Magam is elgondolkodtam azon, hogyan tudhatnak mostanában elaludni este, a sötét szobában a gyerekek. Az anyukáknak eddig meg kellett győződniük, hogy a szobában, az ágy alatt, nem bújt el a mumus. Persze ma már tudom, hogy az utóbbi napokban nem is a mumustól félnek az öt-hat évesek, hanem a migránsoktól.
Nem lehet elég korán kezdeni az agymosást. A kormány már a gyerekeket is felhasználja a gyűlöletpropagandájához: az egyik határra óvodás csoportot vittek, kerítést és állig felfegyverzett katonákat mutogatni. Katartikus élmény lehetett a kicsiknek, akik mindjárt el is énekeltek egy "határvédő" nótát: „Nézd a katonákat, fegyverük, vaskezük védi a hazánkat”.
Az eseményről persze a kormánytévé sem maradt le. Igazi, hazafias pátosszal átfűtött szavakkal méltatták, hogy a kicsik ajándékot vittek a katona bácsiknak, és ország-világnak hírül adták, milyen boldogok a gyerekek, hogy végre van, aki megvédi őket. De ezzel még koránt sem lett volna kerek a tudósítás, azt is meg kellett tudakolni, mégis mit láttak ott határon? Mire az egyik fiúcska öntudatosan kibökte: migránsokat.
Nagy pénzben mernék fogadni, hogy szegény gyereknek fogalma sem volt arról, kikről beszél, mert ott bizony migránsnak, meg a fejecskéjében azokkal egy sorba került mumusnak, esetleg a mókárnak, (amelyről köztudott, hogy előszeretettel viszi magával a rossz gyerekeket, akik nem fogadnak szót a szüleiknek), nyoma sem volt. De ez nem fontos. A lényeg az, hogy nincs mitől félni. Itt vannak a derék vitézek, akik megvédik őket is, meg a velük tartó óvónénit ezektől a csúnya „rontó szellemektől”.
Csak azt nem tudom, az ötletet kiagyaló „rontó szellemektől” ki fogja a megvédeni a gyerekeinket?
