Pekingi fődíj a Fehér Istennek

Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmje, amely jelenleg is versenyben van az Európai Filmakadémia közönségdíjáért, Pekingben nyitó filmje volt az Európai Unió országainak filmjeiből rendezett fesztiválprogramnak, befejezésül pedig megnyerte a rendezvény fődíját, az Arany Kakast.

A programban mintegy félszáz filmet vetítettek. Az Európai Filmakadémia közönségdíjáért kilenc másik alkotással versenyez a Fehér Isten, s még október végéig lehet rá szavazni (http://www.europeanfilmawards.eu/en_EN/peopleschoiceaward). A szavazók között a decemberi díjkiosztó rendezvényre jutalomutazást sorsolnak ki. A közönségdíjra jelölés apropóján a Cirko Gejzir ismét műsorára tűzte a Fehér Isten című filmet.

Szerző

Közelkép - Michael Nagy, mint Papageno

Fölfedeztem magamnak egy „új magyar baritont”. Így idézőjelben fedeztem föl, mert gondolom, csak számomra, műkedvelő zenerajongónak volt eddig ismeretlen, magyar zeneművészek, köztük különösen Fischer Ádám jól ismerik, Herr Nagy énekelt már az ő pálcáját követve.

Most egyik kedvelt muzsika csatornám, az eredetileg holland Brava HDTV, számomra máris a francia Mezzo vetélytársa, hívta föl rá a figyelmemet, nagy garral hirdetve a Baden Badenben még három éve rögzített Varázsfuvolát, Sir Simon Rattle vezényletével. Az előzetesben föltűnt már a kétségtelenül magyarul csengő Michael Nagy neve, őt ígérték Papagenónak. Nem is akármilyennek, a jelmeztervező hobónak öltöztette, a hangja meg a rövid kecsegtetőben is csodás volt.

Aztán amikor „egészben” láttam, az előadást is az olyan tündérjáték, amilyennek Mozart és Schikaneder elképzelte, kissé modern környezetben, de nem bántón, inkább derűsen. Nagy „Mihály” csakugyan bámulatos meglepetés. Szép basszbariton hang, tehetséges színészi ábrázolás, a néző első intrádára is a szívébe fogadta. Már csupán azért is, mert a nemzetközileg összetoborzott énekesi gárdából talán az egyetlen volt, aki nem „gyötörte” a német szöveget, példásan szép a kiejtése. A Google hamar rávezetett a titok nyitjára.

Eléggé fukar ismertetés, a származására nézve annyi csupán, hogy „magyarok a gyökerei”, semmi több, de aztán közli, a stuttgarti fiúkórusban kezdett énekelni. Felnőttként gyors világsiker, Mozart, Wagner szerepek, Mahler dalai, meghívások a négy világtájra. Az oslói operaházban a Don Giovanni címszerepét énekelte, nagy sikerrel. Ekkor már hajszolt további kíváncsiságom, szerettem volta többet tudni róla magyarul is. Hasztalan. A Google magyarul nem tud róla, más, itthoni forrásból semmi. Nagy kár. Azért is, mert Baden Baden egyik igazi sztárja volt, biztosan elfogult vagyok, de a Maestro Sir Simon után a végén ő kapta a legnagyobb vastapsot. Ha már így megismertem, de szívesen látnám, hallgatnám nagyon sokszor. Türelmetlenül várom.

Szerző

Közelkép - Michael Nagy, mint Papageno

Fölfedeztem magamnak egy „új magyar baritont”. Így idézőjelben fedeztem föl, mert gondolom, csak számomra, műkedvelő zenerajongónak volt eddig ismeretlen, magyar zeneművészek, köztük különösen Fischer Ádám jól ismerik, Herr Nagy énekelt már az ő pálcáját követve.

Most egyik kedvelt muzsika csatornám, az eredetileg holland Brava HDTV, számomra máris a francia Mezzo vetélytársa, hívta föl rá a figyelmemet, nagy garral hirdetve a Baden Badenben még három éve rögzített Varázsfuvolát, Sir Simon Rattle vezényletével. Az előzetesben föltűnt már a kétségtelenül magyarul csengő Michael Nagy neve, őt ígérték Papagenónak. Nem is akármilyennek, a jelmeztervező hobónak öltöztette, a hangja meg a rövid kecsegtetőben is csodás volt.

Aztán amikor „egészben” láttam, az előadást is az olyan tündérjáték, amilyennek Mozart és Schikaneder elképzelte, kissé modern környezetben, de nem bántón, inkább derűsen. Nagy „Mihály” csakugyan bámulatos meglepetés. Szép basszbariton hang, tehetséges színészi ábrázolás, a néző első intrádára is a szívébe fogadta. Már csupán azért is, mert a nemzetközileg összetoborzott énekesi gárdából talán az egyetlen volt, aki nem „gyötörte” a német szöveget, példásan szép a kiejtése. A Google hamar rávezetett a titok nyitjára.

Eléggé fukar ismertetés, a származására nézve annyi csupán, hogy „magyarok a gyökerei”, semmi több, de aztán közli, a stuttgarti fiúkórusban kezdett énekelni. Felnőttként gyors világsiker, Mozart, Wagner szerepek, Mahler dalai, meghívások a négy világtájra. Az oslói operaházban a Don Giovanni címszerepét énekelte, nagy sikerrel. Ekkor már hajszolt további kíváncsiságom, szerettem volta többet tudni róla magyarul is. Hasztalan. A Google magyarul nem tud róla, más, itthoni forrásból semmi. Nagy kár. Azért is, mert Baden Baden egyik igazi sztárja volt, biztosan elfogult vagyok, de a Maestro Sir Simon után a végén ő kapta a legnagyobb vastapsot. Ha már így megismertem, de szívesen látnám, hallgatnám nagyon sokszor. Türelmetlenül várom.

Szerző