Rigó Béla: "Nevettem azon, hogy költőlegenda"

Publikálás dátuma
2015.11.16 06:47
Állami elismerésben soha nem részesült, de tucatnyi más díjat kapott FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Rigó Béla költő egyaránt érzi magáénak a gyermekirodalom és a politikai költészet közegét is. A 73 éves alkotó az üzletek vasárnapi zárvatartása kapcsán írt új szöveget Seress Rezső világklasszis dalához, a Szomorú vasárnaphoz, amely nagy népszerűséget hozott neki. Új kötete, az Írásjelbeszéd verslábjegyzetekkel, kínai írásjelekkel jelent meg, ami a magyar költészetben egyedülálló.

Rigó Béla Szomorú vasárnap-átirata tavasszal vált ismertté, amikor azt Papp János színművész zengő baritonján elénekelte egy felvételen, amely a világháló jóvoltából százezrekhez jutott el. A vers szerzője akkor került igazán a figyelem középpontjába, amikor egy sajtóorgánum egyenesen azt írta, hogy „igazi költőlegenda írt szenzációs dalt a vasárnapi boltbezárásról.” Amikor beinvitál Nagymező utcai lakásába, kedélyesen eleveníti fel a kedves megfogalmazást, de azt mondja, tiszta szívből nevetett azon, hogy költőlegendának titulálták.

Az ízléses és pompásan karbantartott lakásról elmondja, hogy az a felesége, Romhány Ágnes tulajdona, akinek a lakásválasztáskor a legfőbb szempontja az volt, hogy közel legyen mindkét munkahelyéhez, a Zeneakadémiához, ahol tanított és a Operaházhoz, ahol dramaturgként dolgozott. Apósáról, Romhányi Józsefről, a páratlan rímfaragóról elismerően tesz említést, amikor orvosi javallatra helyet foglal az ágyban, ahova rákos megbetegedése száműzte. Habár betegségének látható jelei nincsenek, Rigó valójában igazi kálvárián ment keresztül.

„Május elején találtak bennem egy végbéldaganatot, amit kemóval, sugárzással és egy nagyszerű sebészorvos segítségével legyűrtem. Ha nem találják meg a daganatot, menthetetlen lennék. Húsz centi belet vágtak ki belőlem, de ez csak a tortúra kezdete” - meséli Rigó Béla, akinek jelenleg az okozza a legnagyobb kihívást, hogy megpróbáljon átmenetileg együtt élni egy kivarrt sebbel. Naponta kap otthonában kezelést, akárcsak az orvosok, úgy maga is bízik felépülésben. Azt mondja, ha a továbbiakban is pozitív eredményeket kap a szövettant illetően, akkor januárban vár még rá egy műtét, s jövő ilyenkorra már a hosszú felépülési fázisa végén járhat. Betegségéről higgadtan, természetesen beszél, hangjában nyomát sem lehet fellelni betegségtudatnak, agonizálásnak.

Őszintén elismeri: „elkövettem mindazt a hülyeséget, amit elkövethet az, aki nincsen hozzászokva a betegséghez. Azt hittem egy ronda aranyérről van szó, így elbagatellizáltam az egészet.” Adja magát a kérdés, vajon képes-e ilyen súlyos betegség mellett alkotni. Erre válaszolva, elmeséli, hogy már megkapta a Nemzeti Kulturális Alaptól a támogatást a legújabb kötetére, az Írásjelbeszédre, el is kezdett dolgozni az összeállításán, de kénytelen volt rájönnie, hogy a munka egyre lassabban megy számára. A kötetet, amely egyfajta lenyomata ötvenöt éve hol felfelé ívelő, hol stagnáló költői pályafutásának, úgy fejezte be, hogy akkor már kezelésekre járt.

Az irodalomtörténet példái mutatják, lehet írni úgyis, ha kínlódik az ember, ha félelmei vannak - talán mindezek stimuláló hatással vannak az alkotásra, vallja. A művész erre egy személyes példát is hoz, a Kékgolyó utcai Onkológiai Intézetben az őt kezelő doktornőről kiderült, hogy szintén kiskunhalasi kötődésű, akárcsak ő maga. A háromgyermekes, csinos orvossal baráti kapcsolatot alakított ki, minden kezelést, vizitet sztorizgatás előzött meg, csak aztán következett a „minden nyavalya.” A barátság versre ihlette.

„Sok nő dolgozik az egészségügyben, mi férfiak ezt boldogul vesszük tudomásul, hiszen legalább a díszlet és a szerepek szépek ebben a sanyarú egészségügyi színjátékban. Őrangyal lett a vers címe, ami sokat elmond a tartalmáról is. Tehát, betegen is lehet verset írni, elvégre a betegség is csak egy impulzus, amiből meríteni lehet” - mondja Rigó. El is mondja nekem a verset, betűről-betűre tudja. Fiatalkorában kiváló volt a memóriája, emlékszik vissza, de nyugodtan hozzátehetnénk, nehéz elhinni, hogy a rövidtávú memóriája már nem az igazi. Régi jó tulajdonságaként említi, hogy fiatalon több tucat verset tudott, klasszikusokat, kortársakat egyaránt, a saját művei pedig csak kisebb részét képezték a fejében lévő szöveggyűjteménynek.

Ezt a versét azért tudja jól, mert sok alkalommal kérték, hogy szavalja el, többek között az ő vezetésével működő József Attila Társaság kihelyezett előadásán, a József Attila-Móricz Zsigmond-konferenciáján, ahol elnémult a terem, amikor ezzel a verssel jelentette be, hogy műtét elébe néz. A mű az Élet és Irodalom vers rovatában jelenik meg, de Rigó Béla sem tudja, hogy mikor. „Kiszámíthatatlan a folyóiratban történő publikáció. Három verset küldtem az ÉS-nek, mindhármat el is fogadták, de van, hogy féléveket kell várni arra, hogy megjelenjen” - mondja.

Az igazi sikert mégiscsak a Szomorú vasárnappal aratta, amely szerinte szabályosan kifakadt belőle. „Balassinál természetes volt, hogy kész dallamra írt új verset. Az érdemem csupán annyi, hogy felismertem: megint szomorú vasárnap van. Személyesen nem érzékeltem a vasárnapi bezárás hátrányát, de felháborít az a fajta politika, ami semmibe veszi az embereket és bohóctréfát csinál az alkotmányból.” Rigó Béla egy percig sem vitatja, hogy politikai költészet igenis létezik Magyarországon, magát pedig olyan költőnek tartja, aki politizál verseiben. Keményebb gúnydalok, versikék is születtek kormányellenes fellángolásból, de ő igyekezett nem személyeskedni a versében - bár Harrach Péternek, a KDNP frakcióvezetőjének nevével történő játszadozásnak nem tudott ellenállni.

Rigó Bélának egyébként meggyőződése, hogy a jó vers alapfeltétele, hogy közönségre találjon, amelynek a tárgyalt mű esetében elsősorban az internetfelhasználók képezték a gerincét. A művet a BBC angol nyelven, a brit közszolgálati média kínai hírportálja pedig kínai nyelven vette át, ennek ötletéből szerepel az új Rigó-kötetben kínai szöveg. „A könyvemet szerkesztő barátom, Darvas Laci jópofának tartotta a kínai fordítást és ebből csinált egy ornamentikus játékot, amit beemeltünk a verseskönyvbe is.”

Ha már fordításokra terelődött a szó, eszembe jut, hogy Rigó Bélát, aki Szegeden magyar-orosz szakos hallgató volt, több ízben fordították oroszra. A 73 éves költő leginkább éppen a tizenhárom éve Moszkvában megjelent orosz nyelvű kötetére a legbüszkébb, elmeséli azt is, hogy orosz nyelvterületen igazi sikert két novellája aratta, amitől - teszi hozzá humorizálva - zavarba is jött, mert tulajdonképpen nem prózaíró. „Tallinni, minszki, moszkvai orosz nyelvű folyóiratokban is megjelentem, és most úgy néz ki, lehet, hogy lesz egy újabb orosz kötetem. Amikor a voronyezsi magyar delegáció emlékünnepségén voltam, a helyi irodalmi szerkesztő azt mondta, szeretné bemutatni az életművemet az ottani közösségnek is. De a franc tudja, mi lesz belőle.”

Amikor írni kezdett, úgy nézett ki, hogy sok nyelvre fordítják, de amikor a gyermekirodalom mellett tette le a garasát, ezek a lehetőségek elúsztak. Élete egyik legkedvesebb olvasói reakciója is orosz területről származik: Szibériában mondta el a Kínai vers című egy szótagos szavakból álló versét, amely így hangzik: „Nincs szó, csak száj./ Egy csók is szó. / Úgy jó, hogy fáj./ Úgy fáj, hogy jó.” Miután a végére ért, a közönség soraiból egy copfos kislány felszisszent: „Istenem, milyen erotikusan hangzik!”

Gyermekirodalmi karrierje kapcsán szólni kell arról, hogy a Kaláka nagy slágere, a Nálatok laknak-e állatok Rigó-szerzemény, illetve arról, hogy az apósa, Romhányi József nevével fémjelzett Mézga család, a Vuk és a Macskafogó című rajzfilmek készítésében is részt vett, ezek könyvváltozatát pedig maga írta. A forgatókönyvírásba is belekóstolt: Rácz Zsuzsa művéből írta a Hámori Gabriella főszereplésével készült Állítsátok meg Terézanyut! című játékfilm forgatókönyvét.

Rendszeres résztvevője az Aquincumi Költőversenynek, ahol eddig öt arany, öt ezüst és három bronz babérkoszorút nyert. Fanyalogva summázza, hogy amikor 2002-ben a Circus Maximus című rendszerellenes versét írta, akkor is ő került ki győztesként, éppúgy, mint amikor 2010-ben háromrészes költői episztolát írt Mesterházy Attilának, amelyben hangot ad annak is, hogy az MSZP-vezért alkalmatlannak tartja a kormányzásra. A politika kapcsán említést tesz arról is, hogy egyetemi évei alatt ügynök írt róla jelentést a szocializmust bíráló verseiért. Hogy miért nem kapott soha állami kitüntetést, ennek egy oka van: szerinte az állami díjakhoz háttércsapatra van szükség, azonban ő ezzel soha nem rendelkezett. „A világot a protekció mozgatja, így nem búslakodom amiatt, hogy nincs József Attila-díjam. Számomra az igazi nagy siker az, hogy a rögtönzési versíró versenyeken már nyolc ízben nyertem!”

Elhunyt Kautzky József színművész

Publikálás dátuma
2019.02.20 18:56

Shutterstock
Szerdán, 92 éves korában elhunyt Kautzky József Jászai Mari-díjas színművész - közölte a család az MTI-vel.
Kautzky József 1927. január 15-én született Soroksáron, 1946 és 1948 között végezte el a Színművészeti Akadémiát. 1949-ben a debreceni Csokonai Színház, 1949-től a pécsi Nemzeti Színház, 1952-től a Magyar Néphadsereg Színháza, 1958 és 1996 között a Jókai Színház, a Petőfi, a Thália, az Arizona, a Művész, valamint a Thália Színház tagja volt, ahonnan végül elköszönt a színpadtól. Akkor is hű volt az épülethez, amikor az nevet és direktort váltott többször is. Láthattuk őt főszerepekben, és jellegzetes orgánumát, humorát, iróniáját karakter szerepekben is kamatoztatta. Sokat filmezett is az ötvenes évektől évtizedeken keresztül, de szerepelt tévéjátékokban és népszerű sorozatban is, például a Szomszédokban. Művészetének elismeréseként 1983-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki. Főbb szerepei: Ágh Miklós (Molnár: A hattyú); Szigligeti: Liliomfi; Vak jós (Euripidész: Bacchánsnők); Kacsóh Pongrácz (Kellér: Bal négyes páholy); Biberach (Katona: Bánk bán); Rozsos Henrik (Karinthy: Házszentelő); Arkagyij Afranius (Bulgakov: A Mester és Margarita); Omar Gaffney (Chase: Barátom, Harvey); Pap (Vian: Mindenkit megnyúzunk); Sir Colenso Ridgeon (Shaw: Segítség! Orvos!); Candy (Steinbeck: Egerek és emberek); Weller Martin (Coburn: Kopogós römi); Számos filmben is játszott, szerepelt egyebek mellett az Egy pikoló világos (1955); Két vallomás (1957); Fekete szem éjszakája (1958); Alba Regia (1961); Legenda a vonaton (1962); Meztelen diplomata (1963); Törékeny boldogság (1965 tv); A tizedes meg a többiek (1965); A veréb is madár (1968); Az örökös (1969); A kormányzó (1969 tv); Érik a fény (1970); Az utolsó ítélet (1970 tv); Ártatlan gyilkosok (1973); Hét tonna dollár (1973); A cárné összeesküvése (1976 tv); Bűnügy lélekelemzéssel (1978 tv); Égigérő fű (1979); A sóder (1980 tv); Két férfi az ágy alatt (1983 tv); Halál (1983 tv); Kaviár és lencse (1984 tv); Szomszédok (1987-1999 teleregény); A templom egere (1998 tv); Hóesés a Vízivárosban (2004 tv). 
Frissítve: 2019.02.20 20:26

Van Dyck olcsóbb volt Munkácsynál

Publikálás dátuma
2019.02.20 11:00
Kásler Miklós, a nemzeti erőforrások minisztere (j2) és Baán László főigazgató (j) nézi a múzeum birtokába került Van Dyck-festm
Fotó: MTI/ Balogh Zoltán
Az utóbbi száz év legdrágább műtárgy vásárlásának örülhet a Szépművészeti Múzeum: a kormány támogatásával a flamand Anthonis Van Dyck képével bővült a gyűjteménye.
Kedd délelőtt az emberi erőforrások minisztere, Kásler Miklós királyi gyermekek portréiból álló kamaratárlatot nyitott a Szépművészetiben annak alkalmából, hogy a magyar kormány a múzeum részére megvásárolta az élvonalbeli flamand barokk festő, Anthonis Van Dyck egyik utolsó, befejezett művét, Stuart Mária Henrietta esküvői portréját. A Szépművészeti Múzeum elmúlt száz évében ez eddig a legnagyobb értékű műtárgy vásárlás. A festményt a Christie’s december 6-i árverésén Londonban vették meg 5,85 millió angol fontért, mintegy 2,1 milliárd forintért – azaz a mű jelentősen olcsóbb volt, mint Munkácsy Mihály Golgotája, amelyért a Miniszterelnökség idén januárban 10 millió dollárt, mintegy 2,8 milliárd forintot fizetett. (Korábban a Magyar Nemzeti Bank Értéktár programja 6 millió dollárt ajánlott a képért akkori tulajdonosának, Pákh Imre műgyűjtőnek, de ő 9 milliót kért. Azóta is rejtély, a Miniszterelnökség hogyan jutott kilencről tízre.) A Van Dyck-képnek – így tárlatnak is – némi bizarr színezetet ad, hogy I. Károly angol király legidősebb lánya, Stuart Mária Henrietta éppen kilencéves volt, mikor házasságot kötött az akkor tizennégy éves II. Orániai Vilmos herceggel, a független Hollandia későbbi kormányzójával. Igaz, a szövetségkötéseket megpecsételő gyermekházasságok akkoriban nem voltak szokatlanok, és minden bizonnyal a művet nem a tematikája miatt méltatta a világ festészetének egyik kiemelkedő alkotásaként az emberminiszter. A Szépművészeti kamaratárlatán tíz gyermekportré látható, többek között Baltazár Károly infáns − Stuart Mária Henrietta unokatestvére – portréja Diego Velázqueztől. Az ötéves trónörökös vadászként, puskával a kezében állt modellt a spanyol udvar festőjének. A Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került műtárgy a 2004-ben megjelent Van Dyck-monográfiában és a holland művészettörténeti kutatóintézet nyilvántartásában is egyértelműen a művész saját kezű, kimagasló színvonalú alkotásaként szerepel. A szakirodalom a portré három ismert változata közül a szóban forgó képet tekinti az először készült, legkvalitásosabb példánynak – emlékeztet a magyar múzeum közleménye. A portré egyik ismert változata egyébként a Christie’s árverése előtt egy nappal, a Sotheby’s árverésén tűnt fel Londonban, és 790 ezer angol fontért, mintegy 284,4 millió forintért kelt el. Igaz, a festmény szerzőjeként Van Dyck műhelyét, nem pedig magát a festőt tüntették fel – a reprodukciók alapján utóbbi kép sötétebb tónusú, ám a kompozíció ugyanaz, a méret is majdnem azonos. „Nagyjából ez a különbség árban, hogy egy művész saját kezű alkotásáról van-e szó, vagy csupán a műhelyéből került ki” – nyilatkozta lapunknak Martos Gábor művészettörténész, aki a Papageno portálon épp kedden indított blogjában arról írt: Van Dyck képei iránt komoly érdeklődés mutatkozik az aukciós piacon. „Minden annyit ér, amennyit adnak érte: a két festmény között – mindkettőt láttam – jelentős a minőségbeli különbség mind a kidolgozottságát, mind a színeit tekintve” – mondta lapunknak Martos Gábor. A Christie’s árverésén egyébként 5-8 millió angol fontra tették a Szépművészetinek megvásárolt festmény becsértékét, az 5,85 millió fontos vételár reálisnak mondható.  

Győrből a Szépművészetibe

Mint arról korábban többször beszámoltunk, egy decemberi döntés nyomán 250 ezer euróért, mintegy 80 millió forintért vásárolta meg Sébastien Bourdon Nagy Szent család mosónővel című festményének tulajdonjogát Váczy Péter történész, művészettörténész örökösétől, Röszler Balázs Károlytól a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Értéktár programja Bourdon festménye 1994-től 2017-ig a győri Városi Művészeti Múzeumban – a Váczy Péter-gyűjtemény részeként – volt látható, a kollekció egyik legbecsesebb darabjaként. A kép most nem a győri múzeumba, hanem a Szépművészeti Régi Képtárába került tartós letétbe. Az MNB-től kérdeztük, miért. − Az Értéktár program Tanácsadó Testületének ajánlása nyomán az MNB Igazgatóságának döntése értelmében − a festmény minősége és annak ritkasága indokolta, hogy a kép a budapesti múzeumba került – válaszolták megkeresésünkre. A témát egyébként a francia barokk művész többször megfestette, e képet pedig 1999-ben kiállították Montpellierben, a művész szülővárosának múzeumában is, a művész első teljes életmű-kiállításán.

Frissítve: 2019.02.20 11:00