Családi tabló humorral

Publikálás dátuma
2015.11.05. 06:47
Lánya és anyja meg egy szem eper: Básti Juli és a lengyel Danuta Szafl arska FORRÁS: VERTIGO MEDIA
Anyám és más futóbolondok címmel Fekete Ibolya tragikomikus családtörténetet rendezett édesanyja és a Székelyhídról elszármazott rokonság sorsából. A majd száz évet felölelő, több idősíkon játszó film főszerepeiben Ónodi Eszter, Gáspár Tibor, Danuta Szaflarska és Básti Juli látható.

Jó nézni Fekete Ibolya filmjét. Az első hallásra furcsán hangzó című Anyám és más futóbolondok a családból száz évet ölel fel és tragikus komédia. Vagy komikus tragédia. Sőt: miután egy magyar család sorsáról van szó, nevezhetjük akár könnyes-nevetős bohózatnak is. Bárhogy van, jó nézni, mert szerethetőek és esendőek a szereplői, s a rendezőnek van humora. És mert éppen olyan huzatos történelem hányta-vetette szereplőit, alakította a sorsukat, mint a miénket.

És mert még az utálatos figurák sem utálhatók szívből, éppen az egészen sajátos rendezői nézőpont, a humor és irónia hol erős, hol illékony jelenléte miatt. Az előző két filmje, a Bolse Vita és a Chico egymástól is merőben különböző hangja után igazi meglepetést szerez, hogy Fekete Ibolya milyen könnyedén, elegáns biztonsággal beszéli azt az úgynevezett csehes filmnyelvet, amit oly igen kedvelünk a korai Formannál és Menzelnél, s aminél olykor nem tudjuk, nevessünk-e, vagy könnyezzünk.

Csak sajnálhatjuk éppen ezért, hogy ez a bizonyos csehes hang, ez a szomorkás-vicces-tragikus-kacagtató stíluskevercs nem egyenletesen aranyozza be a filmet. Időnként elhalványul, vagy elfárad, s ilyenkor – ez különösen a film közepetáján feltűnő – leül az egyébként lendületes mesélőkedv. Ez az egyenetlenség meg-megtöri a több idősíkon játszódó, jól felépített mese ívét.

A rendező mesterien játszik az idővel. Valamikor a kilencszázas évek elején indítja a filmet Erdélyből, főszereplőjének, a mamának a születésével. s valamikor a kétezres évek elején a kilencvenvalahány éves mama halálával fejezi be Budapesten. A mama modellje bevallottan a rendezőnő édesanyja, és az idős mama szerepében az elragadóan bájos, imádnivaló lengyel Danuta Szaflarska (elmúlt 101 éves!!) teszi az öregkori demenciában szenvedő fehérhajú tündért feledhetetlenné.

A mama és lánya jelenkori jelenetei és visszaemlékezéseik fogják össze az idősíkokon játszó történetet. A lány eredeti modellje maga Fekete Ibolya, és akik ismerik őt személyesen, Básti Juli játékában döbbenten fedezhetik fel a flegmának látszó, csupa szív eredeti figura egyéniségét, szarkasztikus-szellemes stílusát. Ez a szarkasztikus-szellemes stílus emeli meg az anya-lány jeleneteiből álló kerettörténet közé fogott idősíkok realizmusát is, amitől olykor kicsit abszurdba csap a játék.

Tükrözőjeként annak az abszurd történelemnek, amit ezek az emberek a huzatos Kelet-Európában a száz év alatt megéltek. Ebben benne van a két világháború, Erdély - közelebbről a székelyhídi családi fészek – oda-visszafoglalása, a békeharcos feljelentések kora és a nagy dilemmákat jelentő 1956. A mama életéből egy szám mindent kifejez: 27-szer költözött, hol kényszerűségből, hol reménykedve, hol a régitől menekülve. A kor grimasza, hogy az egyik költözés az utolsó pillanatban a kitelepítéstől menti meg az akkor már kisgyerekes családot. Jön a hatóság, de csak hűlt helyüket találja, a férj szókimondása miatti büntetés füstbe megy. Ez is szereposztási bravúr: az élete teljében lévő mamát Ónodi Eszter kelti életre.

Elragadó és sokszínű, alakításában a legnehezebbet hozza ki legfényesebben a mama alakjából: a csupa energia, életteli lendületet, küzdőerőt, túlélési zsenialitását, a reményt. S minderre a történelemmel folytatott napi küzdelemre egyfajta fanyar humorú, ironikus rálátást. Az a jelenet, amikor az éppen heveskedő férjét arra inti, hogy ő csak maradjon ki a történelemből – a film egy alapjelenete. Ahogy feledhetetlen az Állami Áruház megnyitásakor talált, majd visszaadott teli erszény jelenete, amikor a két asszony – a boldog, majd lemondó megtaláló és a boldogtalan, majd örömteli elvesztő – pillantása találkozik. Ebben egy egész korszak nyomoroncsága van benne. Meg az a meleg emberség, amiből oly kevés maradt mára.

Fekete Ibolya nagy találmánya igazi stílusbravúr. A múlt század elejétől kezdve a különböző korszakokat az akkoriban divatos filmstílusoknak megfelelően idézi fel. Különösen a filmje első részében ez a stílusjáték a humor egyik legfőbb forrása. A legmulatságosabbak természetesen a némafilm kissé ütődött báját idéző jelenetek, de a két világháború közötti időszak is remekül adja magát a látványban. Kissé megszürkül ez a játék – tán ebben is követi az idők szavát? – a világháborús, majd az azt követő „nem rés, hanem erős bástya”-kor jeleneteiben, a sültrealizmusnak becézett stílust szerencsére olykor áthatja a játékos kedv.

Így tanuljuk meg a filmből például, hogy kell a jó madártejet főzni. Tény, Fekete Ibolya feszesen, jól szerkeszti össze az idősíkokat és játszik az emlékezés véletlenszerűségeivel, azaz logikájával. Olykor emlékfoszlányok lebbennek át évtizedeket, olykor súlyos jelenetek idézik a történelem súlyát. Az a legszebb, hogy egyetlen jelenet sem csúszik semmilyen sémába, nincs közhely még a hétköznapiságban sem. Eredeti életek, eredeti jelenetek. Nagy szó.

A valóságos történelmi időket a film archív híradó és dokumentumfilm részletekkel idézi fel. A válogatásban a rendező megint csak igényes, tán csak 1956-ról látunk olyan kockákat, amiket gyakran látni szoktunk. Az archívok aránya azonban nem mindig mondható épp jónak. Például a világháborúból való archív képek lehúzzák, majd le is ültetik a filmet. A film első része hibátlan, de aztán egy kis vágás olykor csak jót tett volna.

Klasszikus értelemben nincs konfliktus – csak konfliktusok sorozata, ahogyan a szörnyen huzatos magyar történelem ezeket az embereket – rájuk értendő a más futóbolondok – hol szertefújja, hol összetereli. A film nem részletezi agyon az események, ezért is jelenik meg a történelmi huzat a maga magyar abszurditásában. A drámai feszültséget az idősíkok hol játékos, hol vészterhes rétegződése fakasztja, az elsötétülő hangulatot humoros helyzetek és olykor csattanósan szellemes párbeszédek oldják. A film nagy értéke a hangosan is nevettető humor, a hol napfényes, olykor fekete, olykor teljesen abszurd komikum.

A főszereplők között a három nő mellett Gáspár Tibor maga az ágas-bogas, mély gyökerű életfa: a menedéknyújtó, védelmező férfi. Olyan remek karakterek villannak fel olykor épp csak másodpercekre-mondatokra, mint Kerekes Vica, Bartsch Kata, Szervét Tibor, Csomós Mari, Cserna Antal, Lengyel Ferenc, és a költőként ismert Szabó T. Anna. És még nagyon sokan mások. Fekete Ibolya tágas, évszázados családi tablóján ők is eleven, életteli karakterek.

(Anyám és más futóbolondok a családból ****)

Szerző

Erdogan az elnöki rendszerért száll síkra

Recep Tayyip Erdogan az elnöki köztársaság bevezetésére törekszik azután, hogy pártja, az AKP hétvégén nagy fölénnyel nyerte meg a parlamenti választást, s abszolút többséget szerzett a törvényhozásban. Az elnök egyúttal nyíltan megfenyegette azokat, akik ellenállnak törekvésének. „Azok, akik szembeszállnak népünk alkotmánymódosításra vonatkozó akaratával, négy év múlva megfizetik ennek az árát” – fogalmazott a török államfő televíziós beszédében. A voksolás legfontosabb üzenete ugyanis meglátása szerint ez a kérdés volt. A török elnök felszólította a pártokat arra, üljenek tárgyalóasztalhoz, s állapodjanak meg erről.

Az elnök szóvivője, Ibrahim Kalin közlése szerint lehetőleg népszavazást kell tartani ebben a kérdésben, hogy „egy erős elnöki rendszerről szavazzanak az emberek”. Mint fogalmazott, az elnöki teljhatalom nem Erdogan politikai jövője szempontjából fontos, hiszen ő „már bekerült a történelemkönyvekbe”. Szerinte csupán arról van szó, hogy így „hatékonyabbá” válik a döntéshozatal.

Erdogan pártja, az AKP a választáson – továbbra sem hivatalos adatok szerint - 317 mandátumra tett szert az 550 tagú törvényhozásban. A referendum kiírásához 330 képviselői szavazatra van szükség, az alkotmánymódosításhoz pedig 367 voksra. Kedden a legnagyobb ellenzéki párt, a CHP fenntartásait fogalmazta meg a referendum kiírásával, illetve egy elnöki rendszer esetleges bevezetésével kapcsolatban. Erdogan közölte azt is, hogy folytatják a légicsapásokat a Kurd Munkáspárt (PKK) állásai ellen. Ez az akció „csak a terroristák ellen irányul” – állította.

A voksolás után mély válságba került a szociáldemokrata CHP, amely arányaiban ugyan több szavazatot (25,3 százalékot) kapott, mint a júniusi előrehozott voksoláson, de ez az eredmény elmaradt attól, amit az egyes irodák jósoltak a párt számára. A párton belül egyre többen követelik a CHP elnöke, Kemal Kilicdaroglu lemondását. A CHP 134 képviselői helyre tett szert, ami kettővel több, mint júniusban.

Szerző

Kínai diplomáciai nyitás

Kína is megerősítette, hogy első ízben az 1949-es polgárháború óta találkozik egymással Kína és Tajvan elnöke. A történelmi találkozót Hszi Csin-ping kínai és Ma Jing-csiu tajvani elnök között szombaton, Szingapúrban rendezik meg. A találkozó célja az, hogy megoldást találjanak a Tajvani-szoros ügyére.

A szoros 300 kilométer hosszúságú, s a két ország között helyezkedik el. A Dél-kínai tenger része. 1949 óta több ízben is volt katonai konfliktusok színhelye Kína és Tajvan között. Kérdéses, hogy a találkozó hoz-e bármiféle konkrét eredményt, hiszen nem írnak alá megállapodást és közös nyilatkozatot sem adnak ki. Ugyanakkor már a találkozó ténye is rendkívül fontos amiatt, hogy sikerült közös tárgyalóasztalhoz ültetni a két állam vezetőit. Kína az újraegyesítést saját feltételei megvalósulásához kötné. 1992 között született közöttük konszenzus arról, hogy csak egy Kína létezik, más kérdés, hogy ezt mind Peking, mind Tajpej a saját elképzelései szerint értelmezi. Kína továbbra sem zárja ki a katonai beavatkozás lehetőségét Tajvan szigetén, amennyiben Tajpej formálisan is bejelentené függetlenségét.

A kínai külpolitika váratlan nyitáson ment keresztül. Már önmagában az is meglepetést jelentett, hogy hétvégén megvalósulhatott a hármas csúcstalálkozó Li Ko-csiang kínai kormányfő, Abe Sinzo japán miniszterelnök, valamint Pak Gun Hje dél-koreai államfő között. A három állam között hagyományosan nem felhőtlen a viszony, egyrészt Japán második világháború előtti és alatti gyarmatosító politikája miatt, másrészt pedig egyes Dél-kínai-tengeren található szigetek hovatartozása miatt.

Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy Hszi Csin-ping szeptemberben az Egyesült Államokban járt körúton, melynek "koronájaként” Barack Obamával is találkozott, s azon vizitjét is történelminek nevezték hírmagyarázók, megállapíthatjuk, valóban jelentős nyitásnak lehetünk tanúi. Elképzelhető, hogy Peking a kínai gazdasági teljesítmény gyarapodásának csökkenése miatt felismerte azt, egymaga nem képes úttá lenni a gazdaság gondjain, ezért nyitnia kell más partnerei felé is.

Ennek része lehet az a szabadkereskedelmi megállapodás, amelyet június elején kötött meg Kína és Dél-Korea, melynek keretében a kereskedelmi termékek több mint kilencven százaléka mentesül a vámkötelezettség alól a következő két évtizedben. A szomszédokhoz való közeledés jegyében Hszi Csin-ping elnök tegnap Vietnamba utazott hivatalos látogatásra. Az országgal szintén területi vitában áll Peking. Kína és az Európai Unió közötti viszonyban is történt előrelépés. Múlt héten Pekingben járt Angela Merkel német kancellár, vendéglátójával, Li Ko-csiang kormányfővel szintén hitet tettek egy az Európai Unió és Kína között megszületendő szabadkereskedelmi megállapodás mellett.

Mindenesetre a kínai és a tajvani elnök találkozójának híre láthatóan a pekingi hírmagyarázókat is meglepte. A China Radio International szerda reggeli programját megszakítva műsorát olvasta be a Hszinhua hírügynökség rövid bejelentését a történelmi csúcs megrendezéséről. A tajvani ellenzék aggodalmát fejezte ki a találkozó kapcsán, Peking hatalmi ambícióitól tartva. A tajvani belpolitika szempontjából a találkozóra kényes időpontban kerül sor, hiszen januárban rendezik meg a választásokat, amelyen elveszítheti többségét a Kuomintang a Tajvan függetlenségét követelő Demokratikus Haladó Párttal (DPP) szemben.

Tajvanon már tegnap tüntettek a találkozó miatt. A választási kampány középpontjába ezzel a tajvani-kínai viszony kerül. Azóta, hogy 2008-ban Ma Jing-csiut választották meg Tajvan elnökének, enyhülés történt a két állam kapcsolatában. A tajvani elnök kritikusai szerint Ma „túl közeli” viszonyra törekszik Pekinggel.

Szerző