Az Andrássy úti dalszínház aulájában tartott búcsúztatót a művész családja mellett az Operaház vezetősége és pályatársai is részt vettek. Búcsúbeszédet mondott Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Kovács János karmester, Csavlek Etelka operaénekes és Székhelyi József színművész - tájékoztatott az Operaház.
"Az Operaház újabb oszlopot veszített el. Békés András harmincéves pályafutása alatt 74 bemutatót jegyez, ami hatalmas teljesítmény. Békés Andrást tanárként és művészként is mértékadó volt, pontos értékítélet és arányérzék jellemezte" - emelte ki Ókovács Szilveszter főigazgató a dalszínház beszámolója szerint.
Kovács János Kossuth-díjas karmester beszédében elmondta: sokan mágusnak nevezték Békés Andrást, ő azonban sokkal fontosabbnak tartja, hogy a rendező közvetítő volt, olyan alkotó, aki mindenkor szem előtt tartotta a szerző szándékát. "Különleges adottsága volt, amit zenedramaturgiai hallásként aposztrofálhatnék, színpadi munkája során pedig egy másik sajátos képessége volt, hogy mindig az adott operaénekes habitusához, alkatához alakított egy-egy figurát. A magyar operajátszás egyik legkiemelkedőbb személyisége, élete és pályája teljes és dimenzionálhatatlan" - tette hozzá Kovács János.
Csavlek Etelka operaénekesnő gyászbeszédében hangsúlyozta: "Békés András tehetsége, fantáziája csodát teremtett, stílusérzéke és intelligenciája megkérdőjelezhetetlen volt". Utolsóként Székhelyi József színművész igen személyes, megindító szavait hallhatták a gyászolók, búcsúbeszédét Ady-idézettel tette különlegesen meghitté, az Őrizem a szemed című vers sorai szóltak a mesterhez, a kollégához és a baráthoz is.
Az operaházi búcsúztató után Békés Andrást a Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra. A temetőben Kovalik Balázs rendező, egykori növendék mondott búcsúbeszédet, melyben úgy fogalmazott: "Így tesznek a bölcsek. Ez belső indíttatásuk. Mindennapi, fiziológiai, biológiai kényszerük. Önmaguk öröme, kínja, létfeltétele. Ez az, amit sokszor nem ért a köz, nem ért az önség, és olykor nem ért maga a szakma sem. Értetlenül, vagy nagyon is értőn állnak egy Személyiség előtt, aki - mert van - személyiségével parancsol tiszteletet ott, ahol már alig van. Megijednek, félnek tőle, elszaladnak, megpróbálják megtörni, elhallgattatni, megsemmisíteni: nem tudván, e személyiség elpusztíthatatlanul átragyog minden munkán, legyen az sikerült, vagy sikerületlen, tovább él a tanítványban, járjon az az ösvényen, vagy mellette".
Békés András Debrecenben született 1927. március 23-án. A Színművészeti Főiskolán 1949-ben végzett, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1951 és 1955 között a kecskeméti Katona József Színház főrendezője, 1955 és 1960 között az Ifjúsági, a József Attila és a Szegedi Nemzeti Színház tagja, 1958-tól a Színművészeti Főiskola tanára. 1960-tól az Operaház rendezője, 1987-től 1990-ig főrendezője, később címzetes főrendezője. Az 1990-es években a Zeneakadémia opera tanszakát is vezette.
Csak az Operaházban - a felújításokat nem számolva - csaknem ötven produkciót rendezett, televíziós alkotásai között több operafilmet is jegyez. Békés András professor emeritus volt, munkásságát számos szakmai elismeréssel díjazták. Érdemes és kiváló művész kitüntetései után a Kossuth-díjat 1995-ben kapta meg. Szeptember 18-án, életének 89. évében hunyt el.