Különös hónap ez az október. Pláne a vége. Szinte pár napja sincs, hogy megírtam a taxisblokád 20. évfordulójáról szóló szubjektív visszaemlékezésemet a Szép Szó hasábjain, és máris arra ébredtem hogy 25-e van. Igen, az idő szalad, a karaván sajnos marad. Vagy másképpen is fogalmazhatunk: állni látszék az idő, de nekik a szekér szalad…
Volt ez az Auróra-lenini szovjet dolog, 1917. október 25-26-án, ami a naptárpolitikailag nekünk november 7. lett. Aztán ’56-ban a magyar Nagy Októberi Szocialista Ellenforradalom, amit - mint most tudtuk meg tőle - lényegében Pozsgay Imre szült, értékelt, s ő vezette ki véráztatta hazánkat a sosemvolt kommunizmusból is.
A demokratikus taxisforradalom 1990. október 25-re esett, és Göncz Árpád most elhunyt egykori államfőnek köszönhetően maradhatott vértelen. Akkor született az első hungarikum, a kormánypárti tüntetés is. (Megágyazva a később összeröffenő CÖF-nek, mely ma a hatalom mind kínosabb ökle, a maga paralitikus összerándulásaiban.)
Komikus ellentüntetés ide-oda, betojt az akkori kormány rendesen, így a hirtelen, hazug módon – és érezzük ki e számból a groteszket, és a kor vezetőinek politikai dilettantizmusát! – az októberben pünkt 56 forintra emelt benzinárat csökkentette 44-re… (És emlékszik még valaki a korabeli közkeletű kérdésre: eléri-e a valaha a benzin a lélektani 100 forintos határt…?)
Tavaly ilyenkor, épp 26-án tört ki a netadó elleni szelíd revolúció, ami rükvercbe állította az akkor már száguldó orbáni úthengert – kitermelve nekünk Deutsch Tamást a digitálisan gügye konzultációjával. (Tiszta szerencse, hogy a Parlament ablakában ezúttal nem tornászott ott Pintér belügyminiszter, ahogyan annak idején szegény, immár néhai Horváth Balázs.)
Öt éve így fogalmaztam: „ahogyan annak idején a partizánok vagy a "pesti srácok" indultak hirtelen szaporodásnak - mikor minek volt konjunktúrája -, úgy később egyre többen emlékeztek rá, hogy teát vittek a taxisoknak. Kíváncsi lennék, ma vajon hányan mondanák. És hányan főznének igaziból, ha ismét sor kerülne rá?”
Szinte sehányan, mondom most. Az ország java része már jó ideje 1957. május elsejét ünnepli. Pedig józan ésszel nézve 1956. szeptembere volna.
