Ismét terítékre került a bős-nagymarosi vízlépcső ügye, amely - bár a politikai vezetők gyakran igyekeztek úgy tenni, mintha nem is lenne "ügy" - évtizedek óta Magyarország és Szlovákia között lebeg. Ahogy arról még augusztusban beszámoltunk a Duna középső és alsóbb szakaszainak szabályozásáról szóló tervek kapcsán, Bős-Nagymaros kérdésében is egy olyan "csalárd megállapodás" látszik körvonalazódni, amely nemcsak hogy a környezetvédelmet venné semmibe, de a magyar érdekeket is sértené. Nem úgy az Orbán-kormány érdekeit, amelynek legfőbb célja, hogy a vízlépcső ügyének végére mihamarabb pont kerülhessen - a "jó" szlovák-magyar kapcsolatok bármi áron történő megőrzésével, erősítésével.
Nem véletlen, hogy Orbán Viktor azt a parancsot adta ki, hogy a megállapodást a lehető leggyorsabban és legcsendesebben kell kivitelezni; az esetleges jövőbeni szlovák-magyar paktum megkötésében nagy szerepet játszhatnak a 2016-os szlovákiai választások, amelyekben Robert Fico szlovák kormányfőnek jól jönne a megegyezés, a magyar miniszterelnök pedig ezzel szeretné meghálálni, hogy szlovák kollégája kiáll mellette a menekültkérdésben - legalábbis Illés Zoltán szerint. Az Orbán-kormány volt környezetvédelmi államtitkára egy pénteki háttérbeszélgetésen számolt be arról, hogy a vízlépcsők kérdésében - amely mind nemzetközi jogi, mind pedig környezetvédelmi, pénzügyi és diplomáciai szempontból lényeges és komplex ügy - csak a politikai érdekeket szem előtt tartó döntés születhet, háttérbe szorítva a tudományt és a magyar államérdekeket.
A beszélgetésen ismertették Baranyai Gábor kormánymeghatalmazott - akit Orbán még tavaly nyáron bízott meg azzal, hogy a vízlépcső ügyében vezesse a magyar-szlovák tárgyalások folyamán a magyar küldöttséget - júniusi jelentését, amelyben az eddigi egyezkedések eredményeiről számol be. Az alig négy oldalas feljegyzésben egyebek mellett az olvasható, hogy figyelmen kívül kell hagyni a hágai nemzetközi bíróságnak az ügyben hozott korábbi ítéletét. Ennek története röviden a következő: a bős-nagymarosi vízlépcső főbb egységei a Dunakiliti mellett épülő mederzáró duzzasztómű, a Csallóközön végighúzódó üzemvízcsatorna közepén a bősi erőművel és Nagymaros térségében a nagymarosi vízlépcső. A magyar kormány civilek és környezetvédők tiltakozására 1989-ben leállíttatta a bős-nagymarosi építkezéseket 1992-ben pedig az építési szerződést is felbontotta az akkor még csehszlovák féllel. A fentebb épített duzzasztóművet azonban a szlovákok üzembe helyezték, amellyel a Duna vizének mintegy 80 százalékát szlovák területre vezették el.
Ezt követően fordult mindkét ország a hágai bírósághoz, amely a szlovák és a magyar felet is elmarasztalta, s kötelezte őket a helyzet államközi szerződésekkel történő rendezésére - ez azóta sem történt meg. Hága kimondta, hogy a szlovákoknak nem volt joguk üzembe helyezni a duzzasztóművet, s ezért kötelesek kártérítést fizetni Magyarországnak. Előírta azt is, hogy mindkét országnak "olyan műszaki létesítményekben és olyan vízkormányzási rendszerben kell megállapodnia, amellyel biztosítják a Bíróság által megállapított hat egyenrangú szerződési cél - energiatermelés, hajózhatóság-fejlesztés, árvízvédelem, jég-levezetés, vízminőségvédelem, természetvédelem - megvalósulását", s hogy a felek "újra kell gondolják a bősi erőmű működésének a környezetre gyakorolt hatásait".
Trócsányi László igazságügyi miniszternek szóló feljegyzésében Baranyai ugyanakkor azt írja: az egyeztetések során arra jutottak, hogy "a magyar állam nem tart igényt az erőmű tulajdonjogára és az általa termelt villamos energia 50 százalékára". A dokumentumban célként jelölték meg a mihamarabbi megoldás kidolgozását, amely "politikailag és jogilag is a lehető legegyszerűbb módon valósulna meg", s abban is egyetértett a szlovák-magyar tárgyalódelegáció, hogy "a kérdéskört a lehető legkisebb nyilvánosság mellett kell megpróbálni lezárni", végül pedig azt kellene hangsúlyozni, hogy "a két fél közötti megegyezés jelenti a valódi győzelmet". Vagyis - amint arra Jánossy András, a pénteki beszélgetés másik résztvevője, a Baranyai-jelentést nyilvánosságra hozó Védegylet szakértője is felhívta a figyelmet - a magyar és szlovák fél a hágai ítélet, valamint államjogi, gazdasági és környezetvédelmi érdekek figyelmen kívül hagyása mellett pusztán politikai érdekű megállapodást terveznek sikerként elkönyvelni, amelyet ráadásul a nyilvánosság kizárásával, független szakértők véleményének megismerése nélkül akarnak nyélbe ütni.
Illés Zoltán - aki szerint az ügyben a politikai érdekek mellett az építőipari lobbi is nagy szerepet játszik - ha a megállapodás a Baranyai-jelentésben leírt feltételekkel születne meg, az hazaárulással érne fel.
Tüntetés a vízlépcső ellen 1988 szeptemberében FOTÓ: FORTEPAN.HU 60 459. ORIG: PHILIPP TIBOR