Az eseményen részt vett: Balázs Péter professzor, a Bajnai-kormány külügyminisztere, volt uniós biztos, Krekó Péter, a Political Capital igazgatója, Zgut Edit, a Political Capital elemzője, az est moderátora, Pia Eberhardt, Friedrich Elbert Stiftung elemzője és Fiedrich Róbert az Országos Környezetvédelmi Tanács tagja.
A témafelvezetést Pia Eberhardt szenvedélyes prezentációja adta meg, aki egy polgárjogi aktivista alaposságával szedte ízeire a TTIP hasznosságáról, előnyeiről szóló érveket, és érzelmi hevület nélkül, száraz érvekkel hívta fel a figyelmet az USA és az EU között ratifikálandó szerződés alattomos veszélyeire.
Nem kertelt, már az elején hangsúlyozta, nem az a legnagyobb baj vele, hogy ez egy hátrányos kereskedelmi szerződés az unió szempontjából nézve, mert a kereskedelmi szerződések jönnek-mennek, és ezek többé-kevésbé működnek is az országok között… Nem volna rajta mit titkolni, ha csupán az volna. Valójában az benne az elfogadhatatlan, hogy titkos, zárt ajtók mögötti tárgyalásokon fogalmazzák meg az elképesztően bonyolult, jogi szabályozással átszőtt egyfajta államok felett álló, új alkotmányozási rendet. TTIP valójában egy rendkívül komplex, túlbonyolított jogi szabályozó rendszer USA Kanada és az Unió tagállamai között, ami abszolút pozitívan diszkriminálja az amerikai gazdasági aktorokat, befektetőket, részvényeseket az uniós munkavállalók, nagyvállalatok, cégek, kisvállalkozások rovására. Nemcsak a tagállamok jogrendje, de az Unió alkotmányos szabályozása sem volna érvényes a szerződés aláíróira, ha ebben a formában írnák alá, és ez egyértelműen az óceántúli partnereknek kedvez. Az amerikai jogrend sokkal megengedőbb, nemcsak a GMO tolerálás terén, a fogyasztói és munkavállalói joggyakorlás hátrányára, a multik befektetők és a munkaadók előnyére. Hangsúlyozta, nem véletlen, hogy az uniós polgárjogi mozgalmak TTIP-et az amerikai trójai falovának gúnyolják, amit fondorlatosan kívánnak beléptetni Brüsszel kapuján.
Krekó Péter igyekezett hűteni a prezentáció okozta kedélyeket állásfoglalásával, és a TTIP mellett érvelt. Nem konkrét tényekkel, hanem egy ügyvéd eszköztárával. „Honnan tudhatjuk, hogy ennyire előnytelen számunkra, ha valójában titkosak a tárgyalások? Ugyan már! Ez ellentmondás számomra, komolytalanná teszi az ellenzők érveit. Túl erős a hangulatkeltés e téren, érzelemvezéreltek az ellenzők érvei”. Ennél konkrétabb adekvát érvek nem hangzottak el a megállapodás-tervezet mellett, mert Krekót elszólította valami sürgős dolga, mielőtt viszontválaszolt volna Eberhardt érzelemvezéreltséget cáfoló, kristálytiszta gondolataira.– Majd Péter válaszol helyettem, nézett a professzorra,– poénkodva, amit rajta kívül, szinte senki sem tartott annak.
Balázs Péter exkülügyminiszterünk, nem nélkülözve némi opportunizmust, középre pozicionálta magát, végig azt az álláspontot képviselte az est folyamán, hogy hasznos lehet egy ilyen megállapodás a felek számára, csak rengeteg fontos részletet kell tisztázni, megfogalmazni és nyilvánosságra hozni. Elfogadhatatlannak tartja, Eberhardttal egyetértve, hogy azt sem tudjuk, ki kompetens a TTIP-et aláírni, ratifikálni. Az Unió döntéshozó szervei? A nemzetállamok parlamentjei? Vagy mindkettő? Kulcskérdések ezek! A nemzetállamok képviselőinek, kutya kötelessége a választópolgárainak minden tisztázatlan, esetleg titkolt kérdésére, aggályaira választ követelni. Dicsérte Jávor Benedek következetes aktivitását az ügyben, és követendőnek tartaná, hogy minden magyar európai parlamenti képviselő lehetőségei által tájékoztassa a választóikat a TTIP várható előnyeiről és hátrányairól rövid, illetve hosszútávon.
Friedrich Róbert abszolút a környezet és jogvédelem szempontjaiból vizsgálta a misztikus szerződést. – Van már példa előttünk milyen „kereskedelmi” szerződéseket szokott az USA kötni, vizsgálhatjuk a Nafta, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó között létrejött egyezmény 20 éves tapasztalatát. Növekedést ígértek a foglalkoztatottság és a GDP terén, ezzel szemben minden érintett országban jelentős visszaesés következett a gazdasági mutatókban. Az USA elárasztotta génmódosított kukoricával a mexikói piacot, amortizálva ezáltal a helyi gazdaságokat, aminek következtében három millióról hatra nőtt a mexikói bevándorlók száma északi szomszédjuknál a rákövetkező évtizedben.
Fridrich nem kímélte az Unió saját belső egyezményét a Cetát sem. Ez az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezmény valójában a TTIP kistestvére. Ugyanolyan borzalmas. Kiemelte a titkosság ellenére, számos gazdasági elemző hozzájutott dokumentumokhoz, amelyek egyértelműen bizonyítják, amerikai részről elfogadhatatlannak tartják a GMO termékekre vonatkozó zéró tolerancia elvét az Unióban, és mindent latba vetve fel kívánják hígíttatni ezt. Nem ez a legnagyobb veszélye a formálódó egyezménynek, de jól szimbolizálja az amerikai fél erőszakos érdekérvényesítő szándékát.
Szóba került a magyar kormány álláspontja is. Zgut Edit itt kiemelte: meglehetősen ellentmondásos módon, kezdetben ellenezték, de miután világossá vált, hogy az Európai Néppárt kiáll mellette, így ők is beálltak a támogatók sorába.
Fridrich és Eberhardt asszony meglehetősen egyetértett abban a legnagyobb, és felmérhetetlen következményekkel járó veszélye a TTIP-nek az európai demokratikus törvényi szabályozásra van. Az OKT szakembere szerint neutronbombaként hathat az alkotmányosságra, meghagyva a „jogi épületeket” a látszatdemokrácia számára, de a valós demokratikus jogokat, törvényi fékeket és ellensúlyokat, kiöli a gazdasági folyamatokból, szinte élettelenné téve ezzel a fogyasztók érdekérvényesítési esélyeit. A német elemző példaként említette az óceántúli gyártókat védő jogszabályokat, amik érvényesek volnának a TTIP által, lehetővé tennék, ha például bebizonyosodik egy vegyipari termékről rákkeltő mivolta, a jogerős elítélő határozatig büntetlenül forgalmazhatja az adott multi a vitatott árut az unió piacán, és hangsúlyozta, ők vérprofik abban, miképp kell egy ilyen eljárást évekig elhúzni.
Joggal merült fel a kérdés a hallgatóság soraiból, a TTIP mellett érvelők, miért tartják Európa számára kívánatosnak a tervezetet, főleg Németországban. – Nem a foglalkoztatottság és a GDP mellett érvelnek, hanem a kínai térhódítással riogatnak, összefogást sürgetve; ezt az érvet szinte kinevette Eckhart, mit csináltak eddig, pont most kell „ellenük” összefogni? A másik fő érv az érzéketlenül kapitalista: a multiknak, döntéshozóknak, előnyös lesz minden bizonnyal, viszont a kisvállalkozóknak, fogyasztóknak hátrányos. De majd a rákkeltő termékek fogyasztásával a lakosság növelheti a lokális egészségügy forgalmát, aminek talán még munkahelyteremtő hatása is lehet. – ironizált zárszavában Pia Eberhardt.