Irán létérdeke Aszad hatalmon tartása

Elsősorban Irán és nem Oroszország számára fontos, hogy Damaszkuszban Bassár el-Aszad rezsimje maradjon hatalmon. Bár egyelőre azonos érdekeket követ a perzsa állam és Vlagyimir Putyin Szíriában, később érdekkonfliktusba kerülhetnek egymással. Miért olyan fontos Iránnak Szíria? A két ország közötti véd- és dacszövetség több évtizedes múltra tekint vissza.

Irán az 1979-es Iszlám Forradalom óta Szíria fontos szövetségese. Elsősorban azért egyesítették erejüket, hogy megakadályozzák: a Szaddám Huszein által vezetett Irak regionális hatalommá váljék. Damaszkusz ismerte el elsőként Mehdi Bazargan ideiglenes kormányát a sah elűzése után. Damaszkusz és Teherán együttműködésének több szakasza is volt, ez a kooperáció azonban elsődlegesen stratégiai, geopolitikai jellegű, s nem energiapolitikai volt. Szíria már a nyolcvanas években is jelentős támogatást nyújtott Teherán „meghosszabbított karjának”, a libanoni síita Hezbollahnak.

Az iráni vezetők ugyanakkor több ízben azt hangoztatták, hogy Szíria „Irán 35. tartománya”. A két ország közötti szálak még erősebbekké váltak a hidegháború végével, hiszen az Egyesült Államok közel-keleti dominanciájának megerősödésével a Háfesz Asszad-féle rezsim túlélésének biztosítékát a perzsa állam jelenlétében, támogatásában látta és vice versa. Ballisztikus rakéták kifejlesztésében segítették egymást, hogy sakkban tartsák Izraelt. Irán egyfajta ütközőzónaként is tekintett Szíriára, amely megakadályozza az amerikaiak, illetve a nagy regionális ellenfél, Szaúd-Arábia térségbeli befolyásának további növekedését.

Az iraki háború idején, bár mindkét állam üdvözölte Szaddám Huszein hatalmának megdöntését, aggodalommal töltötte őket a bagdadi rezsim gyors megdöntése, hiszen attól tartottak, hogy az amerikaiak nem állnak meg az iraki határnál, s George W. Bush akkori elnök terrorellenes harcát kiterjeszti a damaszkuszi és a teheráni rezsimmel szemben. Egyik országnak sem állt érdekében, hogy anarchia uralja Irakot, de az sem, hogy az Egyesült Államok által támogatott kormány kerüljön hatalomra Bagdadban.

Aszad-párti szírek Németországban

Az arab tavasz, a szíriai polgárháború kitörése után Damaszkusz elsődlegesen Irán támogatását remélte. Ali Hamenei, a perzsa állam vallási vezetője 2011 szeptemberében egyértelműen Bassár el-Aszad kormánya mellett állt ki, s nemcsak szavakban. Irán katonai eszközökkel sietett szomszédja segítségére, egyebek mellett azokat a fegyvereket is rendelkezésére bocsátotta, amelyek révén sikerrel verték le a 2009-es, és 2010-es iráni tüntetéshullámot. Ezek a megmozdulások az elcsalt elnökválasztás miatt törtek ki, amikor – az azóta már leköszönt – Mahmúd Ahmadinezsádot tartották az elnöki székben. (Irán ezzel fittyet hányt az ellene elrendelt fegyverexport-embargóra.)

Összemossa Izraelt az Iszlám Állammal a Hezbollah vezetője

Hasszan Naszrallah, a libanoni Hezbollah vezetője a napokban azt közölte, síita mozgalma „kritikus és döntő” harcot vív Szíriában, s jelenléte minden korábbinál jelentősebbé vált az országban, minőségileg és mennyiségileg egyaránt - hangoztatta. A Hezbollah televíziója, az al-Manar által sugárzott beszédében azt közölte, mozgalma harminc éve a palesztinok oldalán harcol, most azonban a szíriai tartományokban, Hamában, Idlibben, Latakiában és Aleppóban vannak harcosaik. Naszrallahot a Hezbollahon belül is érték bírálatok amiatt, hogy a síita mozgalom erőit Szíriában összpontosítja, s nem a „régi ellenség”, Izrael ellen harcol. Naszrallah ezért nem kis logikai „bravúrral” összemosta Izraelt a szélsőséges dzsihadista mozgalmakkal. Mint fogalmazott, a „cionisták és a szunnita szélsőségesek ugyanazt a célt követik: meg akarják semmisíteni népünket, társadalmunkat”.

2011 áprilisában Barack Obama elnök és Susan Rice, az Egyesült Államok akkori ENSZ-nagykövete azzal vádolták meg Teheránt, hogy titokban segítenek Aszadnak a tüntetések vérbe fojtásában. A szíriai tüntetők arról számoltak be, hogy a biztonsági szolgálat egyes tagjai perzsa nyelven beszéltek egymás között. Szintén amerikai közlések szerint Teherán nemcsak fegyverekkel, hanem olyan technikai eszközökkel is segítette Damaszkuszt, amelyekkel jobban meg tudták szűrni az internetet, megfigyelhették a mobiltelefonokat, a közösségi oldalakat, amelyeken keresztül a rendszerellenes megmozdulásokat megszervezték. (Teherán még 2009-ben költött jelentős összegeket „kiberhadseregére”).

Az iráni Forradalmi Gárda elitegysége, az al-Kudsz Erők parancsnokhelyettese egy interjúban azt közölte, hogy katonai erőket is Szíriába küldtek, a cikket azonban hamar levették az iráni diák-hírügynökség portáljáról. Mindenesetre Leon Panetta volt amerikai védelmi miniszter már 2012 augusztusában azt állította, hogy a Forradalmi Gárda segítségével Aszad elitalakulatot próbál létrehozni. 2012-ben a nyugati titkosszolgálatok pedig arról számoltak be, hogy Teherán a Forradalmi Gárda 150 tagját küldte a szomszédos országba. Az iráni jelenlétet mi sem bizonyította jobban, hogy amikor 2013 januárjában fogolycserére került sor a szíriai kormányerők és a lázadók között, az utóbbiak által elengedett személyek között 48 iráni is volt. A lázadók szerint a Forradalmi Gárda tagjai voltak.

Miközben az iráni gazdaság rendkívüli módon megsínylette az ország nukleáris programja miatt elrendelt nemzetközi szankciókat, s 2013 közepére az ország gazdasága az óriási infláció miatt szakadék szélére került, Teherán nem sajnálta a pénzt arra, hogy hatalmon tartsa Aszad rezsimjét. A The Economist 2012-ben arról számolt be, hogy a perzsa állam 9 milliárd dollárt bocsátott Damaszkusz rendelkezésére csak azért, hogy ne érezze meg a nyugati szankciók hatásait. Ingyenesen olajat is Aszadék rendelkezésére bocsátottak. A két ország titkosszolgálatai is rendkívül szorosan működtek együtt.

Ahogy a lázadók egyre modernebb fegyverekhez jutottak, úgy Irán is felgyorsította a fegyverszállításokat szövetségesének. 2012 júliusában az iráni forradalmi gárda parancsnoka, Masszúd Dzsazajeri nyíltan ki is jelentette, hazája nem engedi meg, hogy leváltsák a damaszkuszi kormányzatot. 2013 júniusában a brit The Independent arról számolt be, hogy a perzsa állam 4000 iráni katona Szíriába való küldéséről döntött. Ez a hír azonban nem nyert megerősítést. Igaz, ha nem is iráni katonák mentek Szíriába, a síita Hezbollah legalább 3000 harcosa tűnt fel a szíriai kormány erők mellett. Teherán állítólag új szíriai szövetséget is kovácsolni akart a Golán-fennsíkon Izraellel szemben, miután Egyiptom megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Szíriával, s felszólította Iránt arra, hagyjon fel Damaszkusz támogatásával.

Múlt előtti héten a Forradalmi Gárda legalább négy tagja vesztette életét Szíriában, ebben azonban semmi új sincs. Már 2013-ban is érkeztek hírek arról, hogy a milícia több tagja halt meg a szíriai fronton. Ebben az évben ráadásul Teherán még komolyabb segítséget nyújtott a szíriai kormányerők számára. Az al-Kudsz elitegység parancsnoka, Kasszam Szulejmani egyre erőteljesebb fellépést szorgalmazott Szíriában, kivált azután, hogy az ország területének egy jelentős hányadát a dzsihadista Iszlám Állam (IS) vonta ellenőrzése alá. Bassár el-Aszad rezsimje rendkívüli módon a perzsa állam támogatására van utalva.

2015 tavaszán egyre vészesebbé vált a helyzet, a szíriai kormányerők vereségek sorát szenvedték el. Már a rezsim fennmaradása került veszélybe, hiszen fontos pozíciókat vesztett el a Földközi-tenger partvidékén, Damaszkusz környékén, sőt, az alaviták székhelyén, Latakiában is. Teherán nem látott más megoldást, mint Oroszországot kérte fel arra: segítsen – írta a Newsweekben megjelent cikkében Matthew McInnis Közel-Kelet szakértő. Moszkva feltehetően már májusban közel állt ahhoz, hogy igent mondjon a beavatkozásra, s ezzel együtt Irán is elhatározta, hogy katonákat küld az országba, mivel Kasszam Szulejmani május végén már úgy fogalmazott, a világ meg fog lepődni azon, mi lesz a perzsa állam következő lépése Szíriában.

A teheráni vezetés feltehetően már korábban lépett volna, ám nem akarta veszélybe sodorni az ország nukleáris programjáról szóló megállapodást, amelyet júliusban írtak alá a hatokkal, az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagjával (Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Franciaország, Nagy-Britannia), illetve Németországgal. Irán ebben szavatolta, hogy atomprogramja kizárólag békés célokat szolgál. Az al-Kudsz parancsnoka, Szulejmani már csak a megállapodás megszületését követően, július 24-én utazott Moszkvába, majd szeptember elején volt ismét a Kreml vendége. Ekkor már a konkrét célpontokat vehették számba. Szintén júliusban Ali Hamenei iráni vallási vezető Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel egyeztetett.

Az szíriai-orosz-iráni katonai koalíció jelenleg Homsz és Hama tartomány felszabadítását tartja a legfontosabbnak. Hírek szerint a szárazföldi beavatkozást Irán irányítja. Egyelőre közös érdekek mozgatják Moszkvát és Teheránt, de lehet, hogy ez nem lesz mindig így. Oroszország a légicsapások révén nagyobb befolyásra törekszik Szíriában, s ez nem feltétlenül lesz a perzsa állam ínyére. Aszad sem hagyatkozik majd annyira Teheránra, ami fellazíthatja a hagyományosan rendkívül erős szíriai-iráni kötelékeket.

Oroszország és a perzsa állam később Izrael kapcsán is szembefordulhat egymással. Miközben Teherán a Golán-fennsíkon új frontot akar nyitni Izrael ellen, amint erre Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is figyelmeztetett szeptemberi moszkvai látogatása során, a Kremlnek nem áll érdekében, hogy szembeforduljon Izraellel. Más érdekellentétek is várhatóak. Irán viszonya hűvös Egyiptommal, Szaúd-Arábiáról nem is beszélve. Vlagyimir Putyin azonban egyre szorosabb katonai együttműködésre törekszik Kairóval, s Rijáddal sem akarná összerúgni a port.

Lapvisszhangok

BBC

A szíriai kormányerők által Aleppótól délre indított támadás azt igazolja, hogy Irán mind komolyabb szerepet vállal Szíriában. Bár Teherán hivatalosan tagadja, hogy harcoló egységeket küldött volna Szíriába, egy héttel a szárazföldi akció megkezdése előtt azt közölték, hogy több száz iráni katona érkezett Szíriába. A BBC az iráni médiára hivatkozva írtza, hogy eddig 18 magas rangú iráni illetékes vesztette életét az utóbbi három napban. Ugyanakkor a brit médium utal arra, az, hogy egy hét alatt a Forradalmi Gárda négy tagja vesztette életét, ami azt jelenti, Teherán vezető szerepet vállal a polgárháborúban.

Voice of America

Bár a szíriai erők komoly légitámogatást kapnak Oroszországtól, amerikai illetékesek szerint a lázadókkal szembeni előrenyomulás rendkívül lassan halad. Ugyanakkor mind Moszkva, mind Teherán hajlandó lenne tovább növelni szíriai szerepvállalását. A VOA egy meg nem nevezett amerikai hírszerzési illetékesre hivatkozva azt közölte, hogy a damaszkuszi kormányerők eddig rendkívül kevés sikert tudnak felmutatni. Ezt erősítette meg egy másik amerikai illetékes is. A VOA szerint a szíriai hadszíntéren már 20 és 200 közé tehető az iráni Forradalmi Gárda életüket vesztett tagjainak száma.

New York Times

Vlagyimir Putyin lehetőséget lát a szíriai háborúban arra, hogy Moszkva visszanyerje befolyását a Közel-Keleten, amelyet már a hetvenes években elvesztett. Az oroszok légicsapásaikat Aleppo, Latakia és Tartuz térségére koncentrálják, ami arra utalhat, hogy a Kreml meg akarja osztani Szíriát, s egy a befolyása alatt álló miniállamot kíván létrehozni területén. Ez a megosztás azonban azt eredményezheti, hogy az ország többi része a nacionalisták, illetve iszlám szélsőségesek kezére kerül, északon pedig erősödhet a kurd jelenlét.