Angela Merkel keserédes évfordulója

Történelmi nap volt Németországban 2005. november 22. hiszen Angela Merkelt e napon választották meg Németország kancellárjának 397 szavazattal, 202 ellenszavazat és 12 tartózkodás mellett. Azóta két választást is megnyert, s éveken keresztül hazája egyik legnépszerűbb, ha nem a legnépszerűbb politikusa volt. Most azonban nagyon kényes helyzetbe került a menekültválság kezelése miatt, amit számos felmérés is bizonyít. Nemcsak az ő, hanem pártja, a CDU közkedveltségi mutatója is hétről hétre esik. A kancellár most legalább olyan nehéz feladat előtt áll, mint a gazdasági világválság kitörése után, amikor elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy megmentette a súlyos adósságspirálba került államokat, s egybetartotta Európát. Saját választóinak kell bizonyítania, jókor van jó helyen, s annak a szíriai menekülteket befogadó politikának, amit ő képvisel, nem lehet megfelelő alternatívája.

Bár a német kormánykoalíció három pártja, a kereszténydemokraták, a keresztényszocialisták, valamint a szociáldemokraták november 5-én megrendezett válságülésükön megegyezésre jutottak a menekültválság égető kérdéseit illetően, hamar kiderült, hogy a viharfelhők megmaradtak a nagykoalíció feje fölött. Angela Merkel ugyanis addig nem lélegezhet fel, ameddig nem sikerül megállítania az uniópártok népszerűségének csökkenését. Ez egyelőre nem történt meg. Az INSA Meinungstrend felmérése szerint az uniópártokra már csak 34 százalék adná a voksát. Ez egy hét alatt másfél, egyetlen hónap alatt pedig öt százalékos csökkenésnek felel meg, szeptember elejéhez képest pedig 7,5 százalékos a visszaesés.

A koalíciós partner szociáldemokraták esetében nem érzékelhető számottevően a menekültválság nyomán kialakult koalíciós feszültség hatása. A párt 24 százalékon áll, pontosan ugyanennyien voksoltak volna rá szeptember és október elején is, de az SPD megítélésének állandóságára jellemző, hogy az irodának az idei évben végzett első felmérése szerint is 24 százalékos volt az SPD népszerűségi mutatója. A közvélemény tehát nem a szociáldemokratákat, hanem az uniópártokat azonosítják a berlini kormány menekültpolitikájával.

Az INSA vezetője, Hermann Binkert a Bild napilapnak elmondta, szemmel látható a közvélemény „hangulati ingadozása” a menekültválság miatt, s az, hogy az uniópártok gyengeségéből a radikális jobboldali, euroszkeptikus, már 10 százalékon álló Alternatíva (AfD) és a liberális demokrata FDP profitál.

Ezt a trendet más irodák is egyértelműen megerősítették. Az Emnid iroda november 8-án, a Bild am Sonntagban közölte adatait, itt 9 százalékos volt az AfD megítélése, ezzel az iroda szerint behozta a Balpártot. A kutatás szerint az Alternatíva elsősorban Kelet-Németországban, a férfiak körében népszerű: 18 százalékuk, tehát majdnem minden ötödik keletnémet férfi adná az erőteljesen radikális pártra a voksát. Ulrich Alemann közvéleménykutató a lapban úgy vélte, hogy az AfD az egyedüli párt Németországban, amely maximálisan kiaknázza a lakosság egy részének menekültekkel szembeni előítéleteit. Ugyanezen felmérés szerint egyébként a CDU kicsit jobban, 36 százalékon áll, az SPD 26-on, viszont az Emnid nem látja a parlamentben a szabaddemokratákat.

Jóllehet korábban sokan bírálták a német kormányt a déli országok, Görögország megsegítése miatt, a menekültkérdés azonban sokkal jobban megosztja a német választókat, hiszen nagyjából fele-fele arányban támogatják, illetve ellenzik a kancellár menekültpolitikáját, bár az utóbbi időben némi „fölényre” tettek szert az ellenzők. A kancellár ugyan türelmet kért ennek kezelését illetően, de sokak türelme láthatóan egyre inkább fogytán van. Az INSA ügynökség október közepén készült felmérése szerint a megkérdezettek harmada vélekedett úgy, hogy a kancellárnak távoznia kell a menekültügy kezelése miatt.

Egy a napokban közzétett felmérés megerősíti, hogy a CDU megítélésével párhuzamosan Angela Merkel népszerűsége is folyamatosan csökken. Az ARD Deutschlandstrendje szerint már csak 49 százalék elégedett a munkájával. Ez nagyon jelentős, 26 százalékos visszaesés a fél évvel ezelőtti adathoz képest, de októberhez viszonyítva is öt százalékos a csökkenés. Ennél is drámaibb adatokat közölt az INSA ügynökség, amely szerint Merkelben már csak 34 százalékon bízik.

A kormány munkájával is egyre többen elégedetlenek. A megkérdezettek 42 százaléka értékeli pozitívan a Merkel-kabinet munkáját, ami hat százalékos mínusz októberhez viszonyítva. A kormány 2013 végén történt megalakulása óta ez a legalacsonyabb arány. 57 százalék úgy foglalt állást, hogy egyáltalán, vagy inkább nem elégedett a kabinettel, ami hat százalékos emelkedésnek felel meg.

Tilman Mayer ismert német politológus szerint ha 30 százalék alá kerülne a kancellár népszerűségi mutatója, akkor le kellene mondania. Erre azonban aligha lehet számítani. Bár a CDU szavazói sem értenek egyet a kancellárnak sok, a menekültkérdést érintő döntésével, s saját frakciójában is több CDU-s politikus támadta keményen, a kancellári tisztségre nem látnak más alternatívát: néhány hete a párt híveinek 81 százaléka fejezte ki reményét, hogy 2017-ben is Angela Merkel lesz a CDU kancellárjelöltje. Különösen a női szavazók bíznak ebben, 86 százalék nyilatkozott így, ami a férfiak esetében 79 százalék volt. Mindössze 16 százalék nem kívánja, hogy Merkel kancellárjelölt legyen.

Cinikusan hangzik ugyan, de a kancellár pozícióját erősíti a párizsi merényletsorozat, amely – amint a hannoveri német-holland barátságos meccs lemondása is igazolja – Németországot is közvetlenül érinti. Merkel kiválóan ért a válságkezeléshez, amit pályafutása során többször is bizonyított. Nem valószínű, hogy a német külpolitikát alapjaiban változtatná meg a párizsi horror, s bár végleges döntés nincs arról, hogy mindezek után csatlakozik-e a német légierő az IS iraki és szíriai állásait bombázó koalícióhoz, a kancellár a végsőkig megpróbálja megakadályozni ezt, mert a német közvélemény nagyobbik része sosem pártolta a beavatkozást.

A kancellár a múlt hétvégén, a törökországi Belekben megrendezett G20 csúcson úgy vélte, arra kell törekedni, hogy elvágják a terroristákat anyagi forrásaiktól, ehhez a titkosszolgálatok szorosabb együttműködésére van szükség. Merkel azonban kitért menekültpolitikájára is, óva intett attól, hogy a Szíriából érkezetteket rögtön terrorizmussal gyanúsítsák.

A kancellár mindennemű segítséget felajánlott Franciaországnak, ám Francois Hollande elnökkel szemben nem az iszlamisták elleni háborúról, hanem „harcról” tett említést.

A párizsi merénylet után Sigmar Gabriel alkancellár, a szociáldemokraták elnöke is egyértelműen kiállt Merkel politikája mellett: „A leghamisabb mondat így hangzik: ’Párizs után minden másképpen lesz’. Párizs után semminek sem szabad másképp lennie. Szabad társadalomban élünk” – hangoztatta. Berlin nem adhatja fel alapelveit – emelte ki.

A párizsi merényletek után azonban néhány keresztényszocialista politikus – szembemenve a kancellár és az SPD-elnök kijelentésével – drákói intézkedéseket követelt. Markus Söder bajor pénzügyminiszter szerint a terrorakciók után szigorítani kell a menekültpolitikát. „Véget kell venni az ellenőrizetlen illegális bevándorlásnak” – hangoztatta, s ellentmondva Gabrielnek hangsúlyozta: „Párizs mindent megváltoztatott”. A CSU egyik politikusa, David Bendels a Facebookon közvetve a kancellár politikáját is hibáztatta a párizsi eseményekért, ettől a megnyilatkozásától azonban a pártvezetés elhatárolódott.

Érdekes lesz, hogyan alakulnak a következő hetek közvélemény-kutatásai, kiderül, hogy lesz-e bármilyen hatással a párizsi merénylet, illetve az azt követő német reakció a belpolitikára. Angela Merkel számára mindenesetre a mostani helyzet esélyt ad arra, hogy megállítsa saját és pártja népszerűségvesztését, bizonyítsa rátermettségét, s elhallgattassa a kritikus hangokat. Ha ez sikerülne, két év múlva is kancellárjelölt lehet, s beállíthatja Helmut Kohl rekordját, aki 1982-től 1998-ig töltötte be a kancellári tisztséget.

Veszélyt jelent az Alternatíva

A német belpolitika legaggasztóbb fejleménye, hogy az Alternatíva (AfD) népszerűsége már tíz százalékon áll. A második világháború óta az NSZK-ban, illetve az egységes Németországban nem volt példa arra, hogy egy szélsőséges tömörülés ilyen népszerűségre tegyen szert.

Az AfD tüntetések sorát tervezi a kormány menekültpolitikájával szemben, utcai politizálást kezdeményez, kirekesztő véleményét így akarja népszerűsíteni. Különösen türingiai vezetője, Björn Höcke roppant aktív, már ami az utcai politizálást illeti, hiszen hetek óta szervez tüntetéseket Erfurtban, néhány ezer résztvevővel.

Míg az uniópártokkal kapcsolatban a kérdés az, mikor sikerül megállítani a folyamatos esést, az AfD esetében az a kérdés, hogy meddig kúszik felfelé támogatottsága. A Pegida hétfői drezdai tüntetései is azt mutatják, hogy Németországban létezik egy réteg, amelyik osztja a szélsőséges, menekültellenes retorikát.

Az Alternatíva megalakulása után az unióellenes politikával kampányolt, de politológusok már korábban figyelmeztettek arra, hogy egyetlen témakörre nem lehet egy pártpolitikát építeni. A bevándorlás-ellenesség azonban új fogódzót adott az AfD számára. Ezzel azonban még inkább módon jobbra tolódott.

A Pegida és az AfD közötti összefonódásokat az igazolja, hogy a párt egy sor politikusa vett részt az iszlámellenes mozgalom megmozdulásain. A Forsa intézet Sternben közölt közvélemény-kutatása szerint országosan a megkérdezettek háromnegyede foglalt állást amellett, hogy a Pegida mozgalom vezetőit megfigyeltesse az alkotmányvédelem. Az AfD táborában azonban teljesen másként ítélik meg ezt a kérdést, s 66 százalék elutasítja a mozgalom megfigyelését. Különösen Kelet-Németországban magas az elutasítók aránya.

Az AfD különös képződmény. Némely politikusai ugyan igyekeznek elhatárolódni attól, hogy összemossák őket a szélsőjobboldallal, de szakértők úgy látják, bizonyos jelek elég árulkodóak. Peter Schlobinski a Handelsblattnak elmondta: „Egyes tagok feltűnő náci-retorikát sajátítottak el. A beszédritmus, a nyelvhasználat, az érzelmekre építés, ezek olyan összetevők, amelyek az NSDAP nyelvi stílusát hordozzák magukon.”

Akadnak példák is, amelyek alátámasztják a német szakértő véleményét. A türingiai vezető, Björn Höcke egy ízben ezt mondta: „Erfurt szép és német. S szépnek és németnek is kell maradnia”. Alexander Gauland, az AfD brandenburgi vezetője szerint „ideje annak, hogy a német nép sorsának intézését, azért hogy egy egységes német nép maradjon, kivegyük a kancellár kezéből”. S végül egy idézet Marjus Frohnmaiertől, az AfD ifjúsági szervezete, a Fiatal Alternatíva (JA) vezetője részéről: „Azt mondom ezeknek a baloldali ideológiai terroristáknak, hogy ha mi jövünk, akkor nagytakarítás lesz, leselejtezést tartunk, s végre olyan politikát folytathatunk, ami a népért történik. Mert mi vagyunk a nép, kedves barátaim”.

Oskar Niedermayer szerint ez a mai AfD nagyon jobbra tolódott ahhoz képest, amelyik kezdetben gazdasági csoportként határozta meg magát. Egyes politikusai, köztük Björn Höcke nyíltan szélsőjobboldali ideológiát hirdetnek – mutatott rá, hozzátéve, ez még nem jelenti azt, hogy az AfD minden választója szélsőséges lenne. „A felmérések azonban azt mutatják, az emberek mindinkább úgy érzik, hogy a politika nem tud úrrá lenni a menekülthullám gazdasági hatásain”. Ez pedig az AfD malmára hajtja a vizet.