Előfizetés

Brüsszel döntött az internetről: az egyik szemünk sír, és a másik is...

Publikálás dátuma
2015.11.06. 07:21

Pár napja az Európai Parlament elfogadta az európai kormányfők által ajánlott csomagot, amely 2017 júniusától megszünteti az Európán belüli roaming díjakat, ugyanakkor hatalmas csapást mérhet mindarra, amit ma szabad internetezésen ismerünk. A javaslat egyébként a roaming díjak eltörlése mellett épphogy a netsemlegességet igyekezett biztosítani Európában, de a tagállami kormányfők vezette Európai Tanács - köztük Orbán Viktor is - sikeresen csempészték be a javaslatba a telekommunikációs cégek érdekeinek megfelelő passzusokat, amelyekre hivatkozva a netszolgáltatók pénzért árulhatják a gyorsabb elérést bizonyos weblapoknak. (...) A netsemlegesség az az elv, amely szerint az internetes szolgáltatóknak azonos módon kell megítélniük az online elérhető tartalmakat, weboldalakat és platformokat. Tilos például direkt meggátolni vagy lelassítani konkurens weboldalakat vagy online szolgáltatásokat. A kétsebességű internettel ugyanis anyagi erőfölényük bevetésével megvásárolva a gyorsabb adatátvitelt a fogyasztókhoz, óriási versenyelőnyhöz jutnak a nagyobb cégek, míg a kicsi, kevéssé ismert cégek és szolgáltatások pusztán azért maradnak le, mert nincs elég tőkéjük megvásárolni a netszolgáltatóktól a fogyasztókhoz vezető gyorsabb, nagyobb sebességű csatornát. (...)

Nemzeti érdek

Nekem már az is gyanús volt, hogy a Matolcsy-féle MNB-vezetés 2013-as hatalomátvételét követően gyors iramban kipaterolta a Szabadság téri épületből a jegybank látogatóközpontját. Azt a kiváló, interaktív kiállítást, ahol az egymást sűrűn váltó iskolás csoportoknak bemutatták a magyar pénzelőállítás ezer éves történetét, és ahonnan minden gyerek egy saját maga által sajtolt érmével távozhatott. A korábban mindenki által látogatható termet fegyveres őrizet alá vették, és átalakították a rejtélyes elnevezésű Teátrummá, amelynek a színházhoz annyi köze van, mint Matolcsy Györgynek a klasszikus közgazdaságtanhoz.

Mindennek meg kellett változnia, ami az unortodoxia atyját elődeire emlékeztette. Egy, csak egy dolog maradt a régiben: az elnök tárgyalószobája. De már az sem sokáig, Matolcsy György nagyzási hóbortjának engedve, hamarosan az Eiffel Palace 7. emeletén - a közbeszerzési pályázat szerint - exkluzív teret alakítanak ki, egy, a teraszra tájolt 24 személyes elnöki tárgyalóval. Matolcsy György itt a hely szellemétől átitatva közelről tanulmányozhatja majd két és fél éves elnöki működésének gyümölcsét, miképpen tért vissza "a jegybank ahhoz a politikához, amikor közpénzből közösségi vagyont építenek a közjó érdekében." A nyomdából irodaházzá átvedlett Eiffel Palace ennek az ideológiának a téglába öntött szégyenfoltja, amely azt hivatott bizonyítani, hogy bár a jegybank méregdrágán jutott az épülethez, mai elnöke ingatlanhasznosítónak sem utolsó. Különösen ha a bérbeadó és a bérlő egy és ugyanaz a személy.

Aki nem tudná, 2013 márciusával, Matolcsy elnöki mandátumának kezdetétől, új időszámítás lépett életbe, az MNB újra a "nemzet bankja" lett. Hogy a korábbi elnökök (csak néhány nevet említünk: Surányi György, Bod Péter Ákos, Járai Zsigmond vagy Simor András) és az általuk vezetett intézmény kit is szolgált akkoriban? Feltehetően idegen hatalmakat, talán az Európai Központi Bank érdekeit.

Spongyát rá, a különböző politikai alapállású elődöket nemcsak azt kötötte össze, hogy mindnyájan kiváló pénzügyi szakemberek voltak, hanem az is, hogy valamennyien az euró magyarországi bevezetésén munkálkodtak. Minden bizonnyal, a nemzet érdekében, de erről ma nem illik beszélni.

Nemzeti érdek

Nekem már az is gyanús volt, hogy a Matolcsy-féle MNB-vezetés 2013-as hatalomátvételét követően gyors iramban kipaterolta a Szabadság téri épületből a jegybank látogatóközpontját. Azt a kiváló, interaktív kiállítást, ahol az egymást sűrűn váltó iskolás csoportoknak bemutatták a magyar pénzelőállítás ezer éves történetét, és ahonnan minden gyerek egy saját maga által sajtolt érmével távozhatott. A korábban mindenki által látogatható termet fegyveres őrizet alá vették, és átalakították a rejtélyes elnevezésű Teátrummá, amelynek a színházhoz annyi köze van, mint Matolcsy Györgynek a klasszikus közgazdaságtanhoz.

Mindennek meg kellett változnia, ami az unortodoxia atyját elődeire emlékeztette. Egy, csak egy dolog maradt a régiben: az elnök tárgyalószobája. De már az sem sokáig, Matolcsy György nagyzási hóbortjának engedve, hamarosan az Eiffel Palace 7. emeletén - a közbeszerzési pályázat szerint - exkluzív teret alakítanak ki, egy, a teraszra tájolt 24 személyes elnöki tárgyalóval. Matolcsy György itt a hely szellemétől átitatva közelről tanulmányozhatja majd két és fél éves elnöki működésének gyümölcsét, miképpen tért vissza "a jegybank ahhoz a politikához, amikor közpénzből közösségi vagyont építenek a közjó érdekében." A nyomdából irodaházzá átvedlett Eiffel Palace ennek az ideológiának a téglába öntött szégyenfoltja, amely azt hivatott bizonyítani, hogy bár a jegybank méregdrágán jutott az épülethez, mai elnöke ingatlanhasznosítónak sem utolsó. Különösen ha a bérbeadó és a bérlő egy és ugyanaz a személy.

Aki nem tudná, 2013 márciusával, Matolcsy elnöki mandátumának kezdetétől, új időszámítás lépett életbe, az MNB újra a "nemzet bankja" lett. Hogy a korábbi elnökök (csak néhány nevet említünk: Surányi György, Bod Péter Ákos, Járai Zsigmond vagy Simor András) és az általuk vezetett intézmény kit is szolgált akkoriban? Feltehetően idegen hatalmakat, talán az Európai Központi Bank érdekeit.

Spongyát rá, a különböző politikai alapállású elődöket nemcsak azt kötötte össze, hogy mindnyájan kiváló pénzügyi szakemberek voltak, hanem az is, hogy valamennyien az euró magyarországi bevezetésén munkálkodtak. Minden bizonnyal, a nemzet érdekében, de erről ma nem illik beszélni.