Bizony, néztem egy jó nagyot, amikor meghallottam, hogy az MSZP vezetése szerint az európai menekültügyi problémák rendezése kapcsán Orbán Viktor rátért a józan ész politikájára, sőt hogy az elhíresült 6 pontos kormányfői javaslatcsomag lényegében ugyanaz, mint amit Tóbiásék hónapok óta hangoztatnak. Ezt már csak megfejelte a "pozitív semlegesség” üzenete, vagyis hogy a baloldal igazából nem is mond semmi eltérőt, hanem lényegében beáll Orbán mögé.
Ez akár rendben is lehetne, hiszen a gonoszságok és a hülyeségek csatái helyett jó lenne végre valami nemzeti konszenzust látni, ám ennél is jobb lenne valami értelmes eredmény elérése. Egyelőre azonban a hazai vakításoknak nincs érdemi nyoma a brüsszeli folyamatokban.
Kétségtelen, két rögtönzési lista átfedheti egymást, ám ettől még sem szakmailag, sem politikailag nem jutunk előrébb. Igazából egy eljárási és egy tartalmi problémával állunk szemben.
Eljárásilag azt kell figyelembe vegyük, hogy az EU (jelen esetben az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács - EiT) az elnöke által meghirdetett napirendi előterjesztéseket szokta megvitatni, s legkevésbé sem a közvetlenül az ülések előtt beüzengetett tagországi “csomagokat”. Természetesen az egyes résztvevőknek joguk van álláspontokat, javaslatokat forgalmazni, ezek értelemszerűen hozzájárulhatnak a döntéshozatalhoz, ám semmiképpen nem tekinthetők döntési alapnak. Ennek megfelelően Orbán 6 pontos javaslati csomagját az EiT nem is tárgyalhatta (főként hogy össze sem ült, t.i. szeptember 23-án informális csúcstalálkozó volt), és így értelemszerűen nem is döntött róla. Igaz a csomag egyes elemei még részdöntésként sem épültek be sehova, legalább is a kiadott zárónyilatkozat erről árulkodik.
A hazai tartalmi álláspontokat áttekintve azonban erősen kétlem, hogy az egyes témákban felmerült fideszes, illetve szocialista felvetések azonosak lennének, noha jószerivel mindegyikre ráfér a kivitelezhetetlenség bélyege.
Orbán elsőként azt javasolta, hogy Görögország engedje át határvédelmét az Európai Uniónak. Az MSZP ezzel szemben azt indítványozta, hogy az EU "közös szervezettel vegyen részt a külső határok őrizetében". A kormányfői felvetés csak a görög határvédelem gyámság alá vételét, a másik viszont közös részvételt akar az összes EU határ őrizetében (bár eléggé elnagyolja, vajon az EU, vagy a schengeni övezet határairól lenne-e szó?). Akármelyik ötletet is nézzük, az ilyesmiről talán előbb érdemes lenne kitapogatni a nagyhatalmak véleményét! Jómagam nehezen tudnám elképzelni, hogy az európai alapokmányok gyökeres átalakítása nélkül például Nagy-Britannia vagy Franciaország jó néven venné, ha a saját védelmi szervezeteik helyett egy soknemzetiségű őrség tevékenykedne a határaikon. Ezzel szemben - az EiT korábbi döntései és mostani nyilatkozata értelmében - az EU megerősíti a Frontex nevű koordinációs szervezetét, amely érdemben besegít a menekültek védelmébe, illetve az embercsempészekkel szembeni tagországi fellépésekbe, elsősorban a Földközi-tengeren.
Orbán második pontja szerint a menekülteket és a gazdasági bevándorlókat már a schengeni határokon kívül válasszák szét! Az MSZP ugyanakkor inkább a közel-keleti menekülttáborokban lévő életkörülmények javításában, valamint nagy kapacitású magyarországi ideiglenes menekülttáborok felállításában látja a megoldást. Mit szépítsem, ez a fenti két javaslat picit sem hasonlít egymásra. Ám mindkettő elfedi, hogy az EU most ugyan elsősorban a menekültekre koncentrál, de később a gazdasági bevándorlók előtt is nyitva kíván maradni, jóllehet szervezettebb körülmények között. Szerény véleményem szerint azonban a közel-keleti menekülttáborokból induló embertömegeket fogalmilag is elég nehéz gazdasági bevándorlónak minősíteni, jóllehet szélsőséges logikával a szétlőtt városokból menekültek mindegyike akár gazdasági bevándorlónak tekinthető, hiszen az életük materiális alapjait keresik.
Orbán harmadik pontjaként most azt is kérte, hogy a biztonságosnak tekintett országok listáját az EU határozza meg, s 'értelemszerűen' (?) minden tagállam számítson biztonságos országnak! Ez ügyben az MSZP nem fogalmazott meg álláspontot, így csak feltételezem, hogy egyetért. A kivitelezésével viszont az a baj, hogy Ausztria és Németország - nyíltan és burkoltan egyaránt - épp a napokban minősítette Magyarországot nem biztonságos helynek. Szóval Magyarország ‘biztonságos’ státusza nem annyira értelemszerű. A többiről meg csak annyit, hogy eleddig pont Magyarország lépett ki az informális európai konszenzusból.
A pénzügyek tekintetében Orbán azt vetette fel, hogy minden EU tagállam növelje meg a közös kasszába való befizetéseit 1 %-kal, és csökkentse az EU-tól kapott támogatásait ugyancsak 1 %-kal. Az MSZP ehhez képest egyenesen közös pénzügyi alap létrehozását indítványozza, amelyhez a tagországok a költségvetéseik ‘akár' (?) 1 %-ával járuljanak hozzá. Nem szeretnék számháborúba bocsátkozni, de az orbáni javaslat Magyarországra vetített értéke 12 milliárd forint (az EU egészét nézve pedig 2,5 milliárd euró, vagyis 775 milliárd forint), az MSZP viszont - felvetését számszerűsítve - durván 170 milliárd forintnyi magyar hozzájárulást látna helyesnek (össz-EU szinten ez 78 milliárd eurót, azaz 24 180 milliárd forintot tenne ki). A két aránypár között szerintem többszörös szakadéknyi a különbség.
(Az viszont kétségtelen, hogy az európai uniós tagországok felé tett ötletelésen kívül az MSZP 39 milliárd forintnyi hazai menekültügyi pluszkiadást indítványozott a parlamentben, bár erről meg a Fidesz nem nyilatkozott egy szót sem.)
Mindkét előző ötlet azonban szembe megy az EU költségvetési logikájával. Az EU-tól ugyanis teljességgel idegen a fűnyíró-elv. Ehelyett leginkább a szolidaritás igényével súlyozott kvótarendszerekben gondolkodik, vagyis tehetősségi és rászorultsági alapon. A rendkívüli kiadásokra pedig rendkívüli megajánlásokat szokott kérni, amelyeket többnyire a négy legnagyobb ország szokott megtenni. Jelen esetben erre sincs szükség, ugyanis a gazdagabb országok nyitott pénztárcában gondolkodnak, vagyis zokszó nélkül beadják a szükséges további összegeket.
Orbán javaslatának másik abszurd vetülete, hogy így a gazdagabb, tehát nettó befizető országok arányosan kevesebbet fizetnének, hiszen náluk nincs EU-tól kapott támogatás, amelynek 1 %-áról lemondhatnának, míg Magyarországnak ugyanez roppant kemény érvágás lehetne, minthogy átlagosan négyszer annyit kapunk vissza, mint amennyit befizetünk. Annyiban persze árnyalhatjuk Orbán ötletét, hogy az EU-pénzeket illetően soha sem volt 99 %-os szintű felhasználásunk, vagyis olyasmiről mondana le, ami amúgy sem jönne az országba.
Egyik felvetés sem szól azonban arról, hogy kifundálói egyszeri, avagy az örökkévalóságig minden évi feltöltésre gondoltak-e? Akárhogy is van, az idei EU-s extra menekültügyi költségigény 10 milliárd euró alatt van, tehát az MSZP bő nyolcszoros javaslata kicsit túlzásnak tűnik, Orbán viszont szűkmarkú a maga plusz 2,5 milliárd eurós blöffjével, bár nagyjából mindkettő tökmindegy, minthogy a menekült-számla mai fedezetével ‘ab ovo’ semmi gond nincs.
Természetesen ha az EU fel akarná vállalni az összes közel-keleti, illetve afrikai válsággóc felszámolását, azaz a béketeremtést, továbbá az összes érintett menekült hazatelepítését, valamint az említett térségek gazdasági felvirágoztatását, nos, ez esetben a földkerekség összes költségvetésének egy százaléka is kevés lenne. Márpedig Orbán és az MSZP ha óvatosan is, bizony ilyesmiket sugall.
Orbán ötödik pontja, azaz a Törökországgal való kiemelt partnerség tető alá hozása, valamint az orosz kapcsolatok újragombolása pont az előbbi mondatra hajaz. E tekintetben sem látok az MSZP álláspontjával közös felületet, minthogy a szocialista javaslat csak arra szorítkozik, hogy a válság sújtotta régiókban kell elősegíteni a normális élet feltételeit humanitárius, gazdasági, és végső esetben katonai eszközökkel. Nagyvonalúan most tekintsünk el attól, hogy az EU egyre kevésbé nézi jó szemmel a török belpolitikai folyamatokat, illetve az orosz embargón még Orbán kedvéért se nagyon akar enyhíteni. Mondjuk inkább ki, hogy a Nobel-békedíjas EU sehol nem fog háborúzni, még az MSZP kedvéért se! Ha bárhol bármilyen katonai beavatkozás lesz, az bizony az USA és Oroszország döntésein fog múlni, mi pedig csak NATO-ernyő alatt szervezett beavatkozásokban fogunk esetleg részt venni, nyilván más NATO-tag uniós országokkal együtt.
Orbán hatodik pontja egyenesen maga a káprázat, az meg végképp, ha az MSZP ezt támogatja. A menekültügyi világkvótáról van szó. Nyilván se az előbbi öt orbáni javaslatot, sem ezt nem csak hogy nem tárgyalták a brüsszeli csúcson, de eme hatodikat leginkább udvariasan meg se hallották. Nem kívánom ezt a kérdést részletesebben boncolgatni, csupán jelzem, hogy például az amerikai kontinens nem kevés országa saját magától nyilatkozott úgy, hogy összességében akár menekültek százezrei számára is nyitottak.
Az MSZP javaslatai azonban sokkal színesebbek Orbán hat pontjánál, hiszen szólnak Szerbiának és Macedóniának nyújtandó pénzügyi segítségről, magyarországi "EU-hotspot”okról, azaz EU regisztrációs pontokról, a menekültek “igazságos” (?) elosztásáról, illetve közös európai menekültügyi szabályozásról. Orbán ezekről ugyan hallani sem akar (pedig fog!), de ez ne zavarja meg az MSZP pozitív semlegességét!
Az MSZP ugyanakkor egy igen meglepő húzással a Dublin III. nevű EU-szerződés azonnali felfüggesztését is szorgalmazza. Noha ez sem köszön vissza Orbán felfogásában, ám nem is baj, hogy ilyesmi nem kerül a ‘brüsszeli’ tárgyalóasztalra, mert ilyenkor azért csak ott van a kérdés, hogy ha az EU felfüggesztené az eddigi (kétségtelenül nem a menekültek tömeges bevándorlásra kidolgozott) eljárási mechanizmusát, akkor mi lenne helyette?
Nos, igyekeztem tételesen vázolni a kormány és a szocialisták történelmi egyetértése mögötti képet, amelyben azonos elgondolásoknak a nyomát sem vélem felfedezni. Minden hazai süketeléseink dacára, sőt azokról nagy ívben 'megfeledkezve' a brüsszeli csúcs végül is elfogadott számos alapelvet, amelyek bázisán a mihamarabb felépítendő közös menekült-politika megszülethet. Ennek megfelelően Európa marad befogadó, humánus és nagyvonalú, jóllehet szervezetebb és fegyelmezettebb keretek között.
Egy szó mint száz, éljen a Fidesz-MSZP alkalmi szövetsége, amely az európai megoldások szintjén oly ártatlan, mint a ma született bárány. Meg lényegtelen is. Ha viszont ettől jobb kedvünk lett, akkor már megérte!
A mai európai összképet azonban más problémák is árnyalják, nevezetesen a VW-botrány, különösen annak az esetleges feldagadása többszörös anyagi terheket jelent a menekült-problémához képest. Ha nem is a hozzánk jövő bevándorlók, de a felsejlő járműipari átrendeződések valóban elvehetik sok magyar munkáját. A piac törvényeinek maximális tiszteletben tartása mellett. A magyar kultúra érintetlenül hagyása közepette. Igaz, sokkal nagyobb csapás is ért már minket, amiről az otthonába készülődő Tarsoly Csaba tudhat sokat mesélni.…
Szanyi Tibor
