6.oldal;blognéző;

- Nulla fok: fogadj örökbe egy csövest!

Vagy többet. Amennyit csak bírsz. Ha kutyákat-macskákat-hörcsögöket és Tarantellákat örökbe fogadunk, akkor embereket miért nem? Persze csak képletesen: nem kell átjáróházzá és melegedővé tenni a kéglid. Hideg, fagy, cudar idők, nélkülözés és rászoruló emberek a közhiedelemmel szemben nem csak télen vannak. A nyomor nem évszakfüggő. Ahogy a szolidaritás sem. A szegények nem csak akkor jönnek elő és jelennek meg, amikor mutatja őket a tévé és beindulnak a jótékonysági kampányok. Embertársaink nem csak télen szorulnak rá. Ránk. Az állam, a város és a civilek sokat tesznek értük, de ez nem mentesít minket egyéni felelősségünk alól. Reggel például 0 fokot mondott a rádió, kimentem és tényleg baromi hideg volt. Nagykabátban is dideregtem. Azokra gondoltam, akiknek se nagykabátja, se lakása sincsen, ahová visszavonulhatnának. Akik az utcán fáznak, áznak, élnek. Szállóra nem akarnak menni, mert szabad emberek és féltik megmaradt kis értékeiket. Örökbe fogadtam közülük egyet. Egy embert, mert igenis azok, annak ellenére, hogy sokszor ápolatlanok és nincstelenek. A szegény is ember. Te egyébként milyen lennél, hogy néznél ki a helyükben? Hogy látnád a világot, amely így kibabrált veled? Te nem lennél dühös, megkeseredett, káromkodós elviselhetetlen alak? (...)

A Ma este megbukunk című darab szituációira a Centrál Színházban abszolút igaz Murphy törvénye, hogy ami elromolhat, az el is romlik. A bohózat antihőseiről pedig nyugodtan állítható, hogy amit el lehet cseszni, azt ők biztosan el is cseszik. Henry Lewis, Jonathan Sayer, Henry Shields darabjában a szereplők garantáltan elszúrnak bármit. Nem egy Fekete Péter, hanem nyolc peches balfék szerencsétlenkedik a deszkákon.