Elképesztő hírek érkeztek Koszovóból. A képviselők számára már szinte mindennapossá vált, hogy a honatyák egy része az ülést könnygáz hajigálásával kezdi. Az ellenzék már hetek óta ezzel a bizarr módszerrel akadályozza a törvényhozás munkáját. A képviselők egy része azt követeli, hogy Isa Mustafa kormányfő vonja vissza aláírását a Szerbiával Brüsszelben kötött augusztusi megállapodásról. Habár a kisebbségi szerb önkormányzatok közösségének létrehozásáról szóló egyezményt nem hozták nyilvánosságra, a tiltakozók szerint túl sok jogot biztosít a koszovói szerb kisebbségnek.
A legradikálisabb parlamenti párt, az Önrendelkezés (Vetevendosje) szerint népszavazást kellene kiírni a kérdésben. Amíg nem teljesítik a párt követeléseit, addig tovább akadályozzák a törvényhozás munkáját – hangoztatják. A pokol nemcsak az ülésteremben, hanem Pristina utcáin is elszabadult, ami mögött szintén az Önrendelkezést kell keresnünk. Október 12-én ugyanis utcára vonult a párt néhány száz aktivistája, akik vezetőjüket, Albin Kurtit éltették.
Ő a maga nemében úttörőnek tekinthető, hiszen Kurti volt az első, aki könnygázgránátot robbantott az ülésteremben, s radikalizmusával egyre nagyobb népszerűségre tesz szert Koszovóban. A tüntetők akkor felgyújtottak három rendőrautót, s összecsaptak a rendőrséggel, amely könnygázzal próbálta meg visszaszorítani a megmozdulás résztvevőit. Nem ment könnyen, az ütközet két órán keresztül tartott, 14 rendfenntartó és egy tüntető sérült meg.
Nincs ugyan közvéleménykutatás arról, hogy a jórészt albán lakosság miként viszonyul a Szerbiával megkötött megállapodáshoz, ám biztosra vehetjük, hogy a többség nem ért vele egyet. Általános vélemény: az a cél, hogy az észak-koszovói részt elszakítsák Szerbiától, mert az Európai Unió és az Egyesült Államok „feláldozná” Koszovó területi egységét azért, hogy jobb kapcsolatokat alakítson ki Belgráddal. A másik pletyka, ami ezzel kapcsolatban a köztársaságban kering, hogy a Nyugat szemet huny Hashim Thaci volt kormányfő, jelenlegi miniszterelnökhelyettes korrupciós ügyei felett, ha véghez viszi a Szerbiával való megbékélés programját. Kurti azt EUobservernek ki is fejtette ezzel kapcsolatos véleményét. „Az Európai Unió a kis polipot (Szerbiát) eteti azért, hogy leválassza a nagy poliptól (Oroszországtól). A gond azonban az, hogy a kis polip csápjai mélyen benyúlnak Koszovóba” – közölte.
Valóban kizárólag erről van-e szó? Az ellenzék tényleg az ország területi integritása miatti aggodalmának ad csak hangot? Feltételezések szerint a helyzet ennél bonyolultabb, s más okok is állhatnak a háttérben. A koszovói parlament augusztus elején, hónapokig tartó kötélhúzás után megszavazta egy a háborús bűnösök ügyével foglalkozó rendkívüli bíróság felállítását. Az alkotmánymódosítás alapvető feltétel volt az Európai Unió részéről arra, hogy Pristina egy apró lépéssel közelebb kerüljön az uniós integrációhoz. A törvény elfogadása tette lehetővé, hogy Koszovó kedden aláírhatta a stabilitási és társulási megállapodást az EU-val. Az egyezmény értelmében Pristinának meg kell reformálnia az igazságszolgáltatását, jobban kell ügyelnie az emberi jogok védelmére.
Egyúttal fokozatosan szabaddá teszik a kereskedelmet az EU és Koszovó között, és megerősítik az együttműködést a belügyek és az energiapolitika terén. Koszovó azt reméli, hogy a megállapodásnak köszönhetően egyre több befektető ruház be a köztársaságban, több munkahely jöhet létre, amire különösen nagy szüksége lenne az országnak, hiszen kivált a fiatalok körében magas a munkanélküliek aránya. Esetükben ez az 55 százalékot is meghaladja, míg a hivatalos közlések szerint országosan 30 százalék az állástalanok aránya. Ez volt az oka annak, hogy az év elején sokan család az Európai Unió felé vette az irányt, Magyarországon keresztül.
A bíróság felállításának ügye roppant kényes kérdés Koszovóban. Sok részletet ugyanakkor mindez idáig nem tisztáztak működésével kapcsolatban. Sok koszovói úgy véli, hogy a testület felállításával be akarják mocskolni 1998-1999 közötti függetlenségi harcukat. A bíróság ugyanis a koszovói gerillák túlkapásait lesz hivatott feltárni. A Isa Mustafa miniszterelnök ezzel kapcsolatban azt közölte, hogy a függetlenségi harc alatti és utáni „vádak kivizsgálása” olyan felelősség, amellyel „szembe kell nézni”. A bírósággal kapcsolatban nem tisztázott még az, hol végzi majd munkáját. Úgy tudni, hogy a tárgyalásokat Pristinában tartják majd, de a védett tanúkat Hágában hallgatják meg. Ez komoly szervezési nehézségeket vetít előre.
Pristinában régóta vitatéma a bíróság felállításának ügye. Júliusban már szavaztak felállításáról, akkor azonban a törvényhozás tagjainak többsége a nem gombot nyomta meg. 2015-ben elvi döntés született a bíróság megalakításáról, ám ezt is csak óriási európai nyomásra szavazta meg Pristina. Akkor a nemzetközi közösség válaszút elé állította a kormányzatot: vagy önállóan hoz létre bizottságot, vagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa dönt a koszovói rémtettekről. A pristinai döntéshozók nyilván nem akarták, hogy ügyük a világszervezet elé kerüljön.
A bíróságnál mintegy 150 külföldi bíró, ügyész, szakértő és kutató dolgozhat majd. Nem várhatóak gyors ítélethirdetések, mivel az Európai Unió az eljárások befejezését 2020-ra tervezi. Olyan lapvélemények is napvilágot láttak, amelyek szerint a perek során kínos helyzetbe kerülhetnek egyes nyugati politikusok is, akik a koszovói háború idején az UCK-t támogatták. Isa Mustafa kormányfő korábban azt közölte, hogy az alaptörvény módosítása hosszabb távon is hasznos Koszovó számára.
Egyes feltételezések szerint a mostani koszovói zavargások mögött épp a bíróság felállításának ügye áll. Sok egykori UCK-tag, akik a nagy átlaggal szemben nagyon is jól él, attól fél, hogy egzisztenciájuk kerül veszélybe, amennyiben vádat emelnének velük szemben, s ezért kaotikus helyzetet próbálnak teremteni. Egyes értesülések szerint legalább hetven, de akár 170 személy lehet azon a listán, amely a feltételezett háborús bűnösök nevét tartalmazza, a pontos szám azonban féltve őrzött titok. Ha ugyanis akár egyetlen név napvilágra kerülne, az illető azon nyomban kereket oldana, s alighanem Albániába, vagy Törökországba menekülne.
Népszerű az Önrendelkezés vezetője
Az Önrendelkezés vezetője, Albin Kurti egyre feljebb és feljebb ível. 1999 áprilisában kitört koszovói háború idején letartóztatták, s 15 éves börtönre ítélték. A bírósági eljárás során többször is hangoztatta, hogy nem hajlandó elismerni a bíróság illetékességét. „A pernek semmi köze az igazsághoz és az igazságossághoz. Csak Slobodan Milosevic érdekeit szolgálja, aki elfoglalta Koszovót” – hangoztatta. „Mindent, amit tettem, önkéntesen és büszkeséggel tettem” – emelte ki. 2001 decemberében, Milosevic hatalmának megdöntése után, nemzetközi nyomásra szabadult. Bár ezután nem foglalkozott pártpolitikával, gyakorta bírálta a koszovói ENSZ közigazgatást, az UNMIK-ot korrupció miatt. (Megjegyzendő, ez az állítása egyes vélekedések szerint nem is volt teljesen alaptalan.)
Kurti az Akció a Koszovói Hálózatért (AKN) nevű 1997-ben alapított mozgalom aktivistájaként volt ismert. 2005. június 12-én az AKN tagjai ezt a feliratot vésték az UNMIK falaira: „Nincsenek tárgyalások. Önrendelkezést akarunk”. A rendőrség több száz aktivistát tartóztatott le, Kurti is rács mögé került. A mozgalom népszavazást követelt Koszovó státuszáról. Amikor 2007ében egy román ENSZ-békefenntartó megölt két fegyvertelen tüntetőt, nyolcvanan pedig megsérültek, Kurtit ismét letartóztatták, s több hónapig börtönben volt, majd házi őrizetben tartották. 2011. december 31-án az albán Top Media az év emberének választotta. 2012 januárjában a Vetevendosje békés kormányellenes tüntetést rendezett, de a rendőrség erőt alkalmazott a megmozdulás résztvevőivel szemben.
Bár Szerbia már többször igyekezett bizonyítani, hogy együttműködik a nemzetközi hatóságokkal a háborús bűnökkel elkövetett egykori katonák, rendőrök kézre kerítésében, egy Belgrádban nyilvánosságra hozott jelentés szerint továbbra is mintegy húsz olyan személy él Szerbiában, akiknek az 1999-es koszovói háború idején szerepük volt 350 koszovói albán személy meggyilkolásában. A Humanitárius Jogi Központ igazgatója, Sandra Orlovic azt közölte, hogy ez volt a legnagyobb tömeggyilkosság nemcsak a koszovói háború idején, hanem a kilencvenes évek délszláv válságai során is. „A példája volt annak, hogyan működött együtt a rendőrség és a hadsereg a vérontások során” – mondta Orlovic. Az 59 oldalas jelentést dokumentumok, beszámolók alapján állították össze. A hágai Nemzetközi Bíróság (ICTY) összesen hat szerb személy ellen emelt vádat az 1999. április 27-én Djakovica környékén történtek miatt.