A kormány szeret több legyet ütni egy csapásra. Most odaadja az állami földeket „piaci áron” azoknak a kedves keveseknek, akiknek van/lesz pénzük rá. Ezek a derék újdonsült földművesek nem azért akarják hektárok garmadáját, mert bizsereg a kezükben a kapa. Ellenben remek dolog fölmarkolni a földalapú támogatásokat. Döbrögiskedni. Meg a földmoratórium lejárta után az aranykoronák már gyémántot fognak érni. (Én még azt is feltételezem, hogy lesznek, akik megszédülnek, és hazafiatlanul eladják majd külföldieknek a hűbérbirtokot, csengő eurókért.)
Egy füst alatt az állam beszed pár százmilliárd forintot, ami igencsak jól jön majd, mert nem lohad a költekezési kedvük. A földek árát zömmel a bankok hitelezik, akik majd jól lekülönadózzák azt is. Az államháztartás persze ettől még nem jön rendbe, Vajna kaszinói pedig továbbra sem NAV-oznak.
Olvasom viszont, hogy egy leleményes új adóval próbálják kitömni az ország lyukas bugyellárisát. Jövőre forrásadót kellene fizetni az erdőn, mezőn gyűjtött gomba, csiga, gyümölcs gyógy- és fűszernövény után. Az adót a felvásárlónak kellene levonnia – és befizetnie - abból a tömérdek pénzből, amit a gyűjtő kapna.
Vége tehát a féktelen vidéki habzsidőzsinek, fizessenek végre a jó levegőn gyűjtögető gazdagok! Ha ez a bevétel nem rázza gatyába az országot, akkor semmi.
Csak egy pillanatra mélázunk el Parragh László iparkamarai elnök 2012-es szavain. Hogy tudniillik, ha valakinek nincs munkahelye, menjen gombát szedni. Lehet, ő adta a tippet az adóra is.
