Párizs. Sokadszorra. Rengeteg oka van a kiválasztottságának, s pont ezek miatt érdemel európai segítséget. Európa - tényleg hatalmas - gazdasági ereje azonban rendre abba a tévhitbe kerget minket, mintha az EU minden másban is erős lenne. Sajnos nem! Az EU politikailag csak középerős, védelmileg pedig kifejezetten gyenge. Nos, ezen kell változtatni!
Sok szempont kíván gondos mérlegelést.
Mi is a háborúk evidens célja? Leigázni másokat, megszerezni az erőforrásaikat, uralkodni felettük. Vagyis mások szabadságának, javainak az elvétele. Ebben a csatában az EU nem áll jól. Mi ugyan senkiét nem akarjuk elvenni, de mások a miénket nagyon is! Leigázottak ugyan (még?) nem vagyunk, bár önként adjuk lejjebb és lejjebb a szabadságunkat. A külső fenyegetettségre hivatkozva. Sokszor elgondolkodom, az a megannyi ellenőrzés, amin egy átlag európai polgár átesik, hovatovább a szabadság felemelő érzését írja nullára. Nemcsak az európai (és amerikai) reptereken motoznak meg minket néha a megalázásig, hanem örökös kontroll van szinte minden pénzügyi és egyéb műveletünkön is. Mióta mobiltelefonunk van, gyakorlatilag a bármikori lehallgatásunkra, lefényképezésünkre alkalmas nyomkövetővel láttuk el saját magunkat. A sok-sok rólunk szóló adat azonban önálló életre kelhet, s bizony akár az életünket is veszélyezteti.
Erőforrásaink szintjén ebben a mai háborúban folyamatos hadisarcot fizetünk. Az a temérdek pénz, ami a terrorszervezetek kezére jut, bizonyosan nem értéktermelő munka eredménye. A csendes háttérben iszonyatos váltságdíjak sokaságát fizetik ki a különböző cégek, családok, vagy - időnként - akár az államok is (ld. a TEK korábbi szíriai "embermentő" akcióját).
Ezen a tortán a rabolt műkincsek, a lopott olaj kereskedelme a hab szerepét tölti be. Jövedelmeink drámaian növekvő hányadát a szociális jólét helyett biztonsági kiadásokra fordítjuk, méregdrága beléptető rendszerekre, a háttérhez tartozó megfigyelések adatainak rögzítésére, az ezzel foglalkozó emberek munkabérére, rendőrségre, katonaságra, nem is beszélve az így kieső temérdek időről.
Egyre kevésbé vagyunk urai saját gondolatainknak. Ellenfelünk, főként az iszlamizmus (nem feltétlenül a vallás, hanem az arra való bűnös hivatkozás!) sajnos igen könnyen lép a nyakunkra, hiszen ott egy igen egyszerű alaptörvényekben megjelenő világkép van, szemben az európai demokratikus viták okozta tétovaságokkal. Ráadásul a klikk-orientált szabad sajtó, média bántóan sokszor ad teret hamis híreknek, zavaros spekulációknak.
És most sandán a menekülteket méregetjük. Azokat, akik pont azok elől menekülnek, akik minket is utolértek. Jelenleg nyolc párizsi elkövető hátterét kutatják a hatóságok. Ha csak egy is közülük a menekültek közé férkőzve jött Európába, máris ébred a vérvád a többi egymillió emberrel szemben. Ám de "jó" is lenne, ha a bennszülött európaiak között csak minden egymillióra jutna egy gazember! Sajnos a valóság ennél prózaibb. Az elmúlt évtizedek európai tömeges gyilkosságaiban bizony messze-messze az itt születettek, az itt felnőttek viszik a gyalázatos prímet!
A terroristák nem csupán magukat, a félelmet akarják ránk küldeni. A félelem uralmát gondolják Európára teríteni. Sajnos ezt részben elérték, elérik. Pont emiatt van jelentősége a párizsiak jelszavára: Nem félünk!
Senki nem örül a menekültek végtelen sorának, legkevésbé tán maguk a menekültek. A befogadás nagyszerűsége sem feltétlen öröm, sokkal inkább morális kényszer és megpróbáltatás mindenki számára. Mindazonáltal közvetlen összefüggést építeni a 2015-ös esztendő európai menekültügyi katasztrófája és a terrorizmus közé megengedhetetlen bűncselekmény, amit egyebek közt a magyar kormányfő követ el. "Megvédjük Magyarországot!" - harsogja, miközben csupán annyit tett, hogy részvétlenül, sőt uszítva elugrott a saját felelőssége elől.
A terroristák a menekültek nélkül is célba vették a nyugati civilizációt. A Párizsban gyilkoló belga, francia állampolgárok - bár gyökereik az iszlamizmusban vannak - konkrétan meg se hallják Orbán handabandázását. Azért gyilkolnak, mert az európai szabadságjogok lehetővé tették nekik Európa-ellenes iskoláik kiépítését, működtetését. Politikai értelemben elhanyagoltuk a betegségeink megelőzését, s most a kórokozók támadása folytán szenvedünk.
A megoldásokat részben abban látom, hogy amennyire csak lehet, a hitéletet a magánszférába kell szorítani. Közforrásokból, adómentességgel ne legyen támogatható semmilyen szekta, egyház, avagy hasonló, hittételekre épülő mozgalom. Tisztelem a vallásszabadságot, de egyetlen vallást sem tartok alkalmasnak arra, hogy a modern világban fizetett társadalomszervezőként működjék!
Szintén a megoldások részeként értelmezem azokat a törekvéseket, amelyek a menekültek ideiglenes (!) integrációját szolgálják, azaz célként azt, hogy az érintettek előbb vagy utóbb hazatérhessenek! Nyilván sokan vannak, akik mégse kívánnak majd visszamenni, s noha ezt is figyelembe kell venni. Mert itt érnek össze a menekültek és a bevándorlók problémái.
A növekvő jólét egyik gyakori velejárója, hogy negatívan hat a társadalom reprodukciójára. Ez a bevándorlókra is igaz, ahogy a személyes körülményeik az európai életszínvonalhoz közelednek, az ő családjaikban is megcsappan a születések száma. Ugyanez az összefüggés mutatkozik egyébként a társadalmak alsó és felső rétegeinek vizsgálatakor is. Minél műveltebb, képzettebb, tehetősebb egy-egy társadalmi csoport, annál kisebb a gyermekvállalási hajlandósága. Az ezt ellensúlyozó eddig ismert ösztönzők a legtöbbször kudarcot vallottak.
Az öregedő európai társadalmak fiatalítása (értsd: munkaerő utánpótlása) érdekében születtek a szervezett bevándorlást segítő intézkedések. Pár évvel ezelőtt még Orbán is a bevándorlásban kereste a korosodó Magyarország gyógyírját. Ma viszont azzal szembesül, hogy ez a klasszikus, tőke-szempontú megoldás megannyi veszedelmet is jelent a hatalmára nézvést. A tőke az olcsó munkaerőt látja a bevándorlókban, Orbán viszont a szavazóbázisát nézi. Nem mintha a menekültek vagy a bevándorlók szavazhatnának, de azok igen, akiket sokkal egyszerűbb megnyerni uszítással, mint a szolidaritás igéjével.
Hosszabb távon viszont sem Merkel katasztrofálisnak tűnő, szinte feltételek és korlátok nélküli befogadási politikája, sem pedig Orbán ugyancsak katasztrofális, kitagadó, krimianalizáló politikája nem járható. Most azonban nem a bevándorlók (de főleg nem a menekültek!), hanem a korábbi bevándorlók Európában született, nevelkedett gyerekei álltak gyilkológépnek. A szüleik lehet, hogy bizonyos mértékig integrálódni akartak, hiszen jól tudhatták, honnan jöttek és hova. A gyermekeik egy része viszont Európában születve vált gyökértelenné. És tovább szűkítve a kört, ezeknek a talajtalan fiataloknak egy kicsiny része az, amelyik a tényleges szülőföldjükön áll bosszút az őshazája nevében.
Mindezek fényében elsősorban a vallások társadalmi szerepét kell mérsékelni. Ki kell űzni a vallásoktatást az iskolákból, amelyeket egyúttal vissza kell venni állami kezelésbe. A testet mérgező anyagok hosszú listája mellett ott a helye a lelket mérgező, végső fokon mindent megsemmisítő doktriner eszméknek is! Történelmileg nézve nemcsak a kommunizmus és a fasizmus, hanem a vallások számláján is túl sok a halott! Nincs az a vallás, amely elfogadná a másik vallást, legfeljebb valamennyire türelmesek egymással szemben. Az ideológiai semlegességre viszont csak a felvilágosult állam képes.
Az európai szakszervezetek legfőbb feladata lenne annak kordába szorítása, hogy a tisztán tőkeérdekek mentén szorgoskodó államok a születésösztönzés helyett bevándorlókat importáljanak. A bevándorlók ugyanakkor nem veszik el a munkánkat, 'csak' a munkaadók az olcsóbb munkaerőre hivatkozva szorítják le a munkabérünket. Akkor lesz több gyerek, ha ezt akarjuk! Mi, emberek hozzuk létre az utódainkat! Ha a társadalomnak több utódra van szüksége, akkor teremtse meg a feltételeket! Ezt úgy hívják, hogy magas minőségű bölcsőde, óvoda, iskola, gyermekélelmezés, később ösztöndíjak stb. Ahogy Budapesten, a XIII. kerületben történik, s ahol növekszik a népesség.
Menekülteket viszont kizárólag a hazatérési/visszatérési perspektíva hangsúlyosan vállalt elfogadásának esetén szabad befogadnunk. Őket viszont nagyon is be kell fogadni! Egy időre. Ne gondoljuk azt, hogy a hazájuk örökre pokol marad. Sőt, Európa sokat tehetne azért, hogy a környezete, ha nem is mennyország, de legalább a valóságban élhető hely legyen.
Én ezt képviselem.
