A hosszúnak ígérkező felolvasás első napján az ügyész megalapozta a bíróságra váró négy napot. A több mint 400 oldalas perbeszéd érinteni fogja a hűtlen kezelés vádját, az ügyészség szerint előnytelen, illetve szükségtelen szerződések megkötését, a nevezetes kétszer - illetve az utolsó vádmódosítás után már csak egyszeri - 15 millió forintos vesztegetést, a végkielégítések rendszerét, illetve bizonyítani kívánják a bűnszervezet meglétét.
A kommunikációs és tanácsadói szerződések kapcsán hosszasan sorolta, hogyan manipulálták a versenyeztetést, hogyan volt meghatározva a BKV vezetőinek az, kivel köthetnek szerződéseket, amelyek java része felesleges, vagy színlelt volt. Ezáltal mintegy“kifizetőhelyként” működött a közlekedési vállalat.
A korrupciós bűncselekmények általános jellegeként írta le, hogy egyik “érdekelt” fél sem tár fel bizonyítékokat, amely tény a BKV-ügyben is nehézzé teszi a bizonyítást.
Részletesen foglalkozott perbeszédének első részében Homonnai azokkal a vádakkal, amelyek szerint a hatóság többek között pszichikai kényszert is alkalmazott volna a kihallgatások során. Kiemelte: előre eltervezett, összehangolt védekezési taktikának tartja azokat a bíróság előtt tett vallomásokat, amelyekben több gyanúsított is irányított kihallgatásról, rendőri nyomásról, fenyegetésekről beszélt.
Azt azonban elismerte, hogy az eljárás során követtet el hibákat a nyomozó hatóság, amely szerinte a kapkodásból adódtak.
Négy vádlott nyomozati szakban tett vallomását tartotta kiemelten fontosnak az ügyészség. Balogh mellett Antal Attila harmadrendű, R. Miklós nyolcadrendű és M.-H. Éva hatodrendű vádlottak vallomásait emelte ki, mint amelyek jól megvilágították a vállalatnál folyó törvénytelenségeket. Ezen vallomások azonban a per bírósági szakaszában már teljesen máshogy hangzottak el. Míg a vádlottak szerint fenyegetések hatására mondták amit mondtak, addig az ügyészek szerint akkor voltak őszinték, és a tárgyaláson vált egységes, összehangolt védelmi reakcióvá részükről az a vád, hogy a hatóságok nyomására tettek terhelő vallomásokat.
Mind a négy vádlott által a nyomozás során tett terhelő vallomások Homonnai szerint azért születtek, mert Hagyó lemondása után, bár már egyikük sem dolgozott a közlekedési vállalatnak, helyzetük érezhetően megrendült. Főleg 2010 januárja után, amikor Szalainé Szilágyi Eleonórát, a per tizennegyedrendű vádlottját elsőként kihallgatták a rendőrségen.
Homonnai kritizálta a vádlottak azon védekezését, amely szerint az inkriminált időszak belső-ellenőrzési jelentései, a cég felügyelő-bizottsági-, illetve igazgatósági üléseinek jegyzőkönyvei nem tártak fel bűncselekményeket, holott a vádhatóság által nevesített számtalan szerződést ezek a szervek is megvizsgálták. Homonnai kiemelte, hogy ezek nem nyomozó szervek, illetve tagjaik politikai delegáltak voltak, így megállapításaik, vizsgálataik nem mérvadóak.
Az ügyész ismertette azokat a vádhatóság szerint bizonyító erejű e-maileket, amelyek összegyűjtésére még 2013. decemberében tett indítványt az ügyészség, a nyomozás lezárta után majd két évvel. Terítékre kerültek a tárgyalás második felében az I/A 21. vádpont, azaz az AAM Zrt. tanácsadói szerződéseinek vélt szabálytalanságai, illetve megkötésük körülményei, a négyes metró beruházás projektirányítási kérdései. A legújabb vádirat szerint az AAM Zrt. szükségtelen szerződései kapcsán a BKV-t Hagyó és Antal Attila cselekményének eredményeként 60 millió forintos kár érte. Antalt ezen kontraktuson túl még két keretszerződés felesleges megkötésével, és ezáltal 78 milliós károkozással vádolják.
A tárgyalás végén - az elsőrendű vádlott védőjének nyomatékos rákérdezése után - derült ki, hogy várhatóan az AAM szerződések ügyében Hagyó Miklóst hivatali visszaéléssel is meg fogják vádolni, bár konkrétumokat ez ügyben csak az ügyészi perbeszéd végén fogunk megtudni.
A tárgyalás október 20-án folytatódik az ügyészi perbeszéd második felvonásával.