Tömegszállások vagy önálló lakhatás? Mennyibe kerülne nekünk a lakhatási válság enyhítése? Ezeket a kérdéseket teszik fel ma délelőtt a Képviselői Irodaház elé szervezett rendhagyó "kerekasztal" résztvevői abban a reményben, hátha sikerül felkelteniük a parlamenti képviselők érdeklődését is. A Város Mindenkié (AVM) csoport hajléktalan aktivistái és önkéntesei mellett szociológusok és szociális munkások beszélik meg annak a kutatásnak az eredményeit, amelyet a hajléktalanok jogaiért harcoló civilek felkérésére a Városkutatás Kft. szakemberei készítettek. Azt vizsgálták, megérné-e az államnak a fedél nélkül élőknek legalább egy részét kimenteni a most működő tömegszállásokról, hogy bérlakásokban ismét önálló életet kezdhessenek. A válasz többnyire - bár nem minden esetben - igen.
Az esemény közösségi oldalán a szervezők azzal érvelnek, a mindenkori kormánynak az ország valamennyi állampolgára számára megfizethető módon kellene biztosítani az emberhez méltó lakhatást, ám a mostani tömegszállások nem jelentenek valódi megoldást, nem segítik ennek a rétegnek a kitörését mostani helyzetéből. Az erkölcsi felelősség mellett anyagilag sem kifizetődő a jelenlegi rendszer fenntartása az államnak. A szakemberek pénzügyi számításai szerint ugyanis a hajléktalanok többségénél évente majdnem félmillió forintot lehetne megtakarítani, ha éjjeli menedékhelyek és átmeneti szállások helyett azt támogatnák, hogy kettesével lakást bérelhessenek, azok pedig legfeljebb havi 7 ezer forinttal kerülnének többe így az államnak, akik most nem ezeken a szállásokon töltik az éjszakákat és így kevesebbet költ rájuk az ellátórendszer.
Az AVM csoport közérdekű adatigénylése alapján lehet tudni arról, hogy a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal által működtetett KENYSZI (Központi Elektronikus Nyilvántartás a Szolgáltatást Igénybevevőkről) adatbázisa szerint 2014-ben különböző szállásokon 23 ezer 228 hajléktalan ember fordult meg, nappali melegedőkben pedig majdnem 32 ezren jártak. Az elemzés készítői a Február Harmadika Munkacsoport évente végzett felméréseire alapozva azt mondják, a hajléktalanok 80 százaléka férfi, 75 százalékuk egyedülálló, egyre idősebbek, és helyzetük követi a gazdaság állapotát. A válság előtti években több mint 50 százalékuknak volt munkája, 2011-ben azonban már csak negyedüknek és az ő jövedelmük is alig éri el a havi 50 ezer forintot.
A Városkutatás Kft. munkatársai nemcsak a hajléktalanokat ellátó szociális rendszer kiadásaival számoltak, hanem például a fedél nélkül élők kriminalizálásával járó állami kiadásokkal is. Azóta ugyanis, hogy 2013 októberétől szabálysértésnek számít "életvitelszerűen közterületen" tartózkodni, idén októberig 475 esetben indítottak hajléktalanok ellen szabálysértési eljárást, ebből pedig csak 25 esetben vidéken. A rendőrök óradíjaival számolva az eljárás költségeire több mint 700 ezer forintot számoltak el a kutatók. Ennél viszont sokkal gyakoribb a hajléktalanok igazoltatása. AZ AVM egy korábbi felmérése azt mutatta, hogy a kérdezés előtti hónapban az utcán élők 60 százalékát legalább egyszer igazolványiak ellenőrzésére szólították fel a járőrök, ami éves szinten tízmilliókba kerül az adófizetőknek.
Az embertelen körülmények nemcsak a kitörés esélyét oszlatják szét, de még az adófi zetőknek is többe kerülnek FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
A hajléktalan emberek egészségi állapotáról Magyarországon alig van információ, de nemzetközi felmérések és a napi tapasztalatok alapján biztosra vehető, hogy állapotuk sokkal rosszabb, mint a rendezett lakáskörülmények között élőké. Az utcai életet inkább a fiatalok választják, az átmeneti szállókon azok laknak, akik tudnak valamit dolgozni, az idősebb és betegebb emberek főként éjjeli menedékhelyeket keresnek. A kunyhókban, sátrakban meghúzódó fedél nélküliek között minden csoport megtalálható. A hajléktalanok egészségügyi alapellátására 9 egészségügyi centrum működik az országban, 4 Budapesten, a többi Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, Szegeden és Veszprémben. További 11 városban szerződés alapján működik ez az ellátás. A háziorvosok által nyújtott kezelések, vizsgálatok költsége újabb százmilliókat visz el, és a pszichiátriai, bőrgyógyászati, belgyógyászati és egyéb szakrendelések igénybevételére is milliókat fizetett ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), ráadásul tavaly az elemzők szerint legalább 4600 esetben riasztották a mentőket is hajléktalanokhoz.
Az utcai szociális szolgálatok finanszírozására pályázati rendszerben félmilliárd forintnál is többet fordít az állam, nappali melegedőkre és éjjeli szálláshelyekre pedig már súlyos milliárdokat. Ezekkel a kiadásokkal minden évben számolni kell, holott a fedél nélkül maradt emberek nagy része nemcsak szeretne önálló életet élni egy normális lakásban, hanem alkalmas is lenne erre. Nemzetközi kutatások bizonyítják, akinek segítenek abban, hogy bérlakásba kerüljön, egy idő után egészségesebb lesz, könnyebben kap munkát, képes lesz visszakapaszkodni a normál társadalomba. De ha csak a száraz számokat nézzük, akkor is igaz, hogy ha két, szálláson élő hajléktalan közösen bérelhetne egy kis, 30 négyzetméteres lakást, az már jelentős megtakarítást hozhatna az államnak - állítják a kutatók. Ezzel szemben Magyarországon folyamatosan csökken a szociális bérlakás-állomány, az utóbbi hónapokban ismét egekbe szöktek a piaci lakásbérleti díjak, a kormány pedig nem is foglalkozik a kérdéssel. Leginkább azzal nem, hogy mekkora lenne egy ilyen lakhatást segítő program társadalmi haszna.
