A csőd csődje

Fogalmam sincs, hogy a legembertelenebb vagy csupán legcinikusabb kormányzati húzásokat miért épp a kereszténydemokratákkal intézteti Orbán Viktor. Léteznek magyarázatok, például, hogy ez a nem létező párt legalább valamivel észrevétetheti magát. Valójában a lelkét az arcán hordó Harrach Péter vagy Semjén Zsolt, az üdvözült ábrázatú mameluk közönséges politikai keresztény, akinek veri a víz a hátát, ha Jézusról hall, pláne meg Ferenc pápáról.

Ők „csinálták meg” a családi csődvédelem intézményét, ami akár jól is sikerülhetett volna, ha nem kereszténybürokraták, hanem demokraták alkotják meg.

Közgazdasági doktorátus nélkül aligha kitölthető papírkazlakat várnak el a szerencsétlen sorsú emberektől, hogy azok a nyomor egy kevésbé mély bugyrába léphessenek följebb. Ebben a csőd szélén álló sokmilliós társadalomban összesen százan sem tudták eredménnyel leadni az űrlapokat.

Harrach csütörtökön azt is belemondta az éterbe, hogy a botrányos kudarc nyilván az újságírók miatt van, mert „néhány médium rossz hírét keltette ennek az új jogintézménynek, továbbá a tájékoztatás sem volt megfelelő”.

A mély lelki szennyesség azonban itt bújt elő:„a végrehajtások megindulásakor többen veszik majd komolyan a fenyegetettséget, és adják be jelentkezésüket a családi csődvédelmi programra”.

És lám, ezen a napon, épp a kilakoltatási moratórium előtt Kocsis Máté ipari méretekben kezdte meg a családok utcára dobálását, elsőként egy agydaganatos asszonnyal statuálva a keresztényi példát.

Fogalmam sincs, van-e pokol, de ha igen, azt hiszem kicsi lesz…