Koszovót teljes káosz fenyegeti

Publikálás dátuma
2015.11.02. 06:36
Az UCK egykor Koszovó függetlenségéért harcolt, mára a volt fegyveresek egymás ellen fordultak FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ DAV
Bár az Európai Unió csökkentette a koszovói jogállamiság kiépítésén fáradozó testülete, az EULEX költségvetését, mondván, a 2008 februárjában függetlenné vált köztársaság lassacskán a saját lábára állhat, éppen az lehet a benyomásunk, hogy Koszovót a totális káosz fenyegeti. Nem sok ország mondhatja el magáról a világban, hogy képviselői az ország házában előszeretettel dobálgatnak könnygázt, ahelyett, hogy az állam sorsának jobbra fordulásán munkálkodnának.

Elképesztő hírek érkeztek Koszovóból. A képviselők számára már szinte mindennapossá vált, hogy a honatyák egy része az ülést könnygáz hajigálásával kezdi. Az ellenzék már hetek óta ezzel a bizarr módszerrel akadályozza a törvényhozás munkáját. A képviselők egy része azt követeli, hogy Isa Mustafa kormányfő vonja vissza aláírását a Szerbiával Brüsszelben kötött augusztusi megállapodásról. Habár a kisebbségi szerb önkormányzatok közösségének létrehozásáról szóló egyezményt nem hozták nyilvánosságra, a tiltakozók szerint túl sok jogot biztosít a koszovói szerb kisebbségnek.

A legradikálisabb parlamenti párt, az Önrendelkezés (Vetevendosje) szerint népszavazást kellene kiírni a kérdésben. Amíg nem teljesítik a párt követeléseit, addig tovább akadályozzák a törvényhozás munkáját – hangoztatják. A pokol nemcsak az ülésteremben, hanem Pristina utcáin is elszabadult, ami mögött szintén az Önrendelkezést kell keresnünk. Október 12-én ugyanis utcára vonult a párt néhány száz aktivistája, akik vezetőjüket, Albin Kurtit éltették.

Ő a maga nemében úttörőnek tekinthető, hiszen Kurti volt az első, aki könnygázgránátot robbantott az ülésteremben, s radikalizmusával egyre nagyobb népszerűségre tesz szert Koszovóban. A tüntetők akkor felgyújtottak három rendőrautót, s összecsaptak a rendőrséggel, amely könnygázzal próbálta meg visszaszorítani a megmozdulás résztvevőit. Nem ment könnyen, az ütközet két órán keresztül tartott, 14 rendfenntartó és egy tüntető sérült meg.

Nincs ugyan közvéleménykutatás arról, hogy a jórészt albán lakosság miként viszonyul a Szerbiával megkötött megállapodáshoz, ám biztosra vehetjük, hogy a többség nem ért vele egyet. Általános vélemény: az a cél, hogy az észak-koszovói részt elszakítsák Szerbiától, mert az Európai Unió és az Egyesült Államok „feláldozná” Koszovó területi egységét azért, hogy jobb kapcsolatokat alakítson ki Belgráddal. A másik pletyka, ami ezzel kapcsolatban a köztársaságban kering, hogy a Nyugat szemet huny Hashim Thaci volt kormányfő, jelenlegi miniszterelnökhelyettes korrupciós ügyei felett, ha véghez viszi a Szerbiával való megbékélés programját. Kurti azt EUobservernek ki is fejtette ezzel kapcsolatos véleményét. „Az Európai Unió a kis polipot (Szerbiát) eteti azért, hogy leválassza a nagy poliptól (Oroszországtól). A gond azonban az, hogy a kis polip csápjai mélyen benyúlnak Koszovóba” – közölte.

Valóban kizárólag erről van-e szó? Az ellenzék tényleg az ország területi integritása miatti aggodalmának ad csak hangot? Feltételezések szerint a helyzet ennél bonyolultabb, s más okok is állhatnak a háttérben. A koszovói parlament augusztus elején, hónapokig tartó kötélhúzás után megszavazta egy a háborús bűnösök ügyével foglalkozó rendkívüli bíróság felállítását. Az alkotmánymódosítás alapvető feltétel volt az Európai Unió részéről arra, hogy Pristina egy apró lépéssel közelebb kerüljön az uniós integrációhoz. A törvény elfogadása tette lehetővé, hogy Koszovó kedden aláírhatta a stabilitási és társulási megállapodást az EU-val. Az egyezmény értelmében Pristinának meg kell reformálnia az igazságszolgáltatását, jobban kell ügyelnie az emberi jogok védelmére.

Egyúttal fokozatosan szabaddá teszik a kereskedelmet az EU és Koszovó között, és megerősítik az együttműködést a belügyek és az energiapolitika terén. Koszovó azt reméli, hogy a megállapodásnak köszönhetően egyre több befektető ruház be a köztársaságban, több munkahely jöhet létre, amire különösen nagy szüksége lenne az országnak, hiszen kivált a fiatalok körében magas a munkanélküliek aránya. Esetükben ez az 55 százalékot is meghaladja, míg a hivatalos közlések szerint országosan 30 százalék az állástalanok aránya. Ez volt az oka annak, hogy az év elején sokan család az Európai Unió felé vette az irányt, Magyarországon keresztül.

A bíróság felállításának ügye roppant kényes kérdés Koszovóban. Sok részletet ugyanakkor mindez idáig nem tisztáztak működésével kapcsolatban. Sok koszovói úgy véli, hogy a testület felállításával be akarják mocskolni 1998-1999 közötti függetlenségi harcukat. A bíróság ugyanis a koszovói gerillák túlkapásait lesz hivatott feltárni. A Isa Mustafa miniszterelnök ezzel kapcsolatban azt közölte, hogy a függetlenségi harc alatti és utáni „vádak kivizsgálása” olyan felelősség, amellyel „szembe kell nézni”. A bírósággal kapcsolatban nem tisztázott még az, hol végzi majd munkáját. Úgy tudni, hogy a tárgyalásokat Pristinában tartják majd, de a védett tanúkat Hágában hallgatják meg. Ez komoly szervezési nehézségeket vetít előre.

Pristinában régóta vitatéma a bíróság felállításának ügye. Júliusban már szavaztak felállításáról, akkor azonban a törvényhozás tagjainak többsége a nem gombot nyomta meg. 2015-ben elvi döntés született a bíróság megalakításáról, ám ezt is csak óriási európai nyomásra szavazta meg Pristina. Akkor a nemzetközi közösség válaszút elé állította a kormányzatot: vagy önállóan hoz létre bizottságot, vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa dönt a koszovói rémtettekről. A pristinai döntéshozók nyilván nem akarták, hogy ügyük a világszervezet elé kerüljön.

A bíróságnál mintegy 150 külföldi bíró, ügyész, szakértő és kutató dolgozhat majd. Nem várhatóak gyors ítélethirdetések, mivel az Európai Unió az eljárások befejezését 2020-ra tervezi. Olyan lapvélemények is napvilágot láttak, amelyek szerint a perek során kínos helyzetbe kerülhetnek egyes nyugati politikusok is, akik a koszovói háború idején az UCK-t támogatták. Isa Mustafa kormányfő korábban azt közölte, hogy az alaptörvény módosítása hosszabb távon is hasznos Koszovó számára.

Egyes feltételezések szerint a mostani koszovói zavargások mögött épp a bíróság felállításának ügye áll. Sok egykori UCK-tag, akik a nagy átlaggal szemben nagyon is jól él, attól fél, hogy egzisztenciájuk kerül veszélybe, amennyiben vádat emelnének velük szemben, s ezért kaotikus helyzetet próbálnak teremteni. Egyes értesülések szerint legalább hetven, de akár 170 személy lehet azon a listán, amely a feltételezett háborús bűnösök nevét tartalmazza, a pontos szám azonban féltve őrzött titok. Ha ugyanis akár egyetlen név napvilágra kerülne, az illető azon nyomban kereket oldana, s alighanem Albániába, vagy Törökországba menekülne.

Népszerű az Önrendelkezés vezetője

Az Önrendelkezés vezetője, Albin Kurti egyre feljebb és feljebb ível. 1999 áprilisában kitört koszovói háború idején letartóztatták, s 15 éves börtönre ítélték. A bírósági eljárás során többször is hangoztatta, hogy nem hajlandó elismerni a bíróság illetékességét. „A pernek semmi köze az igazsághoz és az igazságossághoz. Csak Slobodan Milosevic érdekeit szolgálja, aki elfoglalta Koszovót” – hangoztatta. „Mindent, amit tettem, önkéntesen és büszkeséggel tettem” – emelte ki. 2001 decemberében, Milosevic hatalmának megdöntése után, nemzetközi nyomásra szabadult. Bár ezután nem foglalkozott pártpolitikával, gyakorta bírálta a koszovói ENSZ közigazgatást, az UNMIK-ot korrupció miatt. (Megjegyzendő, ez az állítása egyes vélekedések szerint nem is volt teljesen alaptalan.)

Kurti az Akció a Koszovói Hálózatért (AKN) nevű 1997-ben alapított mozgalom aktivistájaként volt ismert. 2005. június 12-én az AKN tagjai ezt a feliratot vésték az UNMIK falaira: „Nincsenek tárgyalások. Önrendelkezést akarunk”. A rendőrség több száz aktivistát tartóztatott le, Kurti is rács mögé került. A mozgalom népszavazást követelt Koszovó státuszáról. Amikor 2007ében egy román ENSZ-békefenntartó megölt két fegyvertelen tüntetőt, nyolcvanan pedig megsérültek, Kurtit ismét letartóztatták, s több hónapig börtönben volt, majd házi őrizetben tartották. 2011. december 31-án az albán Top Media az év emberének választotta. 2012 januárjában a Vetevendosje békés kormányellenes tüntetést rendezett, de a rendőrség erőt alkalmazott a megmozdulás résztvevőivel szemben.

Szabadok a háborús bűnösök?

Bár Szerbia már többször igyekezett bizonyítani, hogy együttműködik a nemzetközi hatóságokkal a háborús bűnökkel elkövetett egykori katonák, rendőrök kézre kerítésében, egy Belgrádban nyilvánosságra hozott jelentés szerint továbbra is mintegy húsz olyan személy él Szerbiában, akiknek az 1999-es koszovói háború idején szerepük volt 350 koszovói albán személy meggyilkolásában. A Humanitárius Jogi Központ igazgatója, Sandra Orlovic azt közölte, hogy ez volt a legnagyobb tömeggyilkosság nemcsak a koszovói háború idején, hanem a kilencvenes évek délszláv válságai során is. „A példája volt annak, hogyan működött együtt a rendőrség és a hadsereg a vérontások során” – mondta Orlovic. Az 59 oldalas jelentést dokumentumok, beszámolók alapján állították össze. A hágai Nemzetközi Bíróság (ICTY) összesen hat szerb személy ellen emelt vádat az 1999. április 27-én Djakovica környékén történtek miatt.



Szerző

Kormánybiztos vezeti az olasz fővárost

Teljes káosz alakult ki a római városvezetésben. Ignazio Marino polgármester lemondatása után ideiglenes jelleggel Francesco Paolo Tronca milánói prefektus vette át az olasz főváros ügyeinek irányítását, s a jövőre rendezendő előrehozott választásig marad hivatalában. Angelino Alfano belügyminiszter azt közölte, az a céljuk, hogy a szentévet olyan kiváló szervezés jellemezze, mint a milánói világkiállítást.

Marino még október 12-én jelentette be lemondását. Egyebek mellett azzal vádolták, hogy magánvacsoráit a polgármesteri hivatal pénzéből finanszírozta. Mintegy 20 ezer eurós összegről van szó. Csütörtökön aztán a polgármester úgy döntött, mégis marad, s a képviselő testület tagjaira bízza a sorsát, a testület képviselői azonban egyenként lemondtak megbízatásukról, így a szavazás is elmaradt. Összesen 26 képviselőről van szó, közülük 19-en a Demokrata Párt tagjai, ami azt jelzi, hogy saját pártján belül rendült meg a bizalom vele szemben. A sebész Marinót ugyanis 2013-ban a Demokrata Párt tagjaként választották meg városvezetőnek.

A lemondásokkal tehát megbénult a város vezetése, s Ignazio Marinónak nem volt más választása, távoznia kellett. Ezt követően nevezték ki kormánybiztosként a milánói prefektust. Rendkívül megosztott a közvélemény az ügy kapcsán. Olasz lapok annak kapcsán fejezték ki értetlenkedésüket, Mario miért vonta vissza lemondási szándékát. A Corriere della Sera emlékeztetett arra, hogy ügyészségi vizsgálat is indult ellene korrupció miatt. Ugyanakkor akadnak olyanok is, akik összeesküvést látnak az eset mögött.

Szerintük azért kényszerítette távozásra maga Matteo Renzi kormányfő, mert kíméletlenül eljárást indított a korrupt vezetők ellen, illetve kitartott amellett, hogy el kell ismerni az azonos neműek kapcsolatát, amivel a Vatikánt is magára haragította. Több tízezren írták alá azt a petíciót, amelyben maradásra akarták bírni a városvezetőt, s októberben tüntettek is ellene. Vélekedések szerint Marinóval az volt a legnagyobb gond, hogy politikai szempontból tett ügyetlen lépéseket, s nem volt igazán erős vezető. Rómában nagy megütközést keltett a korrupcióellenes hatóság vezetője, Raffaele Cantone a héten tett kijelentése, aki úgy foglalt állást, hogy Milánó Itália „erkölcsi fővárosa”, Róma ezzel szemben nem harcol a korrupció ellen.

Szerző

Kormánybiztos vezeti az olasz fővárost

Teljes káosz alakult ki a római városvezetésben. Ignazio Marino polgármester lemondatása után ideiglenes jelleggel Francesco Paolo Tronca milánói prefektus vette át az olasz főváros ügyeinek irányítását, s a jövőre rendezendő előrehozott választásig marad hivatalában. Angelino Alfano belügyminiszter azt közölte, az a céljuk, hogy a szentévet olyan kiváló szervezés jellemezze, mint a milánói világkiállítást.

Marino még október 12-én jelentette be lemondását. Egyebek mellett azzal vádolták, hogy magánvacsoráit a polgármesteri hivatal pénzéből finanszírozta. Mintegy 20 ezer eurós összegről van szó. Csütörtökön aztán a polgármester úgy döntött, mégis marad, s a képviselő testület tagjaira bízza a sorsát, a testület képviselői azonban egyenként lemondtak megbízatásukról, így a szavazás is elmaradt. Összesen 26 képviselőről van szó, közülük 19-en a Demokrata Párt tagjai, ami azt jelzi, hogy saját pártján belül rendült meg a bizalom vele szemben. A sebész Marinót ugyanis 2013-ban a Demokrata Párt tagjaként választották meg városvezetőnek.

A lemondásokkal tehát megbénult a város vezetése, s Ignazio Marinónak nem volt más választása, távoznia kellett. Ezt követően nevezték ki kormánybiztosként a milánói prefektust. Rendkívül megosztott a közvélemény az ügy kapcsán. Olasz lapok annak kapcsán fejezték ki értetlenkedésüket, Mario miért vonta vissza lemondási szándékát. A Corriere della Sera emlékeztetett arra, hogy ügyészségi vizsgálat is indult ellene korrupció miatt. Ugyanakkor akadnak olyanok is, akik összeesküvést látnak az eset mögött.

Szerintük azért kényszerítette távozásra maga Matteo Renzi kormányfő, mert kíméletlenül eljárást indított a korrupt vezetők ellen, illetve kitartott amellett, hogy el kell ismerni az azonos neműek kapcsolatát, amivel a Vatikánt is magára haragította. Több tízezren írták alá azt a petíciót, amelyben maradásra akarták bírni a városvezetőt, s októberben tüntettek is ellene. Vélekedések szerint Marinóval az volt a legnagyobb gond, hogy politikai szempontból tett ügyetlen lépéseket, s nem volt igazán erős vezető. Rómában nagy megütközést keltett a korrupcióellenes hatóság vezetője, Raffaele Cantone a héten tett kijelentése, aki úgy foglalt állást, hogy Milánó Itália „erkölcsi fővárosa”, Róma ezzel szemben nem harcol a korrupció ellen.

Szerző