Előfizetés

Megkoronázzák a hétvégén Hamiltont?

Zsukk János Károly
Publikálás dátuma
2015.10.22. 07:50
Ha ebben a sorrendben (Hamilton, Rosberg, Vettel) végeznek, akkor a brit pilóta világbajnok lesz FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MA
Eldőlhet a hétvégén, hogy az egyeduralkodó Mercedes kulcsfigurája, Lewis Hamilton megszerzi-e harmadik világbajnoki címét a Forma-1-es Amerikai Nagydíjon. A brit pilótán kívül eddig egyedül Sebastian Vettel tudott diadalmaskodni Austinban. A Ferrari versenyzője 66 ponttal lemaradva áll az összetett második helyén.

A Forma-1-es versenynaptár 16. futamán, az Amerikai Nagydíjon eldőlhet az egyéni világbajnoki cím sorsa. A legutóbbi, oroszországi viadal után már kiderült, hogy a konstruktőri pontverseny élén idén a Mercedes végez. A vb-t vezető Lewis Hamiltonnak kilenc ponttal kell több egységet szereznie, mint Sebastian Vettelnek, míg csapattársát, Nico Rosberget kettővel kell megelőznie, hogy bajnok legyen. A Mercedes formáját tekintve a leginkább reális forgatókönyv – mely már elég a vb-győzelemhez – az lenne, ha Hamilton, Rosberg, Vettel sorrendben zárulna az austini verseny.

Sikerével a brit lenne hazájának az első címvédője és a második háromszoros világbajnoka – összességében pedig a tizedik – Jackie Stewart után. "Eddigi tapasztalataimnak köszönhetően megtanultam, hogy a sport világában addig nem szabad egy ügy végére pontot tenni, amíg tényleg le nem tudjuk azt zárni – utalt Hamilton arra, hogy 2007-ben az utolsó futamon bukta el a címet. – Négy verseny van még hátra, hogy megnyerjem a vb-t. Ha meglátom a kockás zászlót az idényzáró Abu Dhabi Nagydíjon, az számít majd igazán."

A Texasban lévő austini pálya felszíne az egyik leginkább hullámzó a maga 30,9 méteres szintkülönbségével. Ez már a hatodik helyszín az Egyesült Államokban, ahova ellátogat a száguldó cirkusz mezőnye Sebring (1959), Riverside (1960), Watkins Glen (1961-1980), Phoenix (1989-1991) és Indianapolis (2000-2007) után. A legtöbbször – öt alkalommal – Michael Schumacher győzött amerikai földön, őt Jim Clark, Graham Hill és Hamilton követik az örökranglistán 3-3 diadallal.

A Mercedes pilótáján kívül egyedül Vettel tudott nyerni Austinban 2013-ban, de a Ferrari versenyzőjének más szép emléke is van az USA-ról: az utolsó, 2007-es indianapolisi futamon mutatkozott be a királykategóriában a BMW Sauber beugrójaként. Első versenyhétvégéjén a 8. helyen zárt, mely egy pontot ért. Emellett egy másik vonatkozása is van a Sauber-istállónak a hétvégéhez: ez lesz a svájci csapat fennállásának 400. viadala. Az alakulat az 1993-as Dél-Afrikai Nagydíjon mutatkozott be a Forma-1-ben, azóta egy győzelmet, egy pole pozíciót, és 26 dobogós helyezést tud felmutatni.

Egyetlen hazai versenyzőként a Manor tagja, Alexander Rossi szerepel majd, akinek ez lesz karrierje harmadik futama. Sok izgalmat tartogathat a hétvége, mivel nagyon sok előzési lehetőség van a pályán, illetve az időjárási előrejelzések akár özönvízszerű esőzéseket jósolnak – a közelmúlti hőséget követően –, főleg péntekre és szombatra. Nagyon szórakoztató lesz a verseny a Red Bull sztárja, Daniel Ricciardo szerint is, aki egy tipikus texasi farmon szállt meg. "Egészen elképesztő hely. Tartozik hozzá egy golfpálya, egy folyó, illetve alkalmanként találok kígyókat. Nincs velük probléma, nem olyanok, mint az ausztrál kígyók" – jellemezte a szállás környékét a 26 éves versenyző. A szombati időmérő edzés 20.00 órától, míg a vasárnapi futam 21.00 órától kezdődik, az eseményekről az M4 csatorna közvetít.

A világbajnokság állása

Pilóták: 1. Lewis Hamilton (brit, Mercedes) 302 pont, 2. Sebastian Vettel (német, Ferrari) 236, 3. Nico Rosberg (német, Mercedes) 229, 4. Kimi Räikkönen (finn, Ferrari) 123, 5. Valtteri Bottas (finn, Williams) 111, 6. Felipe Massa (brazil, Williams) 109.

Konstruktőrök: 1. Mercedes 531 pont, 2. Ferrari 359, 3. Williams 220, 4. Red Bull 149, 5. Force India 92, 6. Lotus 66.



Negyvenhat meg egy billegő esszé

A Balanced Rock van a 83 éves Almási Miklós (Széchenyi-díjas magyar esztéta, filozófus, esszéíró, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a drámaelmélet és a filozófiai esztétika tudósa és nem mellesleg: kedves ember) legújabb könyvének (Bevezetés a 21. századba, Negyvenhat + egy, Kalligram , Pozsony) címlapján. 

A Billegő Kő az amerikai Arches National Parkból (Utah, Almási Gábor fotója). Óvjuk nagyon ezt a jelképet. Meg, amit a szerző hozzáfűz mindjárt a belső borítón:

„Ma már csak a bizonytalanság állandó.

– Ne félj – mondja az indián.

– Nézd: billeg a szikla ott fenn. Ha szilárdan állna, rég ledőlt volna. Bizonytalansága vitte át az időkön.”

Becsüljük meg nagyon a „billegést” egy olyan világban, ahol a tépelődést értelmiségi csökevénnyé fokozták le, ahol a politika kimondottan magának tartja fenn a tévedhetetlenség szentségét és ennek jegyében tör-zúz mindent, amit először is meg kellene értenie. Mindenekelőtt a tépelődőket.

Almási 46 +1 esszét válogatott össze ebbe a kötetbe Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter szavaival élve öt perccel a világvége előtt, egy új világrend hajnalán, amely mindent lecserélt, ami a XX. században otthonos volt, s amelyben a nemzetállamok helyett itt a globális világ, az analóg rendszerek helyett a digitális korszak, a viszonylagos béke helyett a mind több háború, és amelyben egyetlen örökséget hurcolunk magunkkal a XX. századból: a magányt. Megmentőnek maradt a művészet (a zene a poptól Mozartig, az építészet), az olvasás – és nem csak azért, mert olvasni jó, mondja Almási.

Nem csak mondja, olvasott is sokat, s vagy másfél évtizeden át „kommentelte” is (többségét a Mozgó Világban), ami átment a kezén és amit átmosott a szellemén, hogy utána mi, az ő olvasói is közelebb kerülhessünk a XXI. század lényegéhez. (A kiadónak üzenjük: őrizzük a századok római számozását, ez is egyfajta makacs kultúra.) Kommentelt Kissingertől, Mario Vargas Llosától, Thomes E. Friedmann-non át Umberto Ecóig, Vitányi Ivánig, Paul Krugmanig, Tony Judt-ig és Thomas Pikettyig felsorolhatatlanul sokakat, hogy egybevesse a múlt század kiizzadt „gondolati kincsét” azzal, amiben élünk. A jelennel. Akkor is, ha a folyamatos átmenet illúzió, akkor is, ha az új század „radikálisan új felütéssel tört ránk”. Kísérlet ez a kötet, a billegő kövek kultúrtörténeti breviáriuma, kísérlet arra, hogy útjelzőket találjunk a közös zsolozsma lehetőségére.

Elfogult vagyok Almásival. Egyszer már - húszévesen - bevezetett (nem csak ő, emlékezik-e még valaki a fiatalon elhunyt Papp Zsolt ÉS-esszéire?) a XX. századba, 1974-ben megjelent Amerika-könyve (Rezgésszámok) azóta is itt van az orrom előtt, a polcon, tanulságául annak, hogyan kell forgatni a kezünk között azt, ami a látszat, hogy valamit megértsünk a lényegből is.

Ha már csak a magányunkat örökölhettük a múlt századból, hát olvassunk Almási Miklóst (is). Nem csak azért, mert olvasni jó, hanem azért, hogy e megörökölt magányt oldjuk kissé. Almásiban gondolatilag egymásra találni pedig kimondott szellemi élvezet.

Negyvenhat meg egy billegő esszé

A Balanced Rock van a 83 éves Almási Miklós (Széchenyi-díjas magyar esztéta, filozófus, esszéíró, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a drámaelmélet és a filozófiai esztétika tudósa és nem mellesleg: kedves ember) legújabb könyvének (Bevezetés a 21. századba, Negyvenhat + egy, Kalligram , Pozsony) címlapján. 

A Billegő Kő az amerikai Arches National Parkból (Utah, Almási Gábor fotója). Óvjuk nagyon ezt a jelképet. Meg, amit a szerző hozzáfűz mindjárt a belső borítón:

„Ma már csak a bizonytalanság állandó.

– Ne félj – mondja az indián.

– Nézd: billeg a szikla ott fenn. Ha szilárdan állna, rég ledőlt volna. Bizonytalansága vitte át az időkön.”

Becsüljük meg nagyon a „billegést” egy olyan világban, ahol a tépelődést értelmiségi csökevénnyé fokozták le, ahol a politika kimondottan magának tartja fenn a tévedhetetlenség szentségét és ennek jegyében tör-zúz mindent, amit először is meg kellene értenie. Mindenekelőtt a tépelődőket.

Almási 46 +1 esszét válogatott össze ebbe a kötetbe Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter szavaival élve öt perccel a világvége előtt, egy új világrend hajnalán, amely mindent lecserélt, ami a XX. században otthonos volt, s amelyben a nemzetállamok helyett itt a globális világ, az analóg rendszerek helyett a digitális korszak, a viszonylagos béke helyett a mind több háború, és amelyben egyetlen örökséget hurcolunk magunkkal a XX. századból: a magányt. Megmentőnek maradt a művészet (a zene a poptól Mozartig, az építészet), az olvasás – és nem csak azért, mert olvasni jó, mondja Almási.

Nem csak mondja, olvasott is sokat, s vagy másfél évtizeden át „kommentelte” is (többségét a Mozgó Világban), ami átment a kezén és amit átmosott a szellemén, hogy utána mi, az ő olvasói is közelebb kerülhessünk a XXI. század lényegéhez. (A kiadónak üzenjük: őrizzük a századok római számozását, ez is egyfajta makacs kultúra.) Kommentelt Kissingertől, Mario Vargas Llosától, Thomes E. Friedmann-non át Umberto Ecóig, Vitányi Ivánig, Paul Krugmanig, Tony Judt-ig és Thomas Pikettyig felsorolhatatlanul sokakat, hogy egybevesse a múlt század kiizzadt „gondolati kincsét” azzal, amiben élünk. A jelennel. Akkor is, ha a folyamatos átmenet illúzió, akkor is, ha az új század „radikálisan új felütéssel tört ránk”. Kísérlet ez a kötet, a billegő kövek kultúrtörténeti breviáriuma, kísérlet arra, hogy útjelzőket találjunk a közös zsolozsma lehetőségére.

Elfogult vagyok Almásival. Egyszer már - húszévesen - bevezetett (nem csak ő, emlékezik-e még valaki a fiatalon elhunyt Papp Zsolt ÉS-esszéire?) a XX. századba, 1974-ben megjelent Amerika-könyve (Rezgésszámok) azóta is itt van az orrom előtt, a polcon, tanulságául annak, hogyan kell forgatni a kezünk között azt, ami a látszat, hogy valamit megértsünk a lényegből is.

Ha már csak a magányunkat örökölhettük a múlt századból, hát olvassunk Almási Miklóst (is). Nem csak azért, mert olvasni jó, hanem azért, hogy e megörökölt magányt oldjuk kissé. Almásiban gondolatilag egymásra találni pedig kimondott szellemi élvezet.