhalványultak az eltelt négy év alatt, s most aszerint megosztott a lakosság, ki az, aki nem lát jobb kiutat a válságból, mint a hitelezők programját, s ki az, aki még bízik a csodában.

A választási eredmény

Sziriza 35,5 (145 mandátum)

Új Demokrácia 28 (75)

Arany Hajnal 6,9 (18)

PASZOK 6,3 (17)

Kommunisták 5,6 (15)

To Potami 4,1 (11)

ANEL 3,7 (10)

Centrista Unió 3,4 (9)

Népi Egység 2,9 (0)

Valami olyan megoldásban, amely biztosítja a visszatérést a jóléthez anélkül, hogy ezért nagy árat kellene fizetni. A Sziriza a januári választás előtt egy ilyen utat javasolt, de néhány hónap után kiderült, hogy ez a reménytelenségbe, a kilátástalanságba vezet. Ezért is volt nagy kérdés az, hogyan fogadják a választók Alekszisz Ciprasz pálfordulását. Vajon megbocsátanak-e nekik az emberek azért, mert – mint utóbbi kiderült – hitegette őket egy jobb élet reményével? A választás egyértelmű eredményt hozott: a lakosság elnézte neki politikai ügyeskedéseit, nagy fölénnyel nyert a Sziriza legveszélyesebb kihívója, az Új Demokrácia (ND) előtt.

Becsődölt előrejelzések

Nem lehet azonban szó nélkül elmenni amellett, megint mennyire leszerepeltek a közvélemény-kutató irodák. Fogalmazhatunk úgy, csak ők tették izgalmassá a választási kampányt, hiszen fej-fej

melletti végkimenetelt jósoltak a Sziriza ás az Új Demokrácia között. Nagyjából július végéig még 35-40 százalékon látták Alekszisz Ciprasz pártját, ám különösen augusztus közepétől – legalábbis az irodák szerint – a párt megindult lefelé a lejtőn. Ennek az volt az oka, hogy ekkortájt vált ki a Szirizából Panajotisz Lafazanisz volt energiaügyi miniszter vezetésével egy baloldali radikális csoport, amely létrehozta a Népi Egységet. A felmérések szerint a választásig folyamatosan apadt a Sziriza népszerűsége, s a választások hetének elején a közvélemény-kutatók többsége már a konzervatívokat vélte az élen. Csak az utolsó két napban látták megfordulni a trendet, amikor ismét, ha nagyon csekély előnnyel is, de a Szirizát tették az első helyre.

A közvélemény-kutatók sokadszori bakiját az sem menti, hogy alacsony volt a részvétel, s a szokottnál magasabb volt a bizonytalanok aránya, elsősorban amiatt, mert mindkét nagy párt, a Sziriza és az ND is támogatta a hitelmegállapodást. Az sem feltétlenül magyarázat, hogy a megkérdezettek 13 százaléka nyilatkozott úgy: az utolsó pillanatban döntötte el, melyik párt neve mellé tegye az ikszet. A felméréseket végző irodáknak alighanem el kellene gondolkodniuk azon, hogy megfelelő-e a mintavételük, minden rétegből hasonló arányban kérdezik-e meg pártpreferenciájukról a potenciális választókat. Az ugyanis vasárnap is kiderült, hogy sok minden befolyásolhatja a választást, s vannak bizonyos törvényszerűségek is. A gazdagabb városi lakosság például inkább az Új Demokráciára adja a voksát, a szegényebbek pedig a Szirizára.

Görögországban azonban figyelembe kell venni még egy fontos tényezőt: hogyan vélekednek a pártokról a munkanélküliek. Ne feledjük, a munkaképes lakosság negyedének nincs munkája, s már az is komoly sikerként értékelhető, hogy az állástalanok aránya egy nemrég közölt felmérés szerint kicsivel 25 százalék alá ment. A munkanélküliek, a társadalom peremére szorultak az átlagosnál jóval magasabb arányban hajlamosak a szélsőséges pártokra voksolni, s ez egyértelműen kiderült vasárnap is. Felmérések szerint szinte tarolt, körükben a neonáci Arany Hajnal, amelyre az állástalanok 16,6 százaléka voksolt. A szélsőbaloldali, Szirizából kilépett képviselők által létrehozott Népi Egység, amely némi meglepetésre végül a parlamentbe sem került be, 15,8 százalékot kapott tőlük, a kommunisták pedig 14,8 százalékot. Mint látható, ez a sorrend köszönő viszonyban sincs a választási végeredménnyel.

A stabilitásban bíznak

Francois Hollande francia elnök a Sziriza figyelemreméltó beszédéről tett említést. Szerinte Görögország stabil állammá válhat. Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke arra kérte Cipraszt, mihamarabb alakítsa meg az új kormányt. Bírálta a görög kormányfőt, hogy ismét az ANEL-lel szövetkezett. Jeroen Dijsselbloem, az euróövezeti csoport vezetője késznek mutatkozott arra, hogy szorosan együttműködjék az új görög kormánnyal, s segítse Athént a reformintézkedések véghezvitelében. Norbert Röttgen, a Bundestag külügyi bizottságának CDU-s elnöke szerint Ciprasz mandátumot kapott a reformok életbe léptetéséhez. „Ez nagyon pozitív fejlemény” – emelte ki. Hozzátette, Ciprasznak széleskörű parlamenti támogatásra kell törekednie.

Bejött a húzás

Amikor Görögországban kiírták az előrehozott választást, sokan úgy értékelték, hogy Ciprasz 19-re lapot húzott. Ha az Új Demokrácia nyert volna, ő lett volna e húzás nagy vesztese. Stratégiai lépése azonban nagyon is bejött. A Népi Egység megalakulásával megszabadult belső ellenzékétől, a baloldali radikális képviselőktől, akik elutasították a hitelmegállapodást, s nem tartották kizártnak a drachmához való visszatérést sem. Nagy diadal Ciprasz számára az is, hogy a győztesnek járó 50 fős bónusszal együtt 145 mandátumra tett szert, tehát mindössze hat parlamenti hellyel maradt el az abszolút többségtől. Ezt senki sem hitte volna. Ez az eredmény már elegendő ahhoz, hogy folytatódjék a koalíció a Független Görögökkel (ANEL), amely ugyan csak tizedekkel lépte át a parlamentbe kerüléshez szükséges három százalékos küszöböt, de ketten együtt már 155 mandátumot szereznek, ami elég a kormányzáshoz.

Felmerül a kérdés: tényleg elég-e a 151 fős minimumhoz képest négyfős többséggel kormányozni Görögországban? A múlt tapasztalatai alapján egyértelműen nem. Ciprasz kormánytöbbsége hónapok alatt tűnt el, de elődje, Antonisz Szamarasz miniszterelnök kormányzásának utolsó hónapjaiban kötélen táncolt, pedig 2012-ben, a választás évében még biztos többségre támaszkodhatott az athéni törvényhozásban. Az Európai Bizottság kérése a mostani választás előtt az volt, hogy a választás előtt biztos többségre támaszkodó kabinet jöjjön létre, de ez a két párti koalíció nem feltétlenül meríti ki ezt az igényt. Nem is a populista ANEL-től kell tartani.

Ez a kis párt, amely a januárban megkezdett kormányzás első hónapjaiban még oly harciasan bírálta a hitelezőket, s a „memorandumot”, azonnal visszahúzta kis szarvacskáit, amikor Ciprasz megállapodott a hitelezőkkel. Ekkor derült ki igazán, hogy az ANEL-nek, s öntörvényű elnökének, Panosz Kammenosznak nincs igazi ideológiája, csak az a fontos számára, hogy a kormány tagja lehessen.