Magyarország elszigetelődésének veszélye

Orbán Viktor kiszámíthatatlan, szeszélyes és következetlen politikáját egyre kevesebben tudják követni. Csak jobboldaliságában szilárd, de senki sem tudhatja, e konzervatív politizálás talaján éppen, melyik árnyalat követője. Elég széles pályán jutott el a liberalizmustól az illiberalizmusig. Amikor ecsetelte ez utóbbi hitvallását, az volt a benyomásom, hogy maga sem tudta, hol áll. Ha magánember lenne, megmosolyognánk, de nem kellene attól tartani, hogy bolondériájával veszélyt hozhat hazájára. Ám most, midőn a sors szeszélye alapján az ország élére került, tartani kell attól, hogy Magyarországot róla ítélik meg. Az a „B” szektor, mely követi Viktort tűzön-vízen át, általában nem ideologizál, nem gondolkodik el koncepciójának sava-borsán. Amit vezérük mond, szentírás, melyet nem illik boncolgatni, keresni mondandójának értelmét. Ez igen veszélyes magatartás lehet, mert amikor a haza megmentése kerül napirendre, agy nélküli tömegek állnak ki mellette és védik azt, amit lebontani kellene. Sokan úgy vélik: a haza szinonímája Orbán Viktor. Aki a vezért támadja, hazaáruló! Még akkor is ezt hiszik, ha nem értik. Őt nem érteni kell, hanem hű eb módjára követni, támogatni. Ha ő nincs, a haza sincs! Ez a felfogás oly makacsul és fanatikusan tartja magát, hogy a haza elveszíti igazi értelmezését, emberiesül egy kalandorban, aki a hatalom megszállottja. A saját képére deformált Magyarország érthetetlen képződménnyé válik a józan külföld szemében, mely elszigetelődik, s mely ellen előbb-utóbb összefog a világ normálisabb része. Ne a külföldtől várjuk az orbánizmus felszámolását, hanem ezt a kötelességünket végezzük el magunk. Akkor lesz remény arra, hogy visszanyerjük becsületünket.