Rendeződött az Artpool Művészetkutató Központ helyzete, mivel a páratlan kollekció a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került - jelentette be Baán László a Szépművészeti Múzeum főigazgatója, és a gyűjtemény alapítói Klaniczay Júlia igazgató és Galántai György képzőművész. A házaspár által létrehozott, 35 éves múltra visszatekintő gyűjtemény a tervek szerint a 2018-ban, a Liget Budapest projekt részeként, a Szabolcs utcában megépülő Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központban (OMRRK) kap elhelyezést.
Ennek egyik épületében jön létre a részben erre az anyagra épülő Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet (KEMKI). A konstrukció kissé bonyolultnak tűnik. A gyűjtemény legkorábbi, 1965 és 1991 között keletkezett anyagát az MNB Értéktár Programja vásárolta meg 90 millió forintért. A Nemzeti Bank ezután letétként helyezte el a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe. Az 1992 után keletkezett anyagot pedig az alapítók ajándékként adták át a múzeum részére.
Az Artpool Művészetkutató Központ a 60-as évektől megjelenő új művészeti mozgalmaknak, különösen a nem hivatalos művészeti törekvéseknek (underground, szamizdat) egyedülálló dokumentum-gyűjteménye. Klaniczay Júlia igazgató lapunknak elmondta, 1970-ben a balatonboglári Kápolna-kiállításokkal kezdődött a történet. A hatalom nem sokáig, összesen négy évig nézte el, hogy a „tűrt”, sőt a „tiltott” művészek minden állami kontroll nélkül kiállíthassanak a Galántai György műtermeként is funkcionáló épületben, ezért azt a rendőrség bezáratta.
A lépés még a Kádár-korban is szokatlanul agresszív volt. A hetvenes évek legvégén gondolta azt Galántai és Klaniczay, hogy a szabadon szervezett kiállítások lehetetlenné tétele után inkább egy zártabb formában működnek tovább, s ez lett végül az Artpool. 1979 és 1990 között, a tiltás és tűrés határán, számos kiállítást, illetve művészeti eseményt szerveztek; számos kiadványt, antológiát, albumot állítottak elő. S természetesen gyűjtötték a hazai nem hivatalos képzőművészet dokumentumait. Mára a 650 folyóméternyi és a 2300 órányi digitalizált archívumi anyagban csaknem 7500 művész, művészcsoport, intézmény kutatható.
Az archívumban levelezési anyagok, műleírások, jegyzetek, vázlatok, tervek, interjúk, írások, képzőművészeti alkotások, fotódokumentumok, katalógusok, meghívók, plakátok, videó- és hanganyagok találhatók. A gyűjtemény nemcsak a hazai nem hivatalos művészeti szcéna dokumentumait gyűjtötte, hanem máig tartó, nemzetközi merítést ad a hatvanas évektől megjelenő új médiumokat használó művészeti mozgalmak történetéből, alkotásaiból. Lehetővé teszi egyebek mellett a fluxus, a koncept art, a performansz, a vizuális és konkrét költészet, a kompjúterművészet, a video-művészet, a "public art" kutatását.
Az Artpool a rendszerváltás után alapítványi formában működött tovább. Klaniczay Júlia lapunknak elmondta, hogy a Soros Alapítvány, a Főváros, az NKA segítségével működtek, de az elmúlt tíz évben, különösen a legutóbbi években egyre nehezebbé vált az archívum fenntartása. A sajtó is beszámolt arról, amikor tíz évvel ezelőtt nyílt levélben fordultak a szaktárcához, tavaly pedig a megszűnés határán voltak. Ennek ellenére folyamatosan működött az Artpool, mintegy 60 szakdolgozat, 30 PhD született az itteni anyagból.
Klaniczay szerint szinte nagyobb volt az érdeklődés külföldről, mint Magyarországról. Miután a korszak ma a nemzetközi érkelődés homlokterében állt, néhány jelentős külföldi múzeum is érdeklődött az anyag iránt. Ám az alapítók egyben szerették volna tartani művüket. Ami hatalmas eredmény, ha tudjuk, hogy a hasonló Nyugat-Európai archívumok egytől-egyik szétszóródtak. A befogadó intézmények kimazsolázták belőlük a számukra fontos elemeket, vagy egyszerűen szétosztották a különböző szervezeti egységeik között az anyagot. Az Artpool így nemzetközileg is unikális, mint máig működő művészeti archívum.
Baán László szerint példátlan, hogy egy civil, alternatív és szubkulturális kezdeményezés egy az egyben betagozódik egy intézménybe. Baán kiemelte, hogy az Artpool az új konstrukcióban is megőrzi az önállóságát, a múzeum önálló osztálya lesz, munkatársai pedig a Szépművészeti Múzeum állományába kerülnek, és továbbra is Klaniczay Júlia vezeti az archívumot. Ám az eddigi három fő helyett öt főre növelik a létszámot. Baán László kérdésünkre elmondta, a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézet az Artpool mellett a Nemzeti Galéria és Szépművészeti Múzeum adattárára, illetve a szintén hozzájuk került Képzőművészeti lektorátus mintegy 500 folyóméternyi iratanyagára támaszkodik majd, és szervezetileg vélhetően még a Szabolcs utcai épület 2018-as átadása előtt létrejön.
Matolcsy György MNB elnök Értéktár programját sok vád érte, különösen azután, hogy 4,7 milliárd forintért vásárolt egy Tiziano festményt. Ami annak fényében is soknak tűnik, hogy a kép tulajdonosa a HVG-nek adott 2009-es nyilatkozatában maga mondta, hogy 1,6 milliárdra becsülték az értékét. Bár a nemzetközi műtárgypiacon egy hasonlóan kvalitásos Tiziano megért több, mint 4 milliárd forintot, ám az MNB által vásárolt kép védett, így az országból nem lehet kivinni, ezért a hazai piac árai lehettek volna az irányadóak.
A Virág Judit Galéria egyik tulajdonosától, Törő Istvántól 1,1 milliárd forintért vásárolt éremgyűjteményt azért bírálták, mert Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című festményének értékbecslője a galéria másik tulajdonosa, Virág Judit volt. Az értéktár számos más vásárlása kapcsán nem merültek fel problémák. Sőt értékmentésnek tekinthető, Bachman Gábor építészeti és formatervezői gyűjteményének, a Péterváry-hagyaték középkori fegyvereinek megvásárlása, vagy a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum erdélyi tájegységéhez vásárolt anyagok.
