Akik szeretik a felnőtteknek szóló meséket, azok előtt nem ismeretlen a kis herceg története, Antoine de Saint-Exupéry könyvéből. A kisfiú miután elhagyja saját kis bolygóját, találkozik több másik kis planétán élő felnőttel, míg végül a Földre jut. Ez adta nekem az alábbiakban kifejtett jobbító szándékú elképzelést, de nem kell majd a kelleténél jobban felháborodni rajta, mert ez csak egy az elméleti fizikusok által is kedvelt gondolatkísérlet. Tehát, szerintem a bajok eredete - már ami a földi lét keserveit illeti -, az emberek túlfűtött nacionalizmusa és a bigott, fundamentalista vallásossága. Sokan gondolták egykor, hogy az internacionalizmus és a vallástalanság majd megteremti a népek, nemzetek békés egymás mellett élésének lehetőségét. Nagyot tévedtek velem együtt. A Teremtőnek látni kellett volna előre ezeket a problémákat, de hát mint tudjuk, a mindentudás és a mindenhatóság kizárja egymást. (vö. Tud-e Isten akkora követ teremteni, amit aztán maga sem képes felemelni?) Nincs mese, egy új világot kell majd teremtenie. Én a helyében úgy csinálnám, hogy mondjuk lenne egy központi égitest, a Nap, és körülötte keringene számtalan kisbolygó, plusz egy nagy, az eleinte lakatlan Föld. A kisbolygókon más és más nemzetiségű emberek élnének egymás közt, kedvük szerint, nem zavarva ezzel másokat.
Például a németek egymással háborúzhatnának, az angolok egymást gyarmatosíthatnák. A zsidók egymással üzletelhetnének, az olaszok egymást szeretgethetnék, az arabok egymást robbantgathatnák. A magyarok egymással focizhatnának, és a többi és a többi. Jó, jó, tudom, hogy ezek nem túl hízelgő sztereotípiák, de ezen most lépjünk túl. Hogy mikor népesedhetne be a Föld? Majd ha megérettek a népek, nemzetek arra, hogy becsüljék egymást és a közös bolygójukat. Ez jutott eszembe „A kis herceg” olvasása közben.
