Holdfényt vetettem: tisztelgés Weöres Sándor előtt

Holdfényt vetettem címmel, Weöres Sándor költészete előtt tisztelgő lemezt készített Krulik Zoltán és zenekara, a Makám. A bemutató koncertet október 30-án, pénteken este nyolckor rendezik, a Fonó Budai Zeneházban. Krulik Zoltánt a harmincegy éve megszakítás nélkül működő Makám korszakairól, megzenésített verseinek rendkívüli sokszínűségéről és további terveiről kérdeztük.

Weöres Sándor versei évek óta jelen vannak a Makám koncert repertoárjában, de most érkezett el az idő, hogy tematikus lemezt készítsenek. Pontosabban: három évvel ezelőtt már felvettek egy Weöres-albumot, ami azonban az utómunka során megsemmisült, egyszerűen eltűnt a winchesterről. Krulik Zoltán szerint nincsenek véletlenek, és kifejezetten jót tett a zenei matériának, hogy még évekig tudták érlelni. A megzenésített versek a Rongyszőnyeg című Weöres-ciklusból valók, ami rövid költemények – az alcím szerint „dalok, epigrammák, ütempróbák, vázlatok, töredékek” – gyűjteménye.

Krulik számára gyermekkora óta Weöres Sándor az egyik meghatározó költő, a Rongyszőnyeg-sorozathoz pedig kifejezett „alkati vonzódást” érez. „Számomra ez egy metafora: hogyan lehet a sokszínűségből, a kis mozaikokból egységet, szépséget, mindennapiságot létrehozni? Ez a kérdés az én zeneszerzői pályámat is meghatározza: a klasszikus zenei alapok és a kárpát-medencei népzene mellett sokáig és kitartóan érdeklődtem a Kelet zenéje iránt. Szitároztam, Kozma Andrástól tanulhattam indiai klasszikus zenét, miközben a Kolinda vezetője, Lantos Iván – akivel franciaországi emigrációjáig együtt játszottunk – a balkáni zenekultúra felé is elindított.

Első saját együttesem, a C. S. Ö. (Creativ Stúdió Öt) instrumentális zenét játszott; amikor pedig létrejött a Makám & Kolinda zenekar, akkor Dabasi Péter volt a domináns zeneszerző, aki révén a progresszív rock, az Oregon együttes került közel hozzánk. Az 1980-as években még eléggé szokatlan volt, hogy a koncertjeinken egyszerre szólalt meg tizenkét húros gitár és oboa, balkáni gadulka és kaval, indiai tabla és hagyományos nagybőgő.”

A Makám tavaly ünnepelte harmincadik születésnapját. Már a nyolcvanas években „világzenét” játszottak, bár ez a fogalom akkor még nem is létezett. Közelítések című lemezük – a Kepes András tévéműsorában való szerepléssel és Zolnay Pál Utcazenészek című, ugyancsak főműsoridőben sugárzott filmjével kiegészítve – a nyolcvanas évek végén meghozta számukra az országos ismertséget. Krulik Zoltán a kilencvenes éveket nem tartja annyira sikeresnek, bár ekkor is születtek markáns Makám-produkciók (mint a Diver-Time-Into vagy a Café Bábel), s olyan kiváló muzsikusok fordultak meg az együttesben, mint Grencsó István, Szőke Szabolcs, Borlai Gergő.

Aztán az ezredfordulón nagy változás történt: Krulik az addigi keleties-kísérletező irány után hagyományosabb dalformára váltott, és a Makám elkezdett vokális lemezeket készíteni. Lovász Irénnel és Bognár Szilviával vették fel a SkanZent, míg a 2003-as, a balkáni háborúkra reflektáló Anzix – Palya Bea, Bognár Szilvia és Szalóki Ági közreműködésével – nemzetközi szinten is komoly sikereket aratott. A 2000-es évek elején gyakoriak voltak a tagcserék, de aztán 2006-ban kialakult a Makám jelenlegi felállása: az énekes-gitáros Krulik mellett Korzenszky Klára is énekel – az új Weöres-lemezen mindkettőjüknek fontos szólisztikus szerepe van –, Eredics Dávid szaxofonon és kavalon játszik, Kuczera Barbara hegedül és énekel, Boros Attila basszusgitározik, Keönch László pedig dobon és ütőhangszereken játszik.

„Akár generációs ellentétek is lehetnének közöttünk, hiszen mindannyian sokkal fiatalabbak nálam, de ez fel sem merül – nagyon hasonlóan gondolkodunk. Az mindig egy csoda, ha egy zenekar évtizedes távlatban is együtt tud maradni, és képes lelkesen, elhivatottan készülni az új feladataira” – mondja Krulik Zoltán. A Fonó-beli lemezbemutatón csatlakozik még hozzájuk Turek Miklós színművész – aki ugyancsak a Rongyszőnyeg-ciklusból mond verseket –, illetve Bollók Csaba filmrendező, aki a produkcióhoz illő vetített képekért lesz felelős.

Krulik Zoltán egykor, főiskolásként József Attila, Petri György és Pilinszky János verseinek megzenésítésével kezdte pályáját. Négy évtized múltán, tavaly – nem a Makámmal, hanem szólóban – ki is adott egy Petri-dalok című lemezt, amelyre hét kötetből összesen 19 költeményt válogatott. „Úgy érzem, tartoztam Petri Györgynek ezzel a lemezzel, hiszen egykor mesteremnek tekintettem őt. Saját fiatalkori verseimet is gyakran megmutattam neki az Eötvös utca 22-ben lévő kis udvari házikójában; a nevelt fia, Szalai Péter tablás pedig kedves zenésztársam volt.”

Teljesen más költői műfajok is foglalkoztatják: egy fiatal rendező, Somogyi Tamás felkérésére nemrég Petőfi Sándor János vitézéhez komponált zenét, amiből a győri Vaskakas Bábszínház hozott létre progresszív, izgalmas előadást. S bár Petőfi-versek megzenésítésével eddig nem foglalkozott, most elképzelhetőnek tartja, hogy ebből is szülessen majd egy lemez. A kortárs költészet mindig foglalkoztatta: újabban Zalán Tibor és Jász Attila verseit gyűjtögette, ízlelgette – ezekből is szeretne valami újat létrehozni. Megint gyökeresen más világ az egykori piarista tartományfőnök, Sík Sándor költészete, ami ugyancsak megihlette Krulikot, s már össze is gyűlt egy lemezre való. Tervekben tehát nincs hiány, de ezeket még kicsit halasztani kell, mert a mostani Weöres-bemutató után, 2016-ra egy szerelmes lemezt tervez, több énekesnő közreműködésével.