Mellár: szinte mindent elölről kellene kezdeni

Ha a kormány azt akarja, hogy kevésbé függjünk a külföldi tőkétől, versenyképesebb legyen a hazai ipar, akkor Mellár Tamás szerint szinte mindent elölről kell kezdeni. A Pécsi Tudományegyetem tanára úgy véli, ehhez az általános iskolától az egyetemekig meg kellene reformálni az oktatást. Állítja, ma a gazdasági siker nem a teljesítménytől, hanem a politikai kapcsolatrendszerben elfoglalt helytől függ, ám a gazdasági és államigazgatási kontraszelekció semmi jóra nem vezet. Mellár szerint a magyar gazdaságban nincsen 3 százalékos fenntartható növekedési pálya, ez hosszú távon 1 százalék körül van.

- A napokban az Euromoney gazdasági szaklap bankárok és elemzők szavazatai alapján Varga Mihály gazdasági minisztert választotta Közép-Kelet-Európa legjobb pénzügyminiszterének. A kérdés, hogy milyen lehetett akkor a többi jelölt, vagy valóban megalapozott az elismerés?

- Mindenképpen jó hír, ha a magyar gazdasági vezetők ilyen elismerést kapnak, hiszen ez fontos az ország megítélése szempontjából. Ez a pozitív hír ránk is fér, mert a bizalmatlanság elég erős a magyar gazdaságpolitikával szemben. Ezt bizonyítja sajnos egyebek mellett az is, hogy a nem állami, magán- és önkormányzati beruházások jelentős mértékben csökkentek az elmúlt években. Ha ez a befektetői bizalom visszatér, azt csak üdvözölni lehet. Az pedig tény, hogy a hazai gazdasági növekedés az elmúlt időszakban 3 százalék fölött volt. Ezzel csak az a gond, hogy nem hosszú távon is fenntartható alapokon nyugszik; átmeneti növekedést láthattunk. Rendkívüli tényezőknek köszönhető a bővülés.

- Mik ezek a rendkívüli tényezők?

- Az egyik fontos eleme a magyar növekedésnek, hogy az elmúlt három évben a GDP 5-5 százalékát kitevő uniós pénzek érkeztek, vagyis évi átlagosan 1400-1500 milliárd forint értékű euró. Ez az 5 százalékos aggregált keresletbővülés generálta a 3 százalékos, vagy kicsivel afölötti gazdasági növekedést. Igaz, a korábbi évek nagyjából 1 százalékos növekedéséhez, sőt, a 2012-es csökkenéséhez képest volt ez kiugró eredmény.

- Szerencséje volt a kormánynak a devizahitelek forintosításának időzítésével, vagy tudatosan jókor lépett?

- Azt nem tudom, hogy voltak-e füleseik a svájci jegybank tervezett lépéséről, inkább úgy vélem: a kormánynak szerencséje volt. Az érem másik oldala pedig az, hogy ha a devizahitelek forintosításának ez a kormányzati szándéka megvolt, miért kellett éveket várni rá. A második Orbán-kormány azt ígérte, egyik első intézkedése lesz a devizahitelek forintosítása. Ezt akkor még 180-200 forinton megtehette volna és nem 284 forintos árfolyamon, ahogy végül történt. Ráadásul nem dőlt volna be annyi hitel. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy az ősbűnt nem ez a kormány követte el, hanem az elődei, amikor tömegesen engedték a devizahitelezést. Már akkor is tudni lehetett, hogy ennek a konstrukciónak jelentős kockázatai vannak.

- A legtöbb elemző, de a kormányzat is 2016-17-re már csökkenő növekedési pályát rajzolt fel. A Vargára szavazó szakértők csak néhány számra figyeltek?

- Sok-sok év tapasztalata és megfigyelése mondatja velem, hogy az ilyen elismeréseknél a szakértők meglehetősen felületesen értékelik egy-egy ország helyzetét. Néhány számból vonnak le mélyebb következtetéseket. Ez a pozitív és negatív véleményalkotásra is igaz. Velünk kapcsolatban is többször éreztem úgy, hogy túlzottan borús, vagy éppen derűs képet festettek. Ez abból adódhat, hogy nagy többségük nincs ebben a gazdasági közegben, nem érzékelik pontosan a folyamatokat. Most is valami hasonló történhetett. Láttak néhány jól mutató számot, különösen a visegrádi országok átlagával összehasonlítva és ezért dönthettek úgy, ahogy döntöttek, de szerintem ezt az értékelést nem kell túlreagálni. Belülről mindenesetre azt látni, hogy a magyar gazdaságban nincsen 3 százalékos fenntartható növekedési pálya, hosszútávon 1 százalék körül van.

- Lehet azért valamilyen hatása ennek az első jelnek?

- A befektetésre váró tőke azt várja az elemzőktől, hogy mondjanak nekik olyan országokat ahol viszonylag magas hozamokat lehet elérni. Talán most ebbe az ajánlati csomagba mi is bekerülünk.

- A bőséges uniós forrásokon kívül mi mozgatta a GDP szárnyalását?

- Az évi 10-15 százalékkal növekvő export. A gépipar és a járműipar ma már a GDP több mint 10 százalékát adja. Ez a két ágazat önmagában is 1-1,2 százalékos GDP növekedést generálhatott a 10 százalék feletti járműexport révén. A következő időszakban az uniós források szűkülése mellett a járműipar száguldása is lassulhat. Különösen a Volkswagen dízelmotor botránya után. Tágabb keretbe helyezve ennél is nagyobb léptékű változások is beleszólhatnak akár a magyar járműkivitelbe is. Szerintem a világgazdaságban most vagyunk egy nagy technológiai paradigmaváltás előtt. A fosszilis energiahordozók fokozatosan átadják a helyüket az alternatívoknak.

Ez nem csak a háztartásokra, a fűtésre korlátozódik, hanem a járműgyártásra is kiterjed. Ezt a folyamatot csak felgyorsíthatja a dízelbotrány. Előretörhetnek a hibrid- és az elektromos autók. Ez az átállás a kereslet visszaesésével és legalábbis átmenetileg a régiónkban működő autógyárak kapacitás-csökkenésével járhat. Rövid távon tehát biztosan vesztesei leszünk a trendfordulónak. Azt ma még nem tudni, hogy később épülnek-e majd itt is hibrid-, vagy elektromos autókat gyártó üzemek, vagy a jelenlegieket hogyan alakítják át. Az elmúlt évek dinamikus exportbővüléséről a következő 1-2 évben mindenképpen le kell mondanunk. Az uniós források apadása és a kivitel visszaesése miatt 2016-2017-ben 2 százalék vagy az alatti gazdasági növekedés várható.

- A várakozások ellenére miért maradt el a beruházások megugrása?

- Részben a technikai, technológiai bizonytalanságok miatt. Nehéz ma megjósolni milyen eszközökbe, technológiákba, know-how-ba érdemes hosszabb távon beruházni. A befektetők kivárják, hogy az új termelési eljárások kikristályosodjanak. Az alacsony alapkamat pedig olyan csekély jövedelmezőségű beruházásokat is beindíthat, amelyek egy magasabb alap- és hitelkamat mellett már bedőlhetnek. A bizonytalanság mellett bizalmatlanság is tapasztalható. A külföldi, de a hazai vállalkozásokat is visszatartja, hogy nincs kiszámítható gazdasági, jogi környezet. Ami tegnap igaz volt, az ma már nem, és holnap még annyira sem lesz igaz. Az adójogszabályok, a különféle központi előírások követhetetlen gyorsasággal változnak. A tulajdon biztonságára sem építhetnek, hiszen az elmúlt időszakban sorozatosan államosítottak például nagy szolgáltató rendszereket. Személyre szabott törvényekkel, rendeletekkel bizonyos vállalati köröket hátrányba, másokat előnyhöz juttatott a kormányzat. Ez a protekcionista gazdaságpolitika is taszítja a beruházókat.

- A kormány gazdaságpolitikája nem tudná ösztönözni a növekedést?

- A kormánynak korlátozott a mozgástere. A 3 százalékos költségvetési hiányt be kell tartani, így nem lazíthat a gyeplőn. A fellendülést okozó, szinte kizárólag uniós forrásokból finanszírozott nagyberuházások kifutnak, ráadásul ezek többnyire nem termelőprojektek voltak, hanem infrastrukturális, jóléti beruházások. Ezek pedig nem hozzák, hanem fenntartásuk, működtetésük miatt inkább viszik a pénzt.

- Akkor milyen eszköze lehet a gazdaságpolitikának?

- Egyértelműen a monetáris politika. Ezt szolgálja a jegybank növekedési hitelprogramja, illetve az alacsonyan tartott alapkamat. Ennek célja, hogy olcsóbbá tegye a beruházásokat, a vállalatok könnyebben juthassanak hitelhez, felpörgetve a gazdaságot. A legtöbb magyar vállalkozás ezt azonban nem tudja kihasználni, mert nem versenyképesek, nem tudnak exportra termelni, korszerűtlenek a gépeik, elavult a technológiájuk. A cégvezetők pedig nem elég rugalmasak ahhoz, hogy kövessék a gyors változásokat. A növekvő háztartási fogyasztás gerjeszthetné a gazdaság bővülését, de az emberek elsősorban importtermékeket, szórakoztató elektronikai, háztartási cikkeket, esetleg autót vásárolnak, ha nő a jövedelmük, vagyis olyan termékeket, amelyek az importot húzzák fölfelé.