Nem volt az még olyan régen, amikor – ha nem is beszéltünk róla – pontosan tudtuk, hogy a szerkesztőségben ül egy-két „tégla” is. A már jobb létre szenderült déli lapnál nem is kellett nagyon álcáznia magát, az illető a BM sajtóosztályáról „került” oda, arra kapott parancsot, hogy gyakornokként tanulja meg a szakmánkat.
Pintér belügyér fejében megint szöget üthetett valami hasonló gondolat: erősíteni szeretné a nemzetbiztonsági szolgálatok állományát kommunikációs ismeretekben jártas hadnagyokkal. Talán már fogalmazzák is a törvényjavaslatot, amelynek értelmében minden tartalomszolgáltató köteles lesz állományba venni és foglalkoztatni a nemzetbiztonság munkatársait, ha erre felkérés érkezik. Mindehhez persze módosítani kell a nemzetbiztonsági törvényt, ami a kormánynak nem jelent megoldhatatlan feladatot.
Tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy figyelő tekintetét felénk fordította a NER kormánya. Érezni a megtiszteltetést, szerény szerkesztőségünk a nemzetbiztonság szempontjából olyan különleges fontosságú állami szervek sorába emelődhet, mint mondjuk a hírközlési és postai szolgáltatók, a központi energiaellátó, vagy a hadiipari kutatással foglalkozó üzemek és intézmények.
Ha majd megkapjuk a felkérést, hogy készítsünk elő egy íróasztalt a főhadnagy számára, eszünkbe sem jut majd feltételezni, hogy netán valamiféle cenzort küldenek a nyakunkra. Egyszerűen arról lehet szó, hogy végre fontosnak tekintik az ellenzéki sajtó cikkeit. De már most szeretnénk jelezni: jöhet a tégla, semmi kifogásunk, megadjuk a számlaszámot is, ahová a főhadnagy bérét kéretik havonta pontosan átutalni.
