Megérkezett Varsóba a budapesti gyors. A lengyel választást nagy fölénnyel nyerte meg a Jog és Igazságosság (PiS) pártja. Brüsszelben aggódva figyelik a lengyelországi fejleményeket, hiszen létrejöhet a Budapest-Pozsony-Varsó-tengely, amely már elég jelentős erő ahhoz, hogy megakadályozza az Európai Unió nagyobb integrációra irányuló törekvéseit. S akkor még nem is szóltunk a britek és az EU rendezetlen viszonyáról, London is nagyobb szuverenitást követel, különben elszakadhat az Uniótól. Úgy tűnik, egyre nagyobb bajba kerül a mi közös Európánk.
Orbán Viktor miniszterelnök dörzsölheti a tenyerét, hiszen a PiS kormányzási stílusa – amint ezt 2005-2007 között láthattuk – nagyon is hasonlít a Fideszéhez. A nemzeti-konzervatív-keresztény értékek képviseletét tartja szem előtt, miközben magatartása nincs mindig összhangban Ferenc pápa tanításával, aki a családszinódus zárásakor is azt hangoztatta, az a legfontosabb, hogy a felebaráti szeretet krisztusi üzenetét közvetítsék az embereknek.
Korai lenne azonban azt a következtetést levonni a lengyel választás kapcsán, hogy ezentúl minden korábbinál szorosabb kapocs köti majd össze Magyarországot és Lengyelországot. Attól még, hogy a PiS szavazói lelkesen tapsoltak a magyar kormány migráns politikájához, az unortodox gazdaságpolitikához, a magyarok „szabadságharcához”, vagy ahhoz, hogy Budapest előszeretettel mondogat oda Brüsszelnek, még nem biztos a keresztény-konzervatív erők összefogása. Rendkívül kényes kérdés ugyanis az Oroszországhoz fűződő viszony. Ugyan Orbán Viktor már az év elején találkozni kívánt Jaroslaw Kaczyńskivel, a PiS elnökével, utóbbi elutasította ezt. Mint februárban fogalmazott, bár inspirációt jelent számukra a magyar miniszterelnök politikája, „megbocsáthatatlan” hibát követett el azzal, hogy közeledett Vlagyimir Putyinhoz. S nem csak ő, a PiS más politikusai is úgy nyilatkoztak; a lengyel Newsweek egyik cikke ezért akkor azzal a címmel jelent meg, hogy a PiS már nem szereti Orbánt.
Orbán és Putyin jó kapcsolata éppen elég Kaczyńskiéknak arra, hogy – hiába a hasonló törekvések - kormányra kerülve se bízzanak teljesen Budapestben. A kelet-ukrajnai válság kapcsán ráadásul Lengyelországban megnőttek az Oroszország hatalmi ambíciói miatti félelmek, sok egyéb mellett az oroszellenes retorikára is visszavezethető a PiS nagyarányú választási győzelme.
A másik ok, ami miatt elmaradhat a nagy egymásra borulás, hogy – ha egy kis esze is van a PiS-nek – akkor tanult a múlt hibáiból. Nem rúgja össze a port Németországgal, s az Európai Unióval kapcsolatban is sokkal mérsékeltebb hangot üt meg, mint előző kormányzása idején, hiszen rá kell jönnie arra, hogy ezzel saját maga alatt vágja a fát, s véget vethet a lengyel gazdasági csodának. Előbb-utóbb kiderülhet, hogy nem a budapesti gyors érkezett meg a lengyel fővárosba, csak egy hétköznapi személyvonat…
