Keresztül kell menni egyes stációkon

A mértékadó nemzetközi klasszikus zenei adatbázis, a londoni BachTrack kimutatása szerint Várjon Dénes jelenleg a világ ötödik legtöbbet foglalkoztatott zongoraművésze. A napokban jelent meg az a tripla lemeze, amelyen – Keller András vezényletével, a Concerto Budapest közreműködésével – Beethoven összes zongoraversenyét játssza. Néhány napja pedig elindult a Kamara.hu című fesztivál, amelyet feleségével, Simon Izabellával közösen szerkesztenek, s amelynek a Zeneakadémia ad otthont. Várjon Dénessel beszélgettünk.

A 47 esztendős zongoraművész 1991-ben diplomázott a Zeneakadémián – Falvai Sándor, Kurtág György és Rados Ferenc növendékeként. Schiff András mesterkurzusai, hazai és külföldi versenygyőzelmek után, a kilencvenes évek végén lendült meg a pályája, s ma már túlzás nélkül nevezhető világsztárnak. A legpatinásabb fesztiválok visszatérő vendége, és a hanglemezkiadás régóta húzódó válsága ellenére sorozatban készíti az izgalmasnál izgalmasabb felvételeket.

A Hungaroton gondozásában jelent meg és a következő hetekben világszerte terjesztik azt a tripla albumot, amelyen Várjon Dénes és a Concerto Budapest – Keller András vezényletével – Beethoven összes zongoraversenyét játssza. A felvételt a művészek Fischer Annie emlékének ajánlják. Várjon Dénes azt mondja, hosszú időn át Schumann, Brahms és Chopin voltak a legkedvesebb szerzői (Schumann iránti rajongása máig tart), és a romantika felől érkezett meg Beethovenhez, aki az elmúlt években került az érdeklődésének középpontjába. „Évek óta részt veszek a legendás amerikai Marlboro Fesztiválon, amit azért is szeretek, mert a látványos produkciók helyett a bensőséges kamarazenélést részesíti előnyben” – mondja Várjon Dénes. „A 2012-es fesztiválon Beethoven op. 70 no. 1-es D-dúr trióját játszottuk, s egy hónapon át rendkívül intenzíven próbáltunk. Ez idő alatt rengeteg Beethoven-felvételt hallgattam, s teljesen világossá vált számomra, hogy ezzel a hatalmas életművel csak a maga mélységében érdemes foglalkozni; nem lehet megmaradni a felszínen. Ha úgy tetszik, keresztül kell menni bizonyos stációkon, mire az ember elég érett ahhoz, hogy Beethovent játsszon. Mert ez az életmű sokkal-sokkal több annál a néhány emblematikus darabnál (Eroica-szimfónia, Sors-szimfónia, IX. szimfónia), amivel azonosítani szokták. Beethovennek minden egyes kompozíciója önálló entitás – saját személyisége, identitása van. Ennek felismerése nálam is egy hosszabb folyamat volt, majd Marlboro után már elkezdtem tudatosan készülni arra, hogy az öt zongoraversenyt koncerten eljátsszam. Erre 2014 májusában – egy hét különbséggel, két hangversenyen – nyílt lehetőségem a Zeneakadémián, Keller András és a Concerto Budapest közreműködésével. Ezután vetődött fel a hanglemezfelvétel lehetősége, amire a Hungaroton – nagy örömömre – igent mondott” – idézi fel az album keletkezési körülményeit a zongoraművész.

Várjon Dénest, illetve a felvétel karmesterét, a jeles hegedűművészt, a Concerto Budapest zeneigazgatóját, Keller Andrást összeköti a kamarazene feltétlen szeretete, az együtt-muzsikálás öröme. „Keller Andrással nagyon szeretek együtt zenélni, nagyon inspirálóan hatunk egymásra, és nagyon erős kapocs közöttünk az a műhelymunka, ami az elmélyült kamarazenéléshez szükséges, s amit mindketten kiemelten fontosnak tartunk” – magyarázza Várjon Dénes. „Andrással évtizedek óta játszunk együtt különböző formációkban. Úgy tekintjük, hogy minden interpretáció egy folyamat része – sohasem végső, lezárt egység. Egy lemezfelvétel is a pillanat lenyomata, de hatalmas múltbeli élményanyag sűrűsödhet össze abban a pillanatban. A Beethoven-rajongásunk is közös… Beethoven az első ütemtől az utolsóig hihetetlenül igényes; ez a matéria nem adja magát könnyen, és nem is szabad egyszerűsíteni – vállalni kell a rizikót. Ha egy interpretációban nincs benne a kockázat lehetősége, akkor nem is igazán élményszerű. Éppen ezért a lemezfelvételen sem akartam lekerekített, biztonsági előadást – Beethoven zenéjében mindig vannak érdesebb, durvább felületek, amiket nem szabad lesimítani.”

A november elején bemutatott lemez után itt az újabb aktualitás. A Zeneakadémia ad otthont ugyanis a Kamara.hu című új, de hagyományteremtő szándékú fesztiválnak, amelynek művészeti vezetője Várjon Dénes és felesége, Simon Izabella zongoraművész. A holnap befejeződő programsorozat alcíme, tematikája: Elsők és utolsók vagyis zeneszerzők első és utolsó opusaiból válogattak. Ez a látszólag egyszerű rendezési elv rengeteg új szempontot, a művek közötti rejtett kapcsolatot, újabb és újabb színeket, hangulatokat hozott felszínre. „Néhány olyan művel is kiegészítettük a repertoárt, amely a maga nemében teljesen egyedi – nem született belőle több a szerző életművében” – mondja Várjon Dénes. Így került a programba Mozart fúvósokra és zongorára írt kvintettje, Brahms kürt-triója vagy éppen Schumann Andante és variációk című műve, amelynek hangszer összeállítása: két cselló, két zongora és kürt. Egy-két szokatlan átirat is repertoárra kerül: a kanadai Louise Pellerin például Mozart-operaáriákat játszik oboán.

Várjon Dénes – a Beethoven hanglemezfelvételhez hasonlóan – az új fesztivál kapcsán is a kamarazenei műhelymunka szépségét, a közreműködő előadók azonos szemléletmódját, személyes barátságát hangsúlyozza. „Egyik legfontosabb célunk, hogy legyen egy olyan zenészcsapat, akik személyesen és szorosan kötődnek a fesztiválhoz, akikkel időről időre találkozhat a budapesti közönség.” A társművészeti programok sorában különösen érdekesnek ígérkezik a Simon Izabella–Várjon Dénes házaspár és Spiró György író beszélgetése, amit ma délután öt órakor rendeznek a Zeneakadémia kávézójában; a tervek szerint a közönség intenzív bevonásával. A gyerekekre is gondoltak: Simon Izabella régi terve, sőt álma valósul meg azzal, hogy ma délelőtt a késő impresszionista francia szerző, Francis Poulenc Babar az elefánt című ciklusa alapján – Für Anikó mesélő bevonásával – zenei, irodalmi és képzőművészeti programot rendeznek, amit elsősorban a 3-8 éves korosztálynak és szüleiknek ajánlanak.