Előfizetés

Emlékezetes jubileum

Elképesztő futamot nyert meg Marc Márquez a gyorsaságimotoros-világbajnokság (MotoGP) 16. versenyhétvégéjén. Az Ausztrál Nagydíjon a pontversenyt vezető Valentino Rossi csak a hetedik helyről indult, az első pozícióból Márquez rajtolt Andrea Iannonét és Jorge Lorenzót megelőzve. 

A startot követően az olasz Iannone ugrott a mezőny élére, de a 2. körben nekiment egy sirálynak, ezért pozíciót vesztett. Az Ausztráliában már nyolcszor diadalmaskodó Rossi a 6. körben ugyan feljött a második helyre a csapattársa, Lorenzo - aki előtt 18 ponttal vezetett a vb-n a futamot megelőzően – mögé, de egy körrel később visszacsúszott a negyedikre. A kétszeres világbajnok spanyolnak lett volna ideje meglépnie a mezőnytől, de a Márquez, Iannone, Rossi hármas folyamatosan közeledett felé. Tíz körrel a vége előtt a Respol Honda-versenyző Márquez csak ideiglenesen tudta megelőzni Lorenzót, de három kanyarral a leintés előtt véglegesen átvette a vezető pozíciót, és megszerezte karrierje 50. futamgyőzelmét.

„Három körrel a vége előtt azt mondtam: most aztán beleadok mindent. Nem tudom honnan húztam elő az utolsó körös időmet” – mesélte a címvédő a végén futott leggyorsabb köréről. Lorenzo óriási lehetőséget szalasztott el, hiszen Rossi csak a negyedik helyen ért be - Iannone mögött -, de így is 11 pontosra csökkent a kettejük közötti különbség. „Szerezhettem volna több és kevesebb egységet is, mindenesetre szerintem ez elég” – vélekedett felszabadultan Lorenzo. A következő, utolsó előtti futamot Malajziában rendezik október 25-én.

Köztéri szobordömping tartalom, jelentés nélkül

Mészáros Márton
Publikálás dátuma
2015.10.19. 07:45
Pál utcai fiúk – Budapest, Práter utca FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
A rendszerváltás óta, s különösen az utóbbi néhány évben, igencsak elszaporodtak az olyan köztéri szoboralkotások, amelyeket egyszerűen nem tudunk mire vélni, s amelyeket nem tartunk esztétikailag értékesnek. Két eltérő generációjú szobrászművész ért egyet azzal, hogy igenis van funkciójuk még azoknak a munkáknak is, amelyeket nem tudunk sehova sem elhelyezni, de hangulatkeltő rendeltetésük mellett nem tartják különösebben maradandónak az ilyen műveket.

Se szeri-se száma azoknak a köztéri szobroknak Budapesten és az ország számos nagyvárosában, amelyek nem a szó szorosan vett értelmében műalkotások. Habár ezek a munkák művészi kifejezőeszközök útján közvetítenek üzenetet, a mondanivalóik mégsem nevezhetőek igazán mélyenszántó tartalomnak. A legtöbb ide sorolható alkotásra éppen ezért elsősorban látvány- és hangulati elemként tekintünk. Lássuk be, első blikkre nem biztos, hogy megértjük, miért áll Columbo szobra a fővárosban, mit keres a belváros szívében Ronald Reagan, a néhai amerikai elnök, alig néhány méterre a nagy botrányt kiváltó német megszállási emlékműtől, és a magyar átlagember számára a névtelenséggel felérő Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok szobrától.

Az igénytelen, ám annál élesebb eszű nyomozó, Columbo szobra a Falk Miksa utcában kapott helyet. Minden bizonnyal azért, mert a detektívet alakító néhai amerikai színész, Peter Falk saját elmondása szerint apai ágon magyar gyökerekkel rendelkezett, azonban az csupán jól csengő városi legenda, hogy rokonságban állt volna Falk Miksával, a 19. század politikusával. Amikor tavaly Rogán Antal, az V. kerület polgármestere felavatta ezt a zsánerszobrot, már akkor lehetett tudni, hogy nagy sikere lesz: a legjelentősebb sajtóorgánumok voltak jelen az ünnepségen és tucatnyi érdeklődő vett részt a lepellehúzáson.

Támadnaka vízilovak – Tajvan FOTÓ: NÉPSZAVA

Támadnaka vízilovak – Tajvan FOTÓ: NÉPSZAVA

A szobor, amely Columbót szivarral és a lábánál pihenő, jellegzetes nagy, leomló fülű Basset hound kutyájával ábrázolja, azóta is kedvence a turistáknak és a kisgyermekeknek: szinte alig lehet úgy elmenni mellette, hogy éppen ne képet készítene vele valaki, gyakran pedig a szülőknek kell leparancsolnia a szoborról (legalábbis a kutyáról) az eleven gyerekeket. Mindenesetre, ezt leszámítva, más funkciója nagyon nincs a szobornak, hiszen Peter Falk soha nem járt Magyarországon, és lássuk be, színészi kvalitásait tekintve sincs a legnagyobb csillagok között.

Szeptember közepén Kocsis Máté, a VIII. kerület polgármestere a valóban szépen megújult Teleki László tér átadásán avatott fel egyszerre három szobrot: Teleki gróf bronzszobrát, majd az Ószeres szobra nevet viselő alkotást, s végül a Lámpagyújtogató szobrát, amely azt a múltszázadi életképet mutatja be, ahogyan egy férfi beüzemel egy kandelábert, miközben egy kutya ágaskodik a létra alsó fokára. Ha már kutyákról van szó, említésre érdemes a Vigadó tér Duna-parti oldalán álló Kutyás lány nevet viselő szobor, amely ha másért nem, azért mindenképpen feltűnő, mert turisták hada szokta felkeresni a bronzkutyát és a bronzlányt, aki a virágtartó állványnak támaszkodva játszik ebével. A Duna-korzón továbbsétálva elénk tárul a Roskovics Ignác zsánerfestőről mintázott szobor is, valamint a Kiskirálylány, amelyek szintén turistacsalogató látványosságok. A felsorolt alkotások másik közös nevezője az, hogy az imádnivalósági faktor nagyon magas az esetükben.

Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész szerint az ilyen populáris alkotások nippek, amelyekre nem szabad úgy tekinteni, mint főművekre. "Az ilyen szobrocskákból még azt sem lehet nagyon megtudni, hogy mi lehet az irányzatuk. Ezek pusztán azért születtek meg, mert valaki pénzt adott értük, azonban a megbízás, a felavatás nem esztétikai indokkal keletkezett. A háttérben mindig napi politikai indítékok, netán világpolitikai aktualitások állnak. De ezzel nincs semmi probléma, mert bárki rendeli meg őket, nemes célt ér el: szobor kerül az utcára" - véli a novemberben 92. születésnapját ünneplő alkotó. A mintegy háromszáz külföldi és hazai helyszínen kiállított munkával dicsekedhető Varga szerint pozitívumként kiemelhető, hogy ezek az önmagukban nem túl jelentős alkotások is díszítik a környezetet, s éppen ezért ő "utcabútornak" nevezi ezeket.

Kislány kutyával – Pozsony FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

Kislány kutyával – Pozsony FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

"Nem tudok rosszat mondani egyetlen műtárgyra sem, például számomra nagyon kedves Marton Laci bronzszobra, a Kiskirálylány is. Végül is nem egy fontos alkotás, de mégis jó, aranyos és sikeres munka. Az ilyen szobrok a mindennapok apró kis forgácsai, amelyek lehet, hogy észrevétlenül szebbé teszik az átlagos napjainkat. S a legfontosabb: ezek a szobrok nem ártanak senkinek, nem harapnak" - vallja a magyar mellett többek között magas olasz és francia állami kitüntetésekkel is elismert alkotóművész.

Nonfiguratív szobrokkal is találkozhatunk a fővárosban, bár némelyik nem köztéri, hanem társasházi kertek magányában kushad. A Pozsonyi úton sétálva érdekes felfedezést tehetünk: három évtizede áll ott két rúdon két egymás felé forduló fémtömb, középen félkör alakú kivágással. Ennek az érdekes kompozíciónak számtalan kistestvére lelhető fel a városban, de a 0 kilométerkő is szintúgy megdöbbenésre készteti még a sokat látott turistát is. ”Az én szememben kifejezetten érdekes alkotás Borsos Miklós kilométerköve. Nem hiszem, hogy bárkinek, akár alkotójának, Borsos Miklósnak esztétikai gyönyört jelentett volna a kilométerkő elkészítése, mégis fontos mű. A szobor amúgy is a határán fekszik a jelentésviselésnek és a semmit nem jelentésnek. De ha bármiféle jelentést visel egy alkotás, onnantól nem sokat mond a nonfigurációba sorolása" - summázta véleményét Varga Imre.

A Groupama Aréna előtt álló, focilabdát megragadó Fradi Sast mintázó szobor alkotóját, Szőke Gábor Miklós szobrászművészt is megkérdeztük azokról a köztéri szobrokról, amelyekhez kifejezetten nehéz jelentés társítani. Az elsősorban monumentális állatszobrairól ismert művész véleménye szerint a legfontosabb az, hogy alapvetően ne tegyünk különbséget szobor és szobor között. "Visszatérő kérdés, hogy mi számít tulajdonképpen műalkotásnak, illetve látvány és hangulati elemnek. Kerti törpe, esetleg a McDonald's bohóc a Meki előtt? Ha azokra a köztéri szobrokra gondolunk, legyenek kortárs szobrok vagy sem, amik nem kifejezetten történelmi témájúak, akkor szintén elég széles a skála, nehéz általánosságban véleményt alkotni róluk. Vannak szépek, vannak aranyosak, vannak ízléstelenek, vannak szőrösek, vannak olyanok, amelyek jól szervesülnek a környezetükbe, vannak amelyek kevésbé, vannak fémek, műanyagok és fából készültek."

Hozzátette, a szobroknak állandó funkciójuk van, így a mai modern szobrok is ugyanazt a szerepet töltik be, mint az ezer évekkel ezelőtt készült alkotások. "Nem a műfaja határozza meg az esztétikai minőségét egy szobornak, én szívesen látok történelmi szobrok mellett modern kortárs szobrokat is. Ezek megférhetnek egymás mellett, inkább az épített környezettől függ, hogy mi áll jól egy szobornak vagy fordítva." A jelenleg Oroszországban dolgozó alkotóművész lapunk kérdéseire adott válaszában úgy reagált, szerinte valamilyen szempontból Michelangelo Dávid szobra és a Mózest ábrázoló mű is szokatlannak, őrültnek hat, ha azokat más szemszögből nézzük.

Szőke véleményével szemben Soós Nóra festőművész úgy látja, a köztéri szobrászat helyzete hazánkban elkeseredésre ad okot, a nyugat-európai értékrendhez képest kifejezetten alulreprezentált a hazai felhozatal. "A mostani kurzus alatt megjelenő alkotások zöme inkább tűnik dísznek, felnagyított nippnek, mint komoly tartalommal és valós esztétikai erővel bíró műnek. Festőként nagyon hiányolom a színt, a színes szobrok megjelenését" - vallja. Kérdésünkre, hogy milyen stílusú szobrokat hiányol a magyar fővárosból, így reagált: "Olyan alkotásokat látnék szívesen, mint Zürichben a főpályaudvar mennyezetén lebegő Niki de St. Phalle által készített női angyal figura. Van benne spiritusz, meghökkentő és festői is egyben!

Női angyal – Zürich, főpályaudvar Fotó: Népszava

Női angyal – Zürich, főpályaudvar Fotó: Népszava

Ha tradicionálisabb szobrászatra gondolok, rögtön Käthe Kollwitz berlini köztéri szobrai jutnak eszembe, a maguk megrázó szelídségével." Soós Nóra úgy érzékeli, a politikai vezetés esztétikai és filozófiai kérdésekbe is bele kíván szólni és sok művész ezen nem mindig igényes törekvések sikerre vitelében partnernek bizonyul. Habár néhány alkotást érdekesnek talál, úgy véli, ezek a jórészt egyszerű alkotások szomorú mementói maradnak a jelenkornak. A 36 éves művész fontosnak tartja, hogy a szobrászatnak az értéket kell közvetítenie, hitvallása szerint a tiszta művészet mindig a szabadságból táplálkozik. Csakhogy napjainkban egyre kevesebb az olyan szobor, amelynek köze van ilyen letisztult gondolatokhoz, bár nehéz eldönteni, hogy egy szobor odaillő-e vagy sem, ahol van.

Köztéri szobordömping tartalom, jelentés nélkül

Mészáros Márton
Publikálás dátuma
2015.10.19. 07:45
Pál utcai fiúk – Budapest, Práter utca FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
A rendszerváltás óta, s különösen az utóbbi néhány évben, igencsak elszaporodtak az olyan köztéri szoboralkotások, amelyeket egyszerűen nem tudunk mire vélni, s amelyeket nem tartunk esztétikailag értékesnek. Két eltérő generációjú szobrászművész ért egyet azzal, hogy igenis van funkciójuk még azoknak a munkáknak is, amelyeket nem tudunk sehova sem elhelyezni, de hangulatkeltő rendeltetésük mellett nem tartják különösebben maradandónak az ilyen műveket.

Se szeri-se száma azoknak a köztéri szobroknak Budapesten és az ország számos nagyvárosában, amelyek nem a szó szorosan vett értelmében műalkotások. Habár ezek a munkák művészi kifejezőeszközök útján közvetítenek üzenetet, a mondanivalóik mégsem nevezhetőek igazán mélyenszántó tartalomnak. A legtöbb ide sorolható alkotásra éppen ezért elsősorban látvány- és hangulati elemként tekintünk. Lássuk be, első blikkre nem biztos, hogy megértjük, miért áll Columbo szobra a fővárosban, mit keres a belváros szívében Ronald Reagan, a néhai amerikai elnök, alig néhány méterre a nagy botrányt kiváltó német megszállási emlékműtől, és a magyar átlagember számára a névtelenséggel felérő Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok szobrától.

Az igénytelen, ám annál élesebb eszű nyomozó, Columbo szobra a Falk Miksa utcában kapott helyet. Minden bizonnyal azért, mert a detektívet alakító néhai amerikai színész, Peter Falk saját elmondása szerint apai ágon magyar gyökerekkel rendelkezett, azonban az csupán jól csengő városi legenda, hogy rokonságban állt volna Falk Miksával, a 19. század politikusával. Amikor tavaly Rogán Antal, az V. kerület polgármestere felavatta ezt a zsánerszobrot, már akkor lehetett tudni, hogy nagy sikere lesz: a legjelentősebb sajtóorgánumok voltak jelen az ünnepségen és tucatnyi érdeklődő vett részt a lepellehúzáson.

Támadnaka vízilovak – Tajvan FOTÓ: NÉPSZAVA

Támadnaka vízilovak – Tajvan FOTÓ: NÉPSZAVA

A szobor, amely Columbót szivarral és a lábánál pihenő, jellegzetes nagy, leomló fülű Basset hound kutyájával ábrázolja, azóta is kedvence a turistáknak és a kisgyermekeknek: szinte alig lehet úgy elmenni mellette, hogy éppen ne képet készítene vele valaki, gyakran pedig a szülőknek kell leparancsolnia a szoborról (legalábbis a kutyáról) az eleven gyerekeket. Mindenesetre, ezt leszámítva, más funkciója nagyon nincs a szobornak, hiszen Peter Falk soha nem járt Magyarországon, és lássuk be, színészi kvalitásait tekintve sincs a legnagyobb csillagok között.

Szeptember közepén Kocsis Máté, a VIII. kerület polgármestere a valóban szépen megújult Teleki László tér átadásán avatott fel egyszerre három szobrot: Teleki gróf bronzszobrát, majd az Ószeres szobra nevet viselő alkotást, s végül a Lámpagyújtogató szobrát, amely azt a múltszázadi életképet mutatja be, ahogyan egy férfi beüzemel egy kandelábert, miközben egy kutya ágaskodik a létra alsó fokára. Ha már kutyákról van szó, említésre érdemes a Vigadó tér Duna-parti oldalán álló Kutyás lány nevet viselő szobor, amely ha másért nem, azért mindenképpen feltűnő, mert turisták hada szokta felkeresni a bronzkutyát és a bronzlányt, aki a virágtartó állványnak támaszkodva játszik ebével. A Duna-korzón továbbsétálva elénk tárul a Roskovics Ignác zsánerfestőről mintázott szobor is, valamint a Kiskirálylány, amelyek szintén turistacsalogató látványosságok. A felsorolt alkotások másik közös nevezője az, hogy az imádnivalósági faktor nagyon magas az esetükben.

Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész szerint az ilyen populáris alkotások nippek, amelyekre nem szabad úgy tekinteni, mint főművekre. "Az ilyen szobrocskákból még azt sem lehet nagyon megtudni, hogy mi lehet az irányzatuk. Ezek pusztán azért születtek meg, mert valaki pénzt adott értük, azonban a megbízás, a felavatás nem esztétikai indokkal keletkezett. A háttérben mindig napi politikai indítékok, netán világpolitikai aktualitások állnak. De ezzel nincs semmi probléma, mert bárki rendeli meg őket, nemes célt ér el: szobor kerül az utcára" - véli a novemberben 92. születésnapját ünneplő alkotó. A mintegy háromszáz külföldi és hazai helyszínen kiállított munkával dicsekedhető Varga szerint pozitívumként kiemelhető, hogy ezek az önmagukban nem túl jelentős alkotások is díszítik a környezetet, s éppen ezért ő "utcabútornak" nevezi ezeket.

Kislány kutyával – Pozsony FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

Kislány kutyával – Pozsony FOTÓ: SZALMÁS PÉTER

"Nem tudok rosszat mondani egyetlen műtárgyra sem, például számomra nagyon kedves Marton Laci bronzszobra, a Kiskirálylány is. Végül is nem egy fontos alkotás, de mégis jó, aranyos és sikeres munka. Az ilyen szobrok a mindennapok apró kis forgácsai, amelyek lehet, hogy észrevétlenül szebbé teszik az átlagos napjainkat. S a legfontosabb: ezek a szobrok nem ártanak senkinek, nem harapnak" - vallja a magyar mellett többek között magas olasz és francia állami kitüntetésekkel is elismert alkotóművész.

Nonfiguratív szobrokkal is találkozhatunk a fővárosban, bár némelyik nem köztéri, hanem társasházi kertek magányában kushad. A Pozsonyi úton sétálva érdekes felfedezést tehetünk: három évtizede áll ott két rúdon két egymás felé forduló fémtömb, középen félkör alakú kivágással. Ennek az érdekes kompozíciónak számtalan kistestvére lelhető fel a városban, de a 0 kilométerkő is szintúgy megdöbbenésre készteti még a sokat látott turistát is. ”Az én szememben kifejezetten érdekes alkotás Borsos Miklós kilométerköve. Nem hiszem, hogy bárkinek, akár alkotójának, Borsos Miklósnak esztétikai gyönyört jelentett volna a kilométerkő elkészítése, mégis fontos mű. A szobor amúgy is a határán fekszik a jelentésviselésnek és a semmit nem jelentésnek. De ha bármiféle jelentést visel egy alkotás, onnantól nem sokat mond a nonfigurációba sorolása" - summázta véleményét Varga Imre.

A Groupama Aréna előtt álló, focilabdát megragadó Fradi Sast mintázó szobor alkotóját, Szőke Gábor Miklós szobrászművészt is megkérdeztük azokról a köztéri szobrokról, amelyekhez kifejezetten nehéz jelentés társítani. Az elsősorban monumentális állatszobrairól ismert művész véleménye szerint a legfontosabb az, hogy alapvetően ne tegyünk különbséget szobor és szobor között. "Visszatérő kérdés, hogy mi számít tulajdonképpen műalkotásnak, illetve látvány és hangulati elemnek. Kerti törpe, esetleg a McDonald's bohóc a Meki előtt? Ha azokra a köztéri szobrokra gondolunk, legyenek kortárs szobrok vagy sem, amik nem kifejezetten történelmi témájúak, akkor szintén elég széles a skála, nehéz általánosságban véleményt alkotni róluk. Vannak szépek, vannak aranyosak, vannak ízléstelenek, vannak szőrösek, vannak olyanok, amelyek jól szervesülnek a környezetükbe, vannak amelyek kevésbé, vannak fémek, műanyagok és fából készültek."

Hozzátette, a szobroknak állandó funkciójuk van, így a mai modern szobrok is ugyanazt a szerepet töltik be, mint az ezer évekkel ezelőtt készült alkotások. "Nem a műfaja határozza meg az esztétikai minőségét egy szobornak, én szívesen látok történelmi szobrok mellett modern kortárs szobrokat is. Ezek megférhetnek egymás mellett, inkább az épített környezettől függ, hogy mi áll jól egy szobornak vagy fordítva." A jelenleg Oroszországban dolgozó alkotóművész lapunk kérdéseire adott válaszában úgy reagált, szerinte valamilyen szempontból Michelangelo Dávid szobra és a Mózest ábrázoló mű is szokatlannak, őrültnek hat, ha azokat más szemszögből nézzük.

Szőke véleményével szemben Soós Nóra festőművész úgy látja, a köztéri szobrászat helyzete hazánkban elkeseredésre ad okot, a nyugat-európai értékrendhez képest kifejezetten alulreprezentált a hazai felhozatal. "A mostani kurzus alatt megjelenő alkotások zöme inkább tűnik dísznek, felnagyított nippnek, mint komoly tartalommal és valós esztétikai erővel bíró műnek. Festőként nagyon hiányolom a színt, a színes szobrok megjelenését" - vallja. Kérdésünkre, hogy milyen stílusú szobrokat hiányol a magyar fővárosból, így reagált: "Olyan alkotásokat látnék szívesen, mint Zürichben a főpályaudvar mennyezetén lebegő Niki de St. Phalle által készített női angyal figura. Van benne spiritusz, meghökkentő és festői is egyben!

Női angyal – Zürich, főpályaudvar Fotó: Népszava

Női angyal – Zürich, főpályaudvar Fotó: Népszava

Ha tradicionálisabb szobrászatra gondolok, rögtön Käthe Kollwitz berlini köztéri szobrai jutnak eszembe, a maguk megrázó szelídségével." Soós Nóra úgy érzékeli, a politikai vezetés esztétikai és filozófiai kérdésekbe is bele kíván szólni és sok művész ezen nem mindig igényes törekvések sikerre vitelében partnernek bizonyul. Habár néhány alkotást érdekesnek talál, úgy véli, ezek a jórészt egyszerű alkotások szomorú mementói maradnak a jelenkornak. A 36 éves művész fontosnak tartja, hogy a szobrászatnak az értéket kell közvetítenie, hitvallása szerint a tiszta művészet mindig a szabadságból táplálkozik. Csakhogy napjainkban egyre kevesebb az olyan szobor, amelynek köze van ilyen letisztult gondolatokhoz, bár nehéz eldönteni, hogy egy szobor odaillő-e vagy sem, ahol van.