Holdfényt vetettem: tisztelgés Weöres Sándor előtt

Publikálás dátuma
2015.10.30. 06:45
A Makám a Rongyszőnyeg című Weöres-ciklusból ad elő megzenésített verseket FORRÁS: MAKÁM
Holdfényt vetettem címmel, Weöres Sándor költészete előtt tisztelgő lemezt készített Krulik Zoltán és zenekara, a Makám. A bemutató koncertet október 30-án, pénteken este nyolckor rendezik, a Fonó Budai Zeneházban. Krulik Zoltánt a harmincegy éve megszakítás nélkül működő Makám korszakairól, megzenésített verseinek rendkívüli sokszínűségéről és további terveiről kérdeztük.

Weöres Sándor versei évek óta jelen vannak a Makám koncert repertoárjában, de most érkezett el az idő, hogy tematikus lemezt készítsenek. Pontosabban: három évvel ezelőtt már felvettek egy Weöres-albumot, ami azonban az utómunka során megsemmisült, egyszerűen eltűnt a winchesterről. Krulik Zoltán szerint nincsenek véletlenek, és kifejezetten jót tett a zenei matériának, hogy még évekig tudták érlelni. A megzenésített versek a Rongyszőnyeg című Weöres-ciklusból valók, ami rövid költemények – az alcím szerint „dalok, epigrammák, ütempróbák, vázlatok, töredékek” – gyűjteménye.

Krulik számára gyermekkora óta Weöres Sándor az egyik meghatározó költő, a Rongyszőnyeg-sorozathoz pedig kifejezett „alkati vonzódást” érez. „Számomra ez egy metafora: hogyan lehet a sokszínűségből, a kis mozaikokból egységet, szépséget, mindennapiságot létrehozni? Ez a kérdés az én zeneszerzői pályámat is meghatározza: a klasszikus zenei alapok és a kárpát-medencei népzene mellett sokáig és kitartóan érdeklődtem a Kelet zenéje iránt. Szitároztam, Kozma Andrástól tanulhattam indiai klasszikus zenét, miközben a Kolinda vezetője, Lantos Iván – akivel franciaországi emigrációjáig együtt játszottunk – a balkáni zenekultúra felé is elindított.

Első saját együttesem, a C. S. Ö. (Creativ Stúdió Öt) instrumentális zenét játszott; amikor pedig létrejött a Makám & Kolinda zenekar, akkor Dabasi Péter volt a domináns zeneszerző, aki révén a progresszív rock, az Oregon együttes került közel hozzánk. Az 1980-as években még eléggé szokatlan volt, hogy a koncertjeinken egyszerre szólalt meg tizenkét húros gitár és oboa, balkáni gadulka és kaval, indiai tabla és hagyományos nagybőgő.”

A Makám tavaly ünnepelte harmincadik születésnapját. Már a nyolcvanas években „világzenét” játszottak, bár ez a fogalom akkor még nem is létezett. Közelítések című lemezük – a Kepes András tévéműsorában való szerepléssel és Zolnay Pál Utcazenészek című, ugyancsak főműsoridőben sugárzott filmjével kiegészítve – a nyolcvanas évek végén meghozta számukra az országos ismertséget. Krulik Zoltán a kilencvenes éveket nem tartja annyira sikeresnek, bár ekkor is születtek markáns Makám-produkciók (mint a Diver-Time-Into vagy a Café Bábel), s olyan kiváló muzsikusok fordultak meg az együttesben, mint Grencsó István, Szőke Szabolcs, Borlai Gergő.

Aztán az ezredfordulón nagy változás történt: Krulik az addigi keleties-kísérletező irány után hagyományosabb dalformára váltott, és a Makám elkezdett vokális lemezeket készíteni. Lovász Irénnel és Bognár Szilviával vették fel a SkanZent, míg a 2003-as, a balkáni háborúkra reflektáló Anzix – Palya Bea, Bognár Szilvia és Szalóki Ági közreműködésével – nemzetközi szinten is komoly sikereket aratott. A 2000-es évek elején gyakoriak voltak a tagcserék, de aztán 2006-ban kialakult a Makám jelenlegi felállása: az énekes-gitáros Krulik mellett Korzenszky Klára is énekel – az új Weöres-lemezen mindkettőjüknek fontos szólisztikus szerepe van –, Eredics Dávid szaxofonon és kavalon játszik, Kuczera Barbara hegedül és énekel, Boros Attila basszusgitározik, Keönch László pedig dobon és ütőhangszereken játszik.

„Akár generációs ellentétek is lehetnének közöttünk, hiszen mindannyian sokkal fiatalabbak nálam, de ez fel sem merül – nagyon hasonlóan gondolkodunk. Az mindig egy csoda, ha egy zenekar évtizedes távlatban is együtt tud maradni, és képes lelkesen, elhivatottan készülni az új feladataira” – mondja Krulik Zoltán. A Fonó-beli lemezbemutatón csatlakozik még hozzájuk Turek Miklós színművész – aki ugyancsak a Rongyszőnyeg-ciklusból mond verseket –, illetve Bollók Csaba filmrendező, aki a produkcióhoz illő vetített képekért lesz felelős.

Krulik Zoltán egykor, főiskolásként József Attila, Petri György és Pilinszky János verseinek megzenésítésével kezdte pályáját. Négy évtized múltán, tavaly – nem a Makámmal, hanem szólóban – ki is adott egy Petri-dalok című lemezt, amelyre hét kötetből összesen 19 költeményt válogatott. „Úgy érzem, tartoztam Petri Györgynek ezzel a lemezzel, hiszen egykor mesteremnek tekintettem őt. Saját fiatalkori verseimet is gyakran megmutattam neki az Eötvös utca 22-ben lévő kis udvari házikójában; a nevelt fia, Szalai Péter tablás pedig kedves zenésztársam volt.”

Teljesen más költői műfajok is foglalkoztatják: egy fiatal rendező, Somogyi Tamás felkérésére nemrég Petőfi Sándor János vitézéhez komponált zenét, amiből a győri Vaskakas Bábszínház hozott létre progresszív, izgalmas előadást. S bár Petőfi-versek megzenésítésével eddig nem foglalkozott, most elképzelhetőnek tartja, hogy ebből is szülessen majd egy lemez. A kortárs költészet mindig foglalkoztatta: újabban Zalán Tibor és Jász Attila verseit gyűjtögette, ízlelgette – ezekből is szeretne valami újat létrehozni. Megint gyökeresen más világ az egykori piarista tartományfőnök, Sík Sándor költészete, ami ugyancsak megihlette Krulikot, s már össze is gyűlt egy lemezre való. Tervekben tehát nincs hiány, de ezeket még kicsit halasztani kell, mert a mostani Weöres-bemutató után, 2016-ra egy szerelmes lemezt tervez, több énekesnő közreműködésével.

Átadták a Junior Prima díjakat

Átadták a Junior Prima díjat tíz tehetséges 30 év alatti művésznek népművészet és közművelődés kategóriában csütörtökön Budapesten.

Népzenészként díjat kapott Eredics Benjámin, Mihó Attila, Salamon Soma és Zimber Ferenc. A néptáncosok közül Maksa Henrietta és Sánta Gergő emelkedett ki a mezőnyből. A népi mesterségek hagyományőrzőit Belencsák István Béla késkészítő, Fekete Ildikó tojásfestő és Nagy Beáta bőrműves képviselik, a tízedik díjazott Aranyos Sándor muzeológus lett - tájékoztatta a díj fő támogatója, a Docler csoport az MTI-t.

A szakmai szervezetek jelöléseiből egy héttagú zsűri választotta ki a díjazottakat. Fontos szempont volt a döntés során, hogy az alkotó tevékenységen kívül melyik jelölt fektet nagy hangsúlyt arra, hogy saját területén a fiatalokat is képezze, tudását átadva hozzájáruljon az adott hagyomány, mesterség fennmaradásához.

A kiemelkedő tehetségek egy díszes emlékplakettet kaptak, valamint kétmillió forintos pénzjutalomban részesültek.
A díjakat Árendás Péter, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa és Nemes Tamás, a Docler-csoport kommunikációs vezetője adta át.

A Docler-csoport idén ötödik alkalommal támogatta sikeres, fiatal koruk ellenére is példamutató szakmai munkássággal és tapasztalattal rendelkező ifjú népművelőket. Az idei díjátadóval együtt összesen 50 fiatal tehetség munkáját ismerték el. A Docler célja a Prima Primissima filozófiáját követve, a magyar értelmiség szellemi eredményeinek megőrzése, a hazai művészet és kultúra fejlesztésének erősítése - olvasható a közleményben.

Szerző

Nicolas Schöffer retrospektív a Műcsarnokban - Fotók

Publikálás dátuma
2015.10.29. 20:06
MTI FOTÓ: Czimbal Gyula
Gazdag anyaggal mutatja be a kibernetikus képzőművészet atyjának tartott, magyar származású Nicolas Schöffer munkásságát a Műcsarnok péntektől látogatható retrospektív kiállítása, amelyhez november 5-től Vörösváry Ákos, Csertő Lajos és Malgot István kamaratárlatai csatlakoznak.

Megvalósult álomként beszélt a több mint 2 milliárd forint biztosítási értékű anyagot felvonultató nagyszabású kiállításról annak csütörtöki sajtóbejárásán Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója, majd felidézte: tavaly kezdett tárgyalni a művész özvegyével, Éléonore Schöfferrel arról, hogy a magyar közönség 1982 után ismét találkozhasson a Franciaországban élt alkotó munkáival.

Rockenbauer Zoltán kurátor hozzáfűzte: a mintegy 80 alkotást felvonultató életmű-kiállítás nemzetközi szinten is egyedülállónak ígérkezik, mert az özvegy ritkán ad kölcsön fontos munkákat az életműből, a Műcsarnokban azonban Nicolas Schöffer egész pályája végigkövethető lesz a legjelentősebb alkotásokon keresztül.

MTI FOTÓ: Máthé Zoltán

MTI FOTÓ: Máthé Zoltán

A délutáni megnyitón Baán László beszédét - a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának akadályoztatása miatt - Rockenbauer Zoltán olvasta fel. Mint felidézte, 1949-ben az akkor már tizenhárom éve Párizsban élő Nicolas Schöffer minden korábbi alkotását ládába tette, és eltűntnek nyilvánította. Kevesen fordítottak így hátat addigi munkájuknak, de a művészet forradalmait csöndes, lassan beérő gondolatok vívják - emlékeztetett. A főigazgató szerint Schöffer is csak apránként jött rá saját igazságára: a tér a legszentebb anyag; de még fontosabb volt számára a megtalált szabadság, hogy nemcsak kővel, márvánnyal lehet alkotni, hanem fénnyel is.

Az 1992-ben elhunyt Nicolas Schöffer kora óta a művészet már több "technológiai lóugrással" továbbállt, de ezek a világító, mozgó szobrok a művészeti kifejezés ikonikus alkotásaivá váltak, hiszen szabadságot adtak a térnek - hangsúlyozta.

Baán László emlékeztetett arra, hogy amikor a hetvenes években hazalátogatott Magyarországra, Nicolas Schöffer azzal is szembesülni volt kénytelen, hogy a tér bizony megosztott: míg nyugaton munkái nagyvárosok közterein álltak, a vasfüggönyön innen értetlenséggel találkozott. A Műcsarnokban 1982-ben nyílt kiállítása, Magyarország ez idő tájt kezdett rácsodálkozni arra, hogy mire is jutottak fiai a világban - idézte fel a főigazgató, aki szerint a most látható kiállítás, "igen sűrű, erős anyag, amely a kibertér korában éppen olyan hatásos és inspiráló, mint volt a maga idején".

Éléonore Schöffer elmondása szerint ez az utolsó alkalom, hogy férjének ezen munkái így, együtt utaztak, mert Budapestről a belgiumi Liége-be kerülnek, ahol a tervek szerint Nicolas Schöffer Múzeum nyílik majd.

Mint Rockenbauer Zoltán még a sajtóbejáráson elmondta, Nicolas Schöffer grafikusként indult, majd a kinetikus művészet tette világhírűvé, hogy aztán élete végén egészségügyi okokból visszatérjen egy másfajta, számítógépes grafikához. Korai munkái annyira kevéssé ismertek, hogy még feleségének is csak néhány évvel halála előtt mutatta meg azokat. A Műcsarnok tárlata újszerű módon a korai munkáktól áttekinti az egész életművet, a hangsúly azonban természetesen itt is a főműveken lesz - tette hozzá.

Schöffert az általa kidolgozott tér-, majd fénydinamika tette világhírűvé, melynek lényege, hogy a műtárgy szinte másodlagossá válik, ahhoz képest, amit a térből kivág. Szobrainak nincs egyetlen nézőpontja, mindegyik éppúgy érvényes, a Guillaume Richard által kidolgozott látványterv ezt az időnkét változó megvilágításon keresztül is szemlélteti.

MTI FOTÓ: Czimbal Gyula

MTI FOTÓ: Czimbal Gyula

Noha Schöffert a kinetikus képzőművészet atyjaként tartják számon, ő inkább kibernetikus művészként tekintett magára, hiszen hamar továbblépett, és szobrai gyakran környezetükre is reagálni kezdtek. Első kibernetikus munkáját CYSP 1 néven 1951-ben hozta létre, ekkor Maurice Béjart balettet is komponált rá.

Szegő György elmondása szerint az 1960-as évektől mind erőteljesebben vetődött fel a statikus architektonikus hagyomány megújításának szükségessége; ennek a mozgalomnak az egyik franciaországi vezéralakja Schöffer volt, aki több nagy középület - például a Pompidou Központ, a Bastille Opera vagy a Les Halles - építészeti pályázatára is nyújtott be terveket.
A 2016. január 31-ig látogatható tárlat számos maketten és tervrajzon keresztül mutatja be a művész építészeti gondolkodását és kibernetikus város koncepcióját, az általa tervezett, de meg nem valósult szexuális élményközpontot pedig 3D animáció idézi meg.

A Műcsarnok nagyszabású Schöffer-retrospektívjéhez november 5-től három kamaratárlat is csatlakozik a találmányok, a felfedezés jegyében, Heuréka! gyűjtőnéven. A középső teremsorban a kiállításrendezést harminc éve önálló művészeti ágnak tekintő Vörösváry Ákos legújabb installációja lesz látható, a leginkább színházi alkotóként ismert Malgot István kamaratárlata elsősorban a művész szobrászati munkásságára koncentrál, míg Makovecz Imre egykori munkatársa és barátja, Csertő Lajos a mai kor klasszikus értelemben vett polihisztoraként mutatkozik be a Műcsarnok közönségének.

Szerző