Marino még október 12-én jelentette be lemondását. Egyebek mellett azzal vádolták, hogy magánvacsoráit a polgármesteri hivatal pénzéből finanszírozta. Mintegy 20 ezer eurós összegről van szó. Csütörtökön aztán a polgármester úgy döntött, mégis marad, s a képviselő testület tagjaira bízza a sorsát, a testület képviselői azonban egyenként lemondtak megbízatásukról, így a szavazás is elmaradt. Összesen 26 képviselőről van szó, közülük 19-en a Demokrata Párt tagjai, ami azt jelzi, hogy saját pártján belül rendült meg a bizalom vele szemben. A sebész Marinót ugyanis 2013-ban a Demokrata Párt tagjaként választották meg városvezetőnek.
A lemondásokkal tehát megbénult a város vezetése, s Ignazio Marinónak nem volt más választása, távoznia kellett. Ezt követően nevezték ki kormánybiztosként a milánói prefektust. Rendkívül megosztott a közvélemény az ügy kapcsán. Olasz lapok annak kapcsán fejezték ki értetlenkedésüket, Mario miért vonta vissza lemondási szándékát. A Corriere della Sera emlékeztetett arra, hogy ügyészségi vizsgálat is indult ellene korrupció miatt. Ugyanakkor akadnak olyanok is, akik összeesküvést látnak az eset mögött.
Szerintük azért kényszerítette távozásra maga Matteo Renzi kormányfő, mert kíméletlenül eljárást indított a korrupt vezetők ellen, illetve kitartott amellett, hogy el kell ismerni az azonos neműek kapcsolatát, amivel a Vatikánt is magára haragította. Több tízezren írták alá azt a petíciót, amelyben maradásra akarták bírni a városvezetőt, s októberben tüntettek is ellene. Vélekedések szerint Marinóval az volt a legnagyobb gond, hogy politikai szempontból tett ügyetlen lépéseket, s nem volt igazán erős vezető. Rómában nagy megütközést keltett a korrupcióellenes hatóság vezetője, Raffaele Cantone a héten tett kijelentése, aki úgy foglalt állást, hogy Milánó Itália „erkölcsi fővárosa”, Róma ezzel szemben nem harcol a korrupció ellen.