Habermas (is) óv a szabadságjogok feláldozásától

Amerikai és európai szárazföldi erők bevetése az Iszlám Állam ellen nem lenne reális, sőt, nem is lenne bölcs döntés – vélekedett Jürgen Habermas az eredetileg a Le Monde hasábjain megjelent interjújában, amelyet a Social Europe portál is közzétett.

A világhírű német filozófus szerint Barack Obama amerikai elnök okult elődje két kudarcos intervenciójának tapasztalataiból, s a legutóbbi G20-as csúcson is kifejtette, külföldi csapatok fellépése esetén korántsem biztos, hogy távozásuk után is tartós marad a győzelem. Habermas szerint ugyanakkor a nyugati hatalmak becsapják magukat, ha nem tárják fel a terroristák barbarizmusa mögött álló okokat. A nagyhatalmak az 1956-os szuezi válság óta saját céljaikra használták ki a helyi konfliktusokat, s semmit nem tettek azért, hogy a törékeny közel-keleti térséget stabilizálják – mutatott rá a filozófus. Az Iszlám Állam fundamentalistáinak fő energiája a szunniták és síiták konfliktusaiból táplálkozik, amelyekhez nagyban hozzájárultak George W. Bush háborúi. A térség modernizációs folyamatai megrekedtek.

De a Nyugat messze nem ártatlan, utalt Habermas a jobb életre vágyó, az önálló boldogulást kereső fiatalok reménytelenségére, kilátástalanságára, amely végül radikalizálódáshoz vezet, oda, hogy „szociopata módon akarják helyreállítani önbecsülésüket”. A november 13-i merényletek elkövetőinek hátterét vizsgálva két okozati összefüggést fedeztek fel, az egyik Szíriába, de a másik a nyugati nagyvárosok kudarcos integrálódási kísérleteihez vezet.

A filozófust az interjúban megkérdezték, nem tart-e attól, hogy az Egyesült Államok elleni 9/11-es terrortámadásokhoz hasonlóan a polgári szabadságjogok áldozatul eshetnek a terrorizmus elleni háborúban. Jürgen Habermas úgy nyilatkozott, biztos benne, hogy a franciák, akárcsak a Charlie Hebdo szerkesztőségét ért támadás után, ezúttal is példát mutatnak. „A civil társadalomnak óvakodnia kell attól, hogy feláldozza az egyéni szabadságjogokat, az életmódok sokszínűsége iránti toleranciát, a nyitott, demokratikus társadalom összes vívmányát egy elképzelt biztonság reményében, amelyet úgyis képtelenek vagyunk elérni” – vélekedett Habermas.