Csak a magyar... Kissé túlburjánzott a - különben nagyon is jogos - nemzeti büszkeség a hatalom képviselőinek megszólalásaiban a tegnapi ünnep alkalmából. Hiányolhattuk ugyan a hazai megemlékezésekről a legfőbb méltóságokat, akiknek hirtelen - és az utóbbi években már nem először - külföldön akadt dolguk ezekben a napokban. A kedves vezető szelleme azonban itt maradt, s a - helyette - megszólalók pontosan képviselték az ő gondolatait. Olvasva az ünnepi beszédeket, olyan érzésünk is támadhatott, hogy a fideszes potentátok gondosan kidolgozott kottát kaptak, miről kell beszélniük. Bár az is lehet, hogy mindannyiuknak ugyanaz jutott eszükbe, ami szintén nem lenne csoda, hiszen köztudott, ebben a pártban fegyelem és összetartás van.
Aki figyelt tehát rájuk, ismét megtudhatta, hogy nincs más jó megoldás semmilyen kérdésben, csak a magyar. Már 59 éve, az októberi események idején is megmutattuk a világnak, hogy mit és miképpen kell tenni, s ez azóta se változott. Voltak persze nehéz évek, részint az átkos időkben, részint azután is, amikor a jobboldal kezéből kiragadták a kormányzás lehetőségét, de a jó magyarok mindig példát mutattak a világnak. Arról pedig már nem ők tehetnek, hogy a világ csak ritkán figyelt rájuk. Noha érdemes lett volna, mint ahogyan most is érdemes, amikor a - szóhasználatuk szerint - újkori népvándorlást kellene megállítani. Mi ugyanis már kidolgoztuk a receptet, hogyan védjük meg hazánkat, Európát és a kereszténységet, csak a buta európai többség még nem jött rá, hogy minket kell követni.
Mindezt - különböző hangsúlyokkal, de szinte ugyanazokkal a szavakkal - sorban előadták az itthon maradt szónokok. Miközben a kedves vezető sem tétlenkedett, hiszen beszédet mondott az Európai Néppárt madridi kongresszusán, s még interjút is adott egy spanyol tévének. Ő sem tért el az itthoni kottától, de mondandóját azért a nemzetközi hallgatósághoz igazította. Kicsit kevésbé kérkedett a magyar megoldásokkal, miközben azért érzékeltette, hogy Budapesten az abszolút tudás birtokában vannak, s csak ajánlani tudja mindenkinek, hogy ránk figyeljen.
Viszont némi ellentmondás is felfedezhető volt szavaiban. Az interjúban ugyanis azt fejtegette, hogy a multikulturalizmus párhuzamos társadalmakat hoz létre Európában, ez pedig megkérdőjelezheti az európai élet pilléreinek számító értékeket. Nem szabad tehát engedni - mondta Orbán Viktor -, hogy a menekültek belépjenek, különben annyi lesz Európa keresztény gyökereinek. A kongresszuson viszont - akárcsak korábban az ENSZ-ben - arra is kitért, hogy nem muszlimellenes. Ők ugyanis nem felelősek a Közel-Keleten a szélsőséges kisebbség cselekedeteiért, mi több, együtt is kell érezni azokkal, akik hazájuk elhagyására kényszerülnek. Ez azonban - folytatta egy újabb ellentmondást generálva - nem jelentheti azt, hogy az európaiak önmaguk érdekeivel ellentétes döntést hozzanak. Vagyis beengedjék őket.
Igaz, ami igaz, Madridban mégsem lehet olyan egyértelműen fogalmazni, mint Budapesten, de aki akar, az érthet a szóból. Vagy figyelhet arra, amit a részben már megdolgozott magyar közvéleménynek mondanak, belső használatra, nemzetközi kitekintéssel. A lényeg az, hogy a hatalom jelenlegi birtokosai mindent jobban tudnak bárkinél és azt saját propagandájukban fel is használják. Legyen szó akár a menekültekről, akár pedig '56 értékeléséről. Ami pedig esetleg eltér ettől, az inkább ne is kapjon nyilvánosságot. Erről Rainer M. János, a kiváló történész, '56 jó ismerője tudna részletesen mesélni. A vele készült interjú ugyanis nem hangzik el a közszolgálati rádióban, mert a "nagyimrés narratíva" ott nem kell.
Még a végén kiderülne, hogy nem csak a magyar...