A demonstrálók szószólóinak – a liberálisabb szabályozás mellett – konkrét követelésük az volt, hogy tartsanak népszavazást az ír alkotmány híres-hírhedt nyolcadik kiegészítése ügyében. Ez az általuk törlendőnek szánt cikkely ugyanis egyenlő jogokat biztosít a várandós anyának, illetve a magzatnak, s így gyakorlatilag megfosztja a terhes nőt az abortusz választásának lehetőségétől. A többségében katolikus Írországban érvényesek az európai uniós tagállamok közt talán a legszigorúbb terhességmegszakítási előírások.
A megszorító értelmezésnek megfelelően még akkor sem engedélyezett az abortusz, ha a terhesség nemi erőszak következménye, ha a magzat sérült, vagy ha a terhes nő egészsége károsodhat a terhesség kihordásától. Az egyedüli eset, amikor a törvény tételes tiltása enyhébb, az, ha a várandós asszony élete kimondott veszélyben forog, s ez is csupán 2013 óta számít kivételnek. Előző évben ugyanis egy 17 hetes terhes nő azért halt meg, mert megindult a vetélése, mégsem engedélyezték számára a műtétet.
Írországban mindezért megszokott gyakorlat, hogy aki megteheti, a terhességmegszakítást Nagy-Britanniában végezteti el (1971 óta több mint 177 ezren tették meg az Amnesty International adatai szerint). Aki azonban anyagilag nem engedheti meg magának ezt, csupán az abortusztörvények enyhítését várhatja. Számukra némi biztatást jelent, hogy az idén májusban tartott referendumon meggyőző többséggel elfogadták a melegházasságok engedélyezését, ami azt jelzi, hogy a vallásos gondolkozás ellenére a közfelfogás jelentősen változik a zöld szigeten is.
