Vásároltam egy kütyüt, az autóba kellett beszereltetni, és GPS-kapcsolattal kirajzolja a laptopon, hogy merre járok, átléptem-e a sebességhatárt. A szerkezet nemcsak az autólopás kockázatát csökkenti, hanem hatalmas segítség is azoknak a vállalkozóknak, akiknek gépjárműflottájuk van, és ellenőrizni szeretnék a sofőrjeiket.
Az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha minden autóba kötelezően beszereltetne a rendőrség egy ilyen nyomkövetőt, máris feleslegessé válna minden sebességmérő radar, sőt, megfelelő szoftver esetén a szerkezet azt is ki tudná jelezni, ha az ember behajt a pirosba vagy az ellenkező oldalról egy egyirányú utcába. Mennyivel biztonságosabbá volna így tehető a közlekedés! Nemcsak a káresemények és a felelősségek megállapítása válna könnyebbé és olcsóbbá, hanem a szabályszegéssel szembeni visszatartó erő megnövekedése miatt talán emberéleteket is megmenthetnénk ennek a rendszernek a bevetetésével.
Aztán arra gondoltam, mi lenne, ha mindenkit köteleznénk arra, hogy egy karórához hasonló, vízálló, ütésálló kis GPS-jeladót viseljen, így pontosan láthatná a rendőrség, ki próbál bemászni a konyhaablakon keresztül egy idegen lakásba, és nem a betörés után kellene a nyomokból kiindulva töprengeni azon, vajon ki lehetett az elkövető, hanem azon melegében le lehetne fülelni a pasast, esetleg még a konyhaablakban.
Ezek nagyon jó ötletek, ezekhez képest az a kormányzati elképzelés enyhe kezdeményezés, hogy mindenkiről fényképes adattárat kellene felfektetni, ujjlenyomattal és más személyi azonosításra alkalmas tényezővel kiegészített regisztert. Ha csak ezt az intézkedést nézzük, nehéz vele vitatkozni. Nem lehet nem tudomásul venni, hogy egy modern társadalomban -, ahol nemcsak néhány lordnak van autója, hanem tömegeknek, ahol a nemzetközi migráció következtében kicsit többen mozognak a világ útjain, mint amikor csak egy-két gróf utazhatott külföldre, amikor a bűnözés rendelkezésére álló eszközök hatalmas hálózata (mobiltelefon, e-mail, Facebook, stb, stb) kicsit veszedelmesebb eszközökkel szereli föl az alvilágot, mint amilyen valamikor a pajszer volt - a polgári társadalmat megvédő államnak is tartania kell a lépést a fejlődéssel.
Végül is milyen alapon tiltakozhatna az, aki nem szegi meg a szabályokat? Ugyan, mi okom volna bujkálni „Nagy Testvér” tekintete elől, ha nem teszek semmi titkolnivalót? Sőt: nem éppen a tisztességes életvitelt folytató polgár érdekeit szolgálja Nagy Testvér, amikor rajtunk tartja tekintetét?
Nyilvánvaló, hogy egy ilyen rendszer nem ellenkezik a modern társadalom számos, már bevezetett gyakorlatával, tehát George Orwell 1984 című művére való fenti célozgatás alaptalan. Ahogy az online pénztárgépek bevezetése is csak a gazdaság kifehérítését célozta, nem gúzsbakötését. A térfigyelő kamerák a közbiztonságot. Ma, az elektronikus világban amúgy is számtalan nyomot hagyunk magunk után, bankkártyával fizetünk, pénzügyeinket számláról, átutalással intézzük, orvosi-patikai ügyeink a megfelelő egészségügyi merevlemezeken rögzítve vannak, ha valaki tudni akarja, mit ettünk, hol aludtunk, milyen ruhát vásároltunk, a könyvtárból milyen könyvet kölcsönöztünk ki, és az interneten milyen honlapokat látogattunk meg, némi ügyeskedéssel bizonyára megtudhatja. És ha már egyszer amúgy is az a helyzet, hogy az egyén tevékenysége egyre világosabban látható, akkor fordítsuk ezt helyzetet a magunk hasznára. Minél hamarabb tesszük ezt, mennél inkább lakossági kezdeményezésre történik mindez, annál több esélyünk van arra, hogy bennünket védő garanciákat építsünk a rendszerbe, mert régi igazság, hogy ha nem tudsz megakadályozni egy folyamatot, törekvést, változást, akkor állj az élére.
Talán úgy gondolja néhány olvasó, hogy szarkazmus bujkál a fenti sorok mögött. Az a helyzet azonban, hogy a világ csakugyan ebbe az irányba halad. Nagyon valószínűnek tartom, hogy államunk – megfelelő külföldi példákra hivatkozva, mint tette ezt az Alkotmány újraírása vagy a közszolgálati média szabadságának megnyirbálása esetén –, előbb-utóbb be fog vezetni egy-két ilyen elképzelést. És a lakosság el is fogadja majd azokat, hiszen, mint láthattuk, racionális, állampolgárbarát érveléssel alátámasztható tervek ezek.
Svájcban, Svédországban, Hollandiában, Németországban, tehát a fejlett liberális demokráciákban. Ahol a hatalom demokratikus ellenőrzését nemcsak egy négyévente megtartott, a konkrét szakkérdésektől és konkrét intézkedésektől független szempontokkal, hangulati megalapozással befolyásolható választás garantálja. (Ki szavazott például erre az oktatási rendszerre? Erre az egészségügyi rendszerre? Az emberek általában szavaztak a Fideszre, talán mert haragudtak a szocialistákra, talán mert nemzeti szólamokkal feltüzelték őket, vagy mert kevesellték a fizetésüket. De senkit nem kérdeztek meg arról, senki nem szavazott arról, akar-e egytantervű rendszert vagy orvoshiányos kórházakat.)
A kérdés tehát az: lehet-e, szabad-e, egyáltalán hová vezet, ha a lakosság fokozott ellenőrzését nem egyensúlyozza ki a hatalom fokozott ellenőrzése?
Addig kell döntenünk, ameddig dönteni tudunk, mert ha a mérleg nyelve elbillent már, csak a helyeslés marad számunkra. Talán versenyezni is fogunk, hogy ki helyesel hangosabban.
