Tragédia! Futás közben halt meg egy férfi Nagykanizsán

Nem sokkal a célba érkezés előtt rosszul lett és meghalt egy futó vasárnap délelőtt egy nagykanizsai futóversenyen.

A Zalai Hírlap online kiadása arról írt, hogy a X. Kanizsa Futófesztivál vasárnap délelőtti versenyén, nem sokkal a célba érkezése előtt rosszul lett egy versenyző. A mentők a helyszínen azonnal megkezdték az ellátását, sokáig küzdöttek az életéért, de a rosszul lett futó - akinek a kilétéről a lap további információt nem közölt - ennek ellenére elhunyt. Az MTI úgy értesült: a tragikus eset egy 45 éves férfival történt, akit a szakszerű ellátás ellenére sem tudtak megmenteni.

Szerző

Közmunkafesztivál

Azt hittem, hogy a közmunka, és annak kommunikációja az egyik legaljasabb képmutatása a jelenlegi rezsimnek. De tévednem kellett. Van még ennél is undorítóbb: a közmunkásfesztivál. Ezt rendezték meg a hét végén a Városligetben, a teljes belügyi vezetéssel, és Hegedüs Zsuzsa éhezésügyi kormánybiztossal súlyosbítva.

Hivatalosan ez a - hagyományteremtő szándékkal megrendezett - I. Országos Közfoglalkoztatási Kiállítás. Mert bár a közmunka, mint tudjuk, csak átmeneti megoldás, kicsit olyan ez, mint amikor az ideiglenesen állomásozók megkapták öröklakásaikat.

Pintér Sándor szerint helyes volt a kezdeményezés, a bemutatott termékek a közfoglalkoztatottak szorgalmát, tehetségét dicsérik. És hogy mivel? Volt itt minden, amit egy közepes búcsúban, vagy kolbászfesztiválon láthatunk. Népviselet, szalonna, lekvár, matyóhímző asszonyok, söprűkötők, kosárfonó vén cigány. Csupa-csupa vidám, boldog, elégedett közmunkás - egy 1950-es filmhíradónak is becsületére vált volna. Ja, és nemzetiszín szalag, meg koronás címer rogyásig.

És, mivel ez igen komoly rendezvény, nem hiányozhattak a szakmai programok sem. Például a parlagfűirtásról, meg arról, milyen remek, hogy már diplomásokkal is sikerül éhbérért műveltetni a népet. Sőt, hogy az állami tévénél is dolgoznak felsőfokú végzettségű közmunkások.

Kikapart árok, lenyírt gaz, bontott tégla, csikk, éhség, szomjúság, terror és megaláztatás nem szerepelt a kiállításon, pedig ez reprezentálta volna a közmunka valódi sikereit.

Szerző
Veress Jenő

Közmunkafesztivál

Azt hittem, hogy a közmunka, és annak kommunikációja az egyik legaljasabb képmutatása a jelenlegi rezsimnek. De tévednem kellett. Van még ennél is undorítóbb: a közmunkásfesztivál. Ezt rendezték meg a hét végén a Városligetben, a teljes belügyi vezetéssel, és Hegedüs Zsuzsa éhezésügyi kormánybiztossal súlyosbítva.

Hivatalosan ez a - hagyományteremtő szándékkal megrendezett - I. Országos Közfoglalkoztatási Kiállítás. Mert bár a közmunka, mint tudjuk, csak átmeneti megoldás, kicsit olyan ez, mint amikor az ideiglenesen állomásozók megkapták öröklakásaikat.

Pintér Sándor szerint helyes volt a kezdeményezés, a bemutatott termékek a közfoglalkoztatottak szorgalmát, tehetségét dicsérik. És hogy mivel? Volt itt minden, amit egy közepes búcsúban, vagy kolbászfesztiválon láthatunk. Népviselet, szalonna, lekvár, matyóhímző asszonyok, söprűkötők, kosárfonó vén cigány. Csupa-csupa vidám, boldog, elégedett közmunkás - egy 1950-es filmhíradónak is becsületére vált volna. Ja, és nemzetiszín szalag, meg koronás címer rogyásig.

És, mivel ez igen komoly rendezvény, nem hiányozhattak a szakmai programok sem. Például a parlagfűirtásról, meg arról, milyen remek, hogy már diplomásokkal is sikerül éhbérért műveltetni a népet. Sőt, hogy az állami tévénél is dolgoznak felsőfokú végzettségű közmunkások.

Kikapart árok, lenyírt gaz, bontott tégla, csikk, éhség, szomjúság, terror és megaláztatás nem szerepelt a kiállításon, pedig ez reprezentálta volna a közmunka valódi sikereit.

Szerző
Veress Jenő