A kormányválságnak keresztelt házi pörpatvar, amely a politikai hatalmat ezidőszerint gyakorló zártkörű feudál-bürokratikus társaság körében kitört, az ország nyomorgó népét nem érdekelheti. Számunkra teljesen közömbös, hogy a nagybirtoknak, a kartelleknek és a fináncnagytőkének érdekviszálya, amely az eddigi kormányt lemondásra késztette, minő személyi megoldást fog találni. Meggyőződésünk, hogy abból a zsákutcából, amelybe az ideiglenes alkotmánynak az 1922. évi rendeleti államcsínnyel („országbírói értekezlet" a titkos választójog eltörlésére) történt fölborítása juttatta a országot — nincs kivezető út. Közszabadságok, komoly földbirtokreform és a dunai népek kölcsönös megértését szolgáló külpolitika nélkül minden mesterkedő személy csere csupán arra való, hogy a parlamentáris látszat ködfelhőjébe burkolja az ország végső katasztrófába vezető útját.