Furcsa kórokozó ez. Még az ellenanyag is táplálja, hiszen a terroristát is terrorizálni kell, ha meg akarunk szabadulni tőle. A vírus ráadásul sokáig rejtőzködik. Megbújik a politikai önkényben, öldöklő piaci versenyben, családi civakodásban, késhegyig menő tudományos vitákban, kocsmai verekedésekben. Még a szeretetbe is beférkőzik: a javadat akarom édes fiam, hát azt csináld amit mondok. Így jönnek létre a terrorizmus mutánsai a politikai diktatúrától, a lehengerlő mindentudásig. Nem mindegyikükből lehet első látásra kimutatni a vírus méreganyagát, az erőszakot. A mutánsok ugyanis nem ölnek mindjárt. „Csak” léteznek. Konzerválják a kórokozót évekre, évszázadokra. Aztán egyszer-egyszer járványszerűen kirobbantják a tömeges pusztítást, látszólag egészen váratlanul. Ezért nem elég likvidálni a látványos terrorizmust és képviselőit, fel kell ismerni és közömbösíteni a mutánsokat is. Ez viszont nem a fegyverek dolga, hanem kulturális immunrendszerünké: magas szinten művelt tudományoké, iskoláké, művészeteké. Ezeket kell erősítenünk.