Varázserő nélküli hatalom

Publikálás dátuma
2015.11.10 06:45
Ekkor még hatalmasnak hiszik Ózt Dorothy és barátai Fotó: MTI/ Kallos Bea
Az Óz, a csodák csodája a Vígszínházban rendkívül látványos produkció, nagy színpadi apparátust mozgat. A színészi játék terén vannak fogyatékosságok, de ennek ellenére nem nehéz megjósolni a hosszú sikerszériát.

Gonosznak lenni a színpadon jó, és ennek Kútvölgyi Erzsébet boszorkányként kiélvezi minden pillanatát a Vígszínházban. Hatalmas elánnal gondosan apróra vág zöldségeket, arcára kiül a mámor, hogy mindjárt befalhatja az Óz, a csodák csodája kedves kislány hősét, Dorothyt, és például frissen felaprított újhagymával ízesítheti. Érződik, ahogy összefut a nyál a szájában, ahogy boldog attól, hogy aljas lehet. De ez közben egyáltalán nem rémisztő, mert átfordul groteszkbe, és ezért nevetni kell rajta. Látom, hogy még a gyerekek is nevetnek a nézőtéren, egyáltalán nem rettegnek, ami kicsit tán baj is, mert akkor a szereplők félelmének végül is nincs semmi tétje.

De közben az az elképesztően jó Kútvölgyi alakításában, hogy megmutatja ennek a banyának a pitiánerségét, hogy egyáltalán nem olyan formátumos, mint amilyennek akarja láttatni magát, úgy érzi, hogy nyeregben van, de pillanatok alatt könnyedén el lehet bánni vele. Túl könnyedén is. Valami kis edényből rálöttyintik valószínűleg a semmit, mert a nyolcadik sorból még némi vízfoltot sem látok rajta. Hogy a nyílt színen el kellene olvadnia, arról már ne is beszéljünk, ehelyett a süllyesztőben ripsz-ropsz eltűnik.

Ha netán a gyerkőcök egy része nem ismeri a mesét, máig nem érti, hogy ez a nagypofájú, meglehetősen jól éneklő némber mitől is semmisült meg ilyen hirtelen. Ez csak egy példa arra, hogy az ilyen jellegű szituációk nincsenek kellőképpen kidolgozva, sok kalandos elem a játék szintjén nem elevenedik meg kellőképpen, és ettől nem is eléggé összetettek a figurák. A Vígszínház 1991-es, Gárdos Péter által rendezett produkciójában inkább azok voltak. De a mostaniak is helyesek és szerethetők. Szilágyi Csenge Dorothyként eljátszik egy vagány kislányt, aki keresi az útját, de általában helyén van a szíve és az esze. Csapó Attila annyira gyáva oroszlánt alakít, hogy már a kezdetekben sem lehet tőle rendesen megijedni, ami amúgy szintén hiba. Az viszont már nem, hogy ő is hamar megkedvelteti magát. Telekes Péter az észre vágyó, kapásból nem észhiányos madárijesztő, Wunderlich József a persze már eredetileg is nagyszívű bádogember.

Ha a színészi alakítások nem is mindig elég markánsak, a látvány meglehetősen az. Kentaur festői díszlete meghatározó. Körívben emelkedik a színpad, ami nem ritkán forog is, ez jelképezi azt a nagy utat, amit a szereplőknek a szó szoros értelmében, és átvitt értelemben ugyancsak, meg kell tenniük. Mesebelien hívogatók a házak, színesen érdekes a háttér. A látványhoz erőteljesen hozzájárulnak Hoffer Károly egyéniséget hordozó, manókat, polgárokat, gyerekeket megelevenítő bábjai. Nekik sincs elég akciójuk, sokszor csak bejönnek, kimennek, jóval többet lehetne játszani velük, Ellinger Edina bábrendezésében.

Óz egy csaknem a színpad tetejéig érő hatalmas marionett bábu, ő már a méreteinél fogva is különös, félelmetes lénynek tűnik, olyannak, akinek lehet hatalma és varázsereje. Annál meglepőbb, amikor meglátjuk hirtelen azt az embert, aki mozgatja, aki hozzá képest pöttöm, és aki a bábon keresztül hazudja magát nagynak, varázslatosnak, Lukács Sándor megszemélyesítésében. Hegyi Barbara szép és jó tündér Benedek Mari által tervezett gyönyörű ruhában. Tahi Tóth László, aki egykor emlékezetes Gyáva Oroszlán volt, meglágyítható szívű őr. Juronics Tamás koreográfiája senkit nem terhel agyon, mondhatni kiegyenlíti a tánctudásbeli különbségeket. Marton László rendezése fölöttébb látványos, sok szereplőt, nagy színpadi apparátust mozgat magabiztos tudással összehangolva, temérdek nézői igényt kielégítve. A produkció hosszú sikerre számíthat.

Fel sem vetődött az ExperiDance megszűnése

Publikálás dátuma
2019.04.18 13:58
Az Experidance művészetéhez hozzátartozik, hogy papíron napi három előadásra is képes
Fotó: MTI/ KOSZTICSÁK SZILÁRD
Nyolc táncos távozott Román Sándor együtteséből, de arról szó sincs, hogy feloszlana a tizenkilenc éves társulat.
A Táncélet (illetve a Corn & Soda) cikke alapján csütörtökön több online lap arról számolt be, hogy tizenkilenc év után megszűnik az ExperiDance Tánctársulat, ám ebből egy szó sem igaz – nyilatkozta a Népszavának a társulat ügyvezető igazgatója, társtulajdonosa, Vona Tibor. – Valóban több előadásunk elmarad, mivel nyolc szólista távozott az együttesből. A színpadi minőségben viszont nem kötünk kompromisszumot: nem tudtuk olyan gyorsan betanítani a helyükre érkezetteket, és nem kívántuk megnyirbálni a produkciókat. Tizenkilenc év és háromezer előadás után egy-két előadást leállítottunk, ebből kerekedett ez az egész. Ez roppant szomorú, elkeserítő. Mint ügyvezető, én nagyon rosszul végezném dolgomat, ha ennyi idő alatt egy tizenkilenc éves, három-négymilliárd forint értékű brandet lerombolnék azzal, hogy néhány előadást nem mutattunk be. Ráadásul az ExperiDance nemcsak tánctársulat, hanem egy nagyobb portfolió, egy cégcsoport - tette hozzá. Tizenötmillió forintot visszafizettünk a nézőknek az elmaradt előadások miatt – mondta Vona Tibor. − Más társulatok is leállnak, hogyha éppen a repertoárt frissíteni vagy betanítani kell, ebben semmi újdonság nincsen. Mi folyamatos műsorszolgáltatók voltunk, most a logisztikát nem sikerült tökéletesen összeraknunk, de csak ennyi történt, semmi extra. A Győri Balett is leállt egy időre, miután az együttes vezetője, Markó Iván távozott, de nem szűnt meg. Vona Tibor cáfolja a az elmaradó tao-pénzekkel kapcsolatos híreket is. Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő visszaigazolta, hogy érvényesnek tartja az EPER-pályázatunkat. (Az előadó-művészeti társaságiadó-támogatás megszüntetését kompenzálandó a kormány az előadó-művészeti szféra közvetlen támogatásának új pályázati rendszerét alakította ki – a szerk.) Most várjuk, hogy mennyi – a taót kiváltó − támogatást kapunk az új kulturális finanszírozási rendszerben - közölte lapunkkaL. 
 Vona Tibort nagyon bosszantja, hogy a rossz hír azonnal felkapott hír lesz, ráadásul úgy, hogy nem is igaz. – A Schwajda György vezette kaposvári színházban, vagy a Jordán Tamás-féle Nemzeti Színházban is előfordult, hogy több hónapot csúszott egy premier, de azokból nem lett ekkora rémhír.  Tizenkilenc éve működünk, nagyon kevés ilyen társulat van Magyarországon. A pályatárs együttesek általában ilyenkorra már megszűnnek, vagy személyi ellentétek, vagy a pénz hiánya, vagy az ötlettelenség miatt. Az ExperiDance – és ezt nem csak az elfogultság mondatja velem – e szempontból is hungarikum – mondta Vona Tibor.

Az ExperiDance

2000-ben alakult Magyarország első magántánctársulataként. Alapítója Román Sándor koreográfus, táncművész és Vona Tibor producer. Az ExperiDance a RaM Colosseum rezidens művészeti együttese annak megnyitása, 2011 tavasza óta. Eddig mintegy két tucat produkció kötődik az együttes nevéhez, művészeti hitvallása, hogy „a tüzes magyar táncokat népszerű nemzetközi és modern irányzatokkal” szelídítse meg, fokozza a végletekig. Tagjai magasan képzett táncosok. Látványos show-it eddig több mint 2,5 millióan látták. A tao támogatási rendszer – amely a jegyárbevétel 80 százalékáig adhatott kompenzációt − egyik legnagyobb nyertese volt a társulat.

A társulat közleménye

Az ExperiDance menedzsmentje a honlapján is cáfolta a társulat megszűnéséről szóló hírt, amit alább közlünk. >>„A társulat tulajdonosai nem döntöttek a társulat felbomlása mellett, erre vonatkozóan tulajdonosok között semmilyen belső tárgyalás nem történt.   A repertoár bemutatása időszakosan lett csak leállítva, melynek oka nyolc kiváló, tapasztalt táncművész rövid időn belüli távozása, akiknek többsége fajsúlyos, többnyire szólista szerepeket töltött be a darabjainkban. A színpadi minőség tekintetében a művek megnyirbálásával, csak félig felkészült szereplőkkel nem kívánunk színpadra állni, ebben nem kívánunk kompromisszumot kötni magunkkal, hiszen ezzel azonnal becsapnánk a leghitelesebb véleményformálóinkat, a nézőinket! A főszerepek visszapótlása az ExperiDance székházának professzionális próbatermi körülményei között jelenleg is zajlik. A társulat aktivitását napi szinten szervező szakmai és értékesítő menedzsmentnek nincs tudomása arról, hogy Román Sándornak lenne egy „újonnan szerződött” tánctársulata. Román Sándor ugyanazokkal a táncművészekkel dolgozott az elmúlt héten, időszakban is, akikkel az elmúlt egy évben is dolgozott. A társulat minden erejével és tudásával arra törekszik, hogy számtalan szerződéses kötelezettségének eleget téve mielőbb újra színpadra lépjen, olyan minőségben, mely minőség alapján anno kiérdemelte nézőitől a „Ritmus Ünnepe” kitüntető jelzőt!<<

Frissítve: 2019.04.18 14:06

Egy hiteles ember – Film a pápáról, aki nem akart pápa lenni

Publikálás dátuma
2019.04.18 12:00

A türelem egyházfője, aki friss levegőt akar engedni az egyházba: új oldaláról ismerhetjük meg Ferenc pápát Wim Wenders filmjéből.
Ferenc pápának sokféle arcát ismerjük. Az egyszerű emberét, aki 2003-as megválasztása után bongiornóval köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt tízezreket, s lemondott az Apostoli Palota pompájáról. A jóságos atyáét, Szent Ferenc követőjéét, aki felhívja, felkeresi a bajba jutottakat, a gyászolókat, a betegeket, az emberi méltóságukban megsértetteket, a bebörtönzötteket, hogy erőt adjon nekik. A forradalmárét, aki a társadalom peremére jutottakat, a szegényeket, a menekülteket, a munkanélkülieket karolja fel. A szigorú főpásztorét, aki keményen inti a fiatalokat arra: legyenek bátrak, vállaljanak nagyobb szerepet a társadalomban. De egyre többször találkozhatunk azzal a pápával, aki a testvériség, a párbeszéd üzenetét hirdeti a világban. Aki elmegy a muzulmán országokba, gesztusokat tesz a zsidóknak, a pravoszlávoknak, hogy arra emlékeztesse őket: a vallások nagy része egy tőről fakad, s azt keressék, ami összeköti, s nem azt, ami szétválasztja őket.
Azt gondolhatnánk, mindent tudunk már a pápáról. Wim Wenders Ferenc pápa – Egy hiteles ember című filmjének azonban éppen az a legnagyobb értéke, hogy egy eddig ismeretlen arcát is bemutatja. A „türelem pápáját” ismerjük meg, aki nem fukarkodik paptársainak bírálatával. Úgy véli, sokan az egyházból „süketek”, nem hallják meg, mit mondanak az emberek. A pápa megértette, amit már a II. vatikáni zsinat pápája, XXIII. János is felismert: „friss levegőt” kell engedni az egyházba. Próbál is haladni az által kijelölt úton, ám időnként bizony ő is megakad, lelassul, túl nagy az ellenszél. Ezzel előre is számolt. „Sosem akartam pápa lenni” – árulta el egy gyermeknek.
Wim Wenders munkáját a Vatikán is segítette, több mint két évig kísérhette a pápát, aki minden kérdésre őszintén válaszolt. Ám nemcsak az egyházfő személyiségét ismerhetjük meg jobban, kiviláglik az is, milyen egyházat is szeretne. A szegények, az odafigyelés, a nyitottság egyházát képzeli el. „Nem lehet két urat szolgálni, vagy az Urat, vagy a pénzt szolgáljuk. Az Evangélium középpontjában is a szegények állnak” – figyelmeztet. „Nemet mondunk az egyenlőtlenséget szolgáló gazdaságpolitikára” – mondja latin-amerikaiak előtt az egyik bejátszás szerint. Tudja, hogy megannyi, ahogy fogalmaz, járvány fenyegeti az egyházat. Hírnevét csorbítják azok a papok, akik szexuális bűncselekményeket követtek el. „Ez az egyik legsúlyosabb bűn” – hangsúlyozza, ezért polgári bíróság előtt kell felelniük tettükért.
A filmben egy sor archív felvétel tűnik fel, amelyek egyértelműen bizonyítják: Ferenc személyiségét nem változtatta meg a pápaság, mindig, még Buenos Aires érsekeként ugyanazt a programot próbálta megvalósítani. A szeretet programját. Ez azonban csak akkor győzedelmeskedhet, ha leomlanak lelki falaink. A belső és külső falak csak a megosztást szolgálják. Meg kell védenünk a Földet – figyelmeztet 2015 júniusában megjelent Laudatio si enciklikájában. „Párbeszédet kell folytatni a tudományos élet képviselőivel” – magyarázza a filmben -, hogy megőrizzük a Teremtés csodáit, természeti értékeinket. S ami a legfontosabb: a megbocsátás egyházára van szükség. Éppen az vétkezik, aki mást vádol bűnnel – mutat rá. Wim Wenders filmjéből egy olyan személyiséget ismerhetünk meg, aki valóban jobbá, igazságosabbá akarja tenni a világot és senki sem térítheti le erről az útról. Hogy célba ér-e? Ehhez – mint mondja – a hívők imáira is szüksége van. Ám a film arra a következtetésre jut, hogy a pápa már eddig is nagyon nagy utat tett meg.

INFÓ

Ferenc pápa – Egy hiteles ember Bemutatja a Pannonia Entertainment

Frissítve: 2019.04.18 12:00