Közelkép: A digitális csoda vége

Vannak, akik a technika újabb ás újabb felfedezéseitől csodákat várnak. Pedig legfeljebb megkönnyítheti az egyén mozgásterét, növelheti kényelmét, de nem tud változtatni az ember személyiségén. Annak idején a televíziós adások digitalizálását képzelték egyesek ilyen csodának, azóta szinte minden csatorna már digitalizált, de nagy csoda nem következett be. A jobb képminőséget propagálták, de közismert, hogy a képminőség első sorban az adott képernyő minőségén múlik.

Legfeljebb egyetlen változás feltűnő, hiszen valójában ezért találták ki ezt a technikát, amely a régi sávban nem egy, de akár öt adást is közvetíteni képes. Ennek nyomán az adók nagyon megszaporodtak. A napokban konferenciát tartottak Magyarországon a médiáról, ahol elhangzott, hogy ma már 112 magyar nyelvű adást lehet nézni. Viszont az is elhangzott, hogy ebből 74-et nem egészen 1% nézi csupán. Marad tehát 38. Az sem kevés, ám az is kiderült, hogy egy-egy család legfeljebb 6-8-at néz rendszeresen.

Négy-öt éve gyakorta elhangzott az is, hogy hamarosan befellegzik a hagyományos műsorokat sugárzó stúdióknak. Ezzel szemben mára kiderült, hogy a fiatalok ugyan – főleg a híreket – első sorban az okostelefonjaikon nézik, de filmeket ők is, a szülőkről és nagyszülőkről nem is beszélve, a családi tévékészülék(ek) előtt ülve szemlélik. Különösen érdekes a napokban minden hírforráson ismertetett nemzetközi vizsgálat, amely az iskolákban használatos számítógépes órákat hasonlította össze az adott osztályok teljesítményével. Az eredmény mindenkit meglepett.

Kiderült, hogy ahol napi több órában számítógépeznek a gyerekek az osztályaikban, azoknak rosszabb a teljesítménye, mint azoké, akik csak módjával, mondhatni közepes intenzitással használnak az órákon számítógépeket. (Akik semmit se használnak, azoknak gyengébbek voltak az eredményeik.) Nem ajánlatos tehát a technikától csodákat várni. Legfeljebb jobb szolgáltatásokat. Az sem kevés.