Az egykori Kenedi-bizottság történészét és vezetőjét arról kérdeztük, hogy mi a véleményük arról, fény derülhet a titkosszolgálati mágnesszalagok "rejtélyére". Ugyanis a tavaly megalakult NEB utólagos tényként jelentette be, hogy az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárával (ÁBTL) közösen, a Belügyminisztérium támogatásával szeptember elején megkezdte az állambiztonsági szolgálatok mágnesszalagokon lévő adatainak tudományos feltárását.
Nem ez az első eset, hogy foglalkoznak a mágnesszalagokkal: a pártállami titkosszolgálatok ismert kutatója, Kenedi János és társai (a Kenedi-bizottság) 2009-2010-ben majdnem nekiláthattak az adatok feltárásának, de az Orbán-kormány megvonta megbízásukat. Azóta sem engedtek senkit a mágnesszalagok közelébe – egészen mostanáig. Nem kifogásolhatom, hogy az Orbán-kormány nem minket akart azzal megbízni, hogy nyilvánosságra hozzuk az eredményeket – folytatta Ungváry, aki azonban hozzátette: a politikának az egyik legsúlyosabb adóssága, hogy a mai napig nem ismertek ezek a tartalmak, és az is nyilvánvaló, hogy melyik politikai erő felelőssége ez.
A most ismét emlegetett mágnesszalagok létezéséről, arról, hogy fennmaradtak, 1995 óta tud a nyilvánosság, de azóta sem derülhetett ki, milyen adatok vannak rajtuk, de még csak az sem, hogy a pártállam idején digitalizált titkosszolgálati dokumentumok mekkora része van a szalagokon.
A Bajnai-kormány 2009-ben elrendelte ezeknek a kérdéseknek a tisztázását, egy civilekből álló háromtagú bizottságot bízott meg a munka felügyeletével, de a testület vezetője, Kenedi János szerint munkájukat a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH – az Alkotmányvédelmi Hivatal jogelődje) nem engedte elvégezni, gyakorlatilag elkezdeni sem. Annyi történt, hogy kinyomtatták a mágnesszalagon található adatokat, de azok érdemi elemzéséhez már nem foghattak hozzá. A kormányváltás után az Orbán-kabinet visszavonta Kenediék megbízását, majd a mágnesszalagokat legközelebb akkor emlegették, amikor 2012-ben a kormány bejelentette, hogy létrehoz egy testületet, amely a pártállami diktatúra hatalmi működésének feltárásával foglalkozik majd. Ez a testület, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága sem jött létre túl gyorsan: tavaly alakulhatott meg.
Mi is lehet a szalagokon? Kenedi – mint annak idején a Magyar Narancsnak adott interjúban kifejtette – két alapvető feltételezés alapján vágott volna neki a kutatásnak. Az első szerint a 18 szóban forgó mágnesszalag digitalizált, azaz hiteles másolat, és azokat a papíralapú és manuálisan kezelt korábbi, illetve naponta készülő operatív jelentéseket, frissülő nyilvántartásokat, szerződéseket, nagyvállalatok objektumdossziéit, történelmi periratokat tartalmazza, amelyek digitalizálását 1972-ben rendelte el Benkei András belügyminiszter.
A másik hipotézis szerint a szalagok tartalma afféle összefoglaló, talán politikai manipulációhoz szerkesztett digitális hamisítvány. Ez utóbbi verziót erősíti egyebek közt az, hogy 2010-ben megállapították, tízezer oldalra, 38 megabájtnyi adatba nem férhet el a teljes manuális, papíralapú nyilvántartás digitalizált másolata. Mindenesetre Kenedi is beszélt arról, hogy ezeken kívül is lehettek még mágnesszalagok, sőt akár vannak is valahol – talán titkosszolgálati raktárakban, pincékben –, csak nem kerültek még elő.
